Tóth Magdolna is #pécsiegyetemista, a Művészeti Kar ötödéves szobrászművész hallgatója. Várhatóan következő félévben szerzi meg diplomáját. Igen szerencsés, mivel művészcsaládból származik, édesanyja Varga Bernadett textilművész, édesapja Tóth Csaba festőművész. Szülei mellette tanítanak is, így rengeteg tudást és biztos alapot kapott tőlük a művészeti pálya megkezdéséhez. Beszélgettünk munkásságáról, kiállításairól, diploma utáni terveiről.
Mióta foglalkozol a szobrászattal?
Tóth Magdolna: 2016 óta foglalkozom komolyabban a szobrászattal, ekkor vettek fel Pécsre. Előtte a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában tanultam bútorműves, majd kézműves szakon. Az előbbin főleg fával foglalkoztam és megismerkedtem az anyag által szabott fizikai keretekkel, de úgy éreztem, távol áll tőlem ez a fajta tiszta funkcionalitás, hiányoztak a színek és a spontaneitás. Kézműves szakon mintatervezést és textilszövést tanultam. Emellett négy éven keresztül a rajz-festés órák mellett kötelező mintázás óránk is volt, itt találkoztam először a szobrászattal, de akkoriban még nem gondoltam, hogy egyszer komolyabban foglalkozom majd vele. Az alapokat Somogyi Tamástól és Veres Gábortól tanultam meg. Sok kortársamhoz hasonlóan nagyon nyomasztott a pályaválasztás kérdése. Nem igazán tudtam, mivel akarok foglalkozni, csak azt, hogy művészet legyen. Negyedikben a házi fordulóról továbbjutottam az Országos Mintázás Versenyre, amin hetedik lettem, tulajdonképpen ezután döntöttem úgy, hogy megpróbálok felvételizni szobrász szakra, szerettem volna kipróbálni, milyen.
Mi hozott a PTE Művészeti karának szobrász szakára? Miért pont ezt választottad?
Tóth Magdolna: Pécset azért választottam, mert a volt iskolám mindig visszahívta egykori növendékeit, akik frissen diplomát szereztek, hogy egy önálló kiállításon bemutatkozhassanak. Egy ilyen alkalommal állított ki az aulában Tóth Juci, aki Pécsen végzett szobrász szakon és nekem nagyon szimpatikus volt munkáival együtt, a beszélgetésünk alapján pedig úgy gondoltam, a PTE Művészeti Kara hasonlóan nyitott szemléletű hely lehet, mint az akkori szakközépiskolám, ahol biztosan jól érezném magam. A város is sokkal jobban tetszett, mint Budapest (ahol lehetőségem lett volna hasonló szakokat megjelölni), kisebbnek és nyugodtabbnak tűnt, emberibb léptékűnek, ahol otthonosabban mozogtam. A döntés egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű, mint amilyennek a fentiek alapján hangzik, Pécsen a festő és a szobrász szakot is megjelöltem, mindkettő érdekelt, és harmadik helyen pedig az MKE restaurátor képzése állt, aminek a felvételijére el sem mentem, mert a szakmával való rövid megismerkedésem során rájöttem, hogy nem az én asztalom. Azért lettem szobrász, mert itt előbb tartották a gyakorlati felvételit, mint festő szakon. Még meg is kérdeztem a felvételiztető bizottságot, hogy mit gondolnak a munkáimat látván, vajon melyik szakra lennék alkalmasabb, mert én egyszerűen nem bírom eldönteni. Meg aztán az is közrejátszott, hogy nem szerettem volna még egyszer Pécsre leutazni felvételizni, mert a tömegközlekedés Szombathely és Pécs között egy konkrét katasztrófa. Amit végül mégsem sikerült megúsznom. Négy és fél óra a MÁV-val, plusz még buszozás, amíg Vasszécsenyből Szombathelyre bejutok. Az eddigi rekordom 9óra vonatozás, akkor útközben két mozdony is lerobbant és hajnali negyed háromra futottunk be az állomásra.
Nemrég nyílt egy önálló kiállításod a tanakajdi önkormányzatban. Mesélnél róla kicsit?
