Holnap magyarérettségi! – Vera, a KPVK Arca így emlékszik vissza rá…

+1
0
+1
0
+1
3
+1
0
+1
0
+1
0

Az életben vannak fordulópontok, akadályok, amelyeket mindannyian megtapasztalunk. Az érettségi az egyik nagy lépcsőfok a jövőnk felé vezető úton, amit bizony nem kis erőfeszítés, munka és idő teljesíteni.

Bár mindegyik tárgynak megvan a maga nehézsége, akadnak olyanok, amelyek nagy megpróbáltatást jelentenek, és a legtöbben gondolni sem mernek rá. Ilyen például az emelt szintű magyarérettségi is. De szerencsére Vera, a KPVK Arca szerencsésen vette a próbatételt és dicsőségesen fejezte be tanulmányait a tavalyi kaotikus helyzet ellenére is.
Kíváncsiak vagytok, hogy csinálta? Most elmeséli Nektek!

Az emelt magyarérettségi nem tartozik a leggyakrabban választott tárgyak közé, riasztó hírneve van. Mit gondolsz, mi az oka? Van ennek alapja?

vera-kezdolapSoós Veronika: Bizony teljesen egyetértek azzal, hogy nem egy gyakran választott tárgy az érettségin, és igen, eléggé riasztó a hírneve. Méghozzá annyira, hogy engem nyíltnapon a tanárok akartak lebeszélni róla, emiatt nem voltam sokáig biztos a választásomban, de végül mégis a magyart adtam le remegő kézzel a felvételi előtt. Először nem értettem miért ellenzik sokan vagy miért félnek tőle, aztán ahogy közeledett a nagy nap, és folyamatosan készültem, rájöttem én is, hogy valóban egy kemény fába vágtam a fejszémet.

Mi a különbség a közép és az emelt szintű magyarérettségi között?

Soós Veronika: Őszintén szólva óriási a különbség a két szint között, ugyanis az emelthez jelentős háttértudásnak kell rendelkezésre állni a megfelelő eredmény elérése érdekében. A középszint egy szövegértéssel kezdődik kérdésekkel, majd kifejtős feladatok következnek a második részben. Emelt szinten egy nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorral indul a küzdelem. Itt szinte bármire rákérdezhetnek. Számomra a mumus az volt, amikor versekből vettek ki részleteket és a költemény címét és szerzőjét kellett megnevezni. Volt olyan is tavaly, hogy egy verset illesztettek be, és a formáját, valamint a szerzőjét kellett megnevezni. Nagyon érdekesnek tartottam ezt az első részt, és mindenkit arra tudok buzdítani, hogy olvassanak nagyon sok költeményt, ha az emelt szinten gondolkodnak, mert elengedhetetlen az ismeretük. A második részben műértelmező szövegalkotást kell írni. 2020-ban Szabó Lőrinc (az egyik kedvenc költőm) verse volt, amit elemezni kellett bizonyos szempontok alapján. Rendkívüli részletes munkát várnak, és érthető is, mert mindent pontoznak. Végül egy reflektálással zárul, ami szintén kifejtős munka.

Mit gondolsz, mi volt a legmegpróbáltatóbb része a tárgynak? Mire kell a legjobban odafigyelni?

Soós Veronika: Nekem a legmegpróbáltatóbb része az első rész volt, mert hiába voltam biztos valamiben, később elbizonytalanodtam benne. Vannak olyan esetek, amikor nagyon könnyűnek látszik a kérdés, de nem az. Az ilyen jellegű kérdések tökéletesek ahhoz, hogy meginogj. Legjobban a kérdésekre kell figyelni. Ezt mindenkinek nagyon nagy hangsúllyal mondom, mert nagyon kacifántosan teszik fel őket!

Neked hogy ment a felkészülés? Volt valami taktikád a sikerhez