scalla

Világhírű Operaházak 2. rész – Teatro alla Scala di Milano

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Nem túlzás azt állítani, hogy a Scala nemcsak a művészet oltára, hanem egy egész templom, ahol estéről estére csoda történik. Ezen épület nevének hallatára mindenkinek az opera jut az eszébe, ami nem véletlen, hiszen a világ egyik – ha – nem a legismertebb dalszínházáról van szó. A sorozat második részében a gyönyörű Milánóban elhelyezkedő operaházról, és annak századokon átívelő történetéről lesz szó.

Alapozzunk

Nem hazudtam, mikor az írtam, hogy a Scala maga a művészet temploma, hiszen valóban egy tizennegyedik században alapított, Santa Maria della Scala nevű templom helyére épülték. A nevét Regina della Scala ihlette, aki egy bizonyos olasz főúr, Bernabo Visconti hitveseként élt akkoriban. A templom az asszony tiszteletére épült aki igencsak vallásos teremtés volt, és az oltalomház építésével kívánta előre megsegíteni saját lelkének túlvilági üdvét. A férj is tett hasonló előkészületeket: még életében elkészíttette a saját emlékművét, amelyet egy másik templomban állíttatott fel. Ezzel ő is megelőlegezte saját üdvösségének megtámogatását, hiszen a templomban megforduló, nap, mint nap imákat suttogó hívek így az ő személyéhez is intézték a szavaikat.

A nyitás

Megint egy másik épületre kell visszacsatolnom, ugyanis az akkoriban a közelben fekvő színházat, a Teatro Regio Ducale-t 1776 februárjában elemésztette a tűz. Sajnos több ilyen eset is előfordult ezekben az időkben, hiszen elég volt egy kis figyelmetlenség, egy apró hiba, és máris minden az éhes lángok birtokába jutott. Mivel a Ducale volt az egyetlen színház a városban, gyorsan kellett cselekedni, hiszen mind a művészek, mind a közönség szempontjából nagy veszteséget okozott ez a hiány, az úgynevezett szalonhangversenyeket pedig már egyre jobban kezdte kinőni az opera. Színházra volt tehát szükség.

Az új operaház építését Mária Terézia királynő rendelte el. A pénzben bővelkedő milánói urak támogatásainak köszönhetően – ami a páholyok előzetes bérlését, esetleg megvásárlását jelentette – hamar sikerült új épületet emelni. Különleges sebességgel, majdnem egy év alatt sikerült felállítani a Scala épületét. Az új tér körülbelül 3600 ember befogadására volt alkalmas. Az új színházat 1778. augusztus 3-án nyitották meg, ezen este alkalmából pedig Salieri: L’Europa riconosciuta című operája csendült fel a színpadon.

scala

Fáklya

Az elkövetkező években a Scala méltón megszolgálta a megelőlegezett bizalmat, egyre fényesebb csillagként ragyogott. Már nemcsak a hazai, hanem külföldi művészek is felfigyeltek a színházra. Számos olasz és külföldi zeneszerő, karmester és énekes debütált a színpadán. Aki eljut a Scaláig, az már majdnem mindent elért abból, amit el lehet érni.

Csak hogy ne maradjunk nevek nélkül: Donizetti, Rossini, Bellini, Muszorgszkij, Csajkovszkij…, mind-mind megfordultak és dolgoztak a falai között. Mennyi történet, mennyi emlék! Giuseppe Verdi, Arturo Toscanini és Giacomo Puccini különösen kötődött a Scala megváltó színpadához, ahogyan később az 1950-es években Maria Callas és Renata Tebaldi szopránénekesnők és Giuseppe Di Stefano vagy Mario Del Monaco tenorok csillaga is felragyogott ezeken a deszkákon. De mellettük és rajtuk kívül még megannyi művész emlékét őrzi, és új generációt nevel fel és éltet a színpad a mai napig.

scalla

Háború

Mint ahogy a háború általában, amerre jár, pusztulást és maradandó károkat hagy maga után. A második világháború ideje alatt a színház épülete jelentősen megrongálódott, többször érte bombatalálat. Természetesen ilyen körülmények között nem maradt esély a további, normális működésre. De nem adták fel. Vártak. A javításokat az 1940-es évek végén sikerült kivitelezni, ezáltal újjászületett a dalszínház, ám jelentős változtatásokat vittek véghez. A zenekari árkot, az egész színpadot is teljesen átalakították, úgymond „modernizálták” az épületet.

Újjászületés

Az ezredforduló is tartogatott pár meglepetést. Három évig tartó felújítási munkálatok kezdődtek, melyek 2001 decemberétől 2004 decemberéig tartottak. Ismét átalakították a színpadot, fejlesztették, javították az akusztikát, és lehetővé tették, hogy a nézők az eredeti nyelv mellett angolul is követni tudják az előadások librettóját. A csillagászati összeg, amiből mindezt biztosították, csak később térült meg.

Az biztos, hogy ez egy olyan dalszínház, amelynek különleges lelke van. Amit egyszer látni kell, ahová be kell lépni. Különleges atmoszféra, amit már azelőtt megérzel, hogy meglátnád, azt mondják. Az biztos, hogy én egyszer látni akarom. Hogy melyik oldalról? Annyiról, amennyi csak létezik. Ha érdekel a Világhírű operaházak első része akkor kattints ide

Felhasznált források:  1, 2, kiemelt kép, kép1, kép2, kép3, kép4