Tóth Magdolna: Mivel római katolikus vagyok, a családommal aktívan részt veszünk a Vasszécsenyi egyházközség életében, tulajdonképp így adódott számomra a lehetőség, hogy kiállítsak. A plébánosunk, Merkli Ferenc sikeresen megpályázta a Magyar Falu Programot, ennek keretében több kulturális rendezvény is megvalósulhatott az elmúlt időszakban. Megkért, hogy állítsam ki a Tanakajdi Önkormányzat Amrózy termében néhány munkámat. Nagyon örültem a lehetőségnek és rengeteg segítséget kaptam a szervezésben, a helyi közösség pedig nagyon nyitottan és érdeklődve fogadta a kiállításomat, amit a 2020-as év otthon készített friss munkáiból válogattam össze. Ebben a jelenlegi uborkaszezonban még inkább szükségünk volt erre, azt hiszem, hiszen nagyon nehézkes most kiállítani vagy élőben kiállításokat nézni. (A kiállítás egyébként még körülbelül egy hónapig megtekinthető Tanakajdon a vasárnapi 10-es misét követően korlátozott létszámú csoportokban.) Az Ambrózy teremben eredetileg az Ambrózy család történetét és személyes tárgyait felvonultató állandó kiállításnak néhány elemét a falakon hagytuk, így nagyon izgalmas, speciális közegben, szarvasagancs trófeák között állíthattam ki a munkáimat, főleg képeket, hiszen a nagyobb plasztikáim Pécsett vannak.
Többször is szerepeltél már a budapesti Art Marketen, képviselve az egyetemet. Milyen élmény volt?
Tóth Magdolna: 2018-ban és 2020-ban szerepeltem az Art Marketen két plasztikámmal a PTE MK standján. Nagyon örültem, hogy az én munkáimat válogatták be a tanáraim, nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség. A munkák kiválasztásakor mindig fontos szempont a méret, gyakran az is, hogy az adott munka mennyire közérthető, dekoratív vagy kreatív. Mindkét kiválasztott szobrom dekoratív, közvetlen hangvételű, kisebb méretű plasztika volt, talán ezért választották ki őket. A Budapest Art Market közönsége eléggé vegyes, és nem minden látogató vagy vásárló szokásos értelemben vett műértő, ezt tavaly megtapasztalhattam, mert egy napon keresztül őriztem a standunkat és részletesen megfigyelhettem a látogatók viselkedését. Egyszer csak egy fehér kabátos, 30-as nő lejtett be a látóterembe a partnerével, azt hiszem, önmagában csak a kabátja többe került, mint az én szobrom. A nő odasétált a Rózsaszín párduc című, párducmintás textillel borított büsztömhöz és lesmárolta. Egy ideig csak álltam és pislogtam, de utólag nagyon vicces, úgy tűnik, sikerült létrehoznom egy nagyon szexi szobrot. A Köztársasági elnök is keresztülsétált a standunkon sok más látogatóhoz hasonlóan, mert épp két forgalmasabb galéria közé ékelődve kaptunk helyet. Plasztikákat általában ritkábban vásárolnak, mint képeket, nekem nem kelt el egyik munkám sem, de tavaly például egy szobrász srácnak megvették egy szuper fém melóját. Az érzéseim az Art Markettel szemben nagyon vegyesek, 2018-ban sokkal érdekesebbnek találtam a vásárt, sokszínűbb volt talán azért is, mert akkor több külföldi művész volt jelen. Nagyon élesen kirajzolódnak az aktuális trendek, gyakran fő szempontnak is tűnnek, és a csinos forma mögött néha vágható az üresség. Ennek ellenére persze mindig akadnak eredeti ötletek, és olyan művészeket is találok, akiknek később utánanézek részletesebben is és inspirálódom a munkásságukból.
Idén részt veszel a tavaszi Országos Tudományos Diákköri Konferencián, bemutatnád egy kicsit a térplasztikát, amivel indulsz? Mit lehet róla tudni?
Tóth Magdolna: Az OTDK-ra a Kórus című szoborcsoporttal neveztem, ami a Kriszbacher Ildikó Ösztöndíjprogramnak köszönhetően jött létre, a koncepciójával 2019-ben nyert a pályamunkám, így az ösztöndíjból megvásárolhattam a szükséges eszközöket és anyagokat, a KIÖ számára készített munkaterv pedig feszes tempót diktált, segített beosztani a kutatás fázisait és a megvalósítás menetét, amit jelenlegi mesterem, Rezsonya Katalin koordinált. Mindaddig persze, mígnem jött 2020. márciusában a lezárás, így ezt a munkát félre kellett tennem, mert otthon nem tudtam foglalkozni vele, csak szeptemberben tudtam befejezni, de legalább addigra már megértek bennem a leülepedett tapasztalatok, vélemények és javaslatok a projektemmel kapcsolatban. A koncepcióm az volt, hogy egy sokszínű figuracsoporttal valamilyen módon mégis harmóniát teremtsek a térben, szerettem volna lemodellezni egy kórusban zajló folyamatot, ahol a közös éneklésben feloldódva az egyébként laza közösséget alkotó személyek között létrejön az összhang. A kóruséneklés gyakorlatában olyan közösségteremtő művészeti formát látok, amire szeretném felhívni a figyelmet. Az egyének hangjait a szinesztézia eszközeivel jelenítettem meg. A hungarocell figurák felületére feszített vagy applikált textilkompozíciók színükkel és mintázataikkal az egyéni hangokra és attitűdökre utalnak, munkamódszerem a kollázzsal rokonítható a felületek kezelésének tekintetében. Nagyon érdekesek számomra az egyéni narratívák, amik egy-egy figura esetében létrejönnek, mert a felhasznált textileknek története és kisugárzása van, sokat másodkézből kaptam vagy turkálóban szereztem be, volt, amelyiket kukáztam, és felhasználtam egy korábban általam szőtt mintadarabot is.
Hogy éled meg ezt a távoktatási formát? Könnyedén tudsz dolgozni?
Tóth Magdolna: Mióta megéltem a távoktatási formát, biztos, hogy könnyedebben tudok dolgozni. Végre lement rólam egy hatalmas görcs. Ez a furcsa helyzet gyors reakciót és kényszermegoldásokat kívánt, ami alternatív anyaghasználatban nyilvánult meg, ez tágította a gondolkodásom kereteit és sokkal lazábbá tett. Rájöttem, milyen gyorsan lehet gondolkozni hétköznapi tárgyak által, hogy hamar létrehozhatok térbeli skicceket és variációkat, amiket gyorsan rögzíthetek fényképen. A távoktatás időszakában jobban koncentráltam magamra és elkezdtem feldolgozni a meztelencsiga fóbiám élményeit. Sok nézőpontból közelítettem meg és modelleztem le a témát, szappant faragtam, textilmintát készítettem a csigákról vagy viaszból öntöttem ki őket, egy selfie sorozatomon pedig az arcomra vetítettem napfénnyel az állatok sziluettjeit. Elkezdtem újra festeni és nagyméretű kollázsokat készíteni ebben az időszakban. Megpróbáltam a Kórus tapasztalatait 2D-ben megfogalmazni, mintás hátterekre helyeztem mintás felületű arcokat, hogy a rétegzett jelentés minél inkább elmorzsolódhasson, ugyanakkor vizuálisan intenzív, támadó hatást kelthessen.
Mi a terved az egyetem után?
Tóth Magdolna: Egyelőre főleg B típusú jogosítványt szeretnék, mert már egy éve halogatom a tanfolyamot, egyetem mellett valahogy semmi másra nincs időm. Szeretnék a szakmában maradni, sokat alkotni, mert rengeteg ötletem van, emellett a kiállítás-rendezés és a művészetelméleti írás is érdekel. Szeretném megismerni, átlátni és értelmezni azt a művészeti tevékenységet és közeget, ami lokális szinten körülvesz. Megpróbálok megpályázni különböző ösztöndíjprogramokat, ha a helyzet engedi, talán külföldre is, és mindenképpen szeretnék a közeljövőben jelentkezni a PTE MK doktori képzésére, ha a tapasztalataim már elégségesnek bizonyulnak hozzá. De azért tartok ettől az időszaktól, sok barátom nehezen talál munkát, miután diplomát szerzett. Jelenleg egyelőre két héttel előre sem tudok tervezni, remélem, addigra ez másképp lesz, és kilábalunk ebből a járványból.
Remélem, titeket is inspirált az interjú, hogy komolyabban elinduljatok a céljaitok felé vezető úton. Érdemes minden lehetőséggel élni és részt venni pályázatokon, hiszen a vírus ellenére az élet bizonyos értelemben nem állt meg, így is adódnak alkalmak akár kiállítani. Nektek melyik alkotás tetszett a legjobban?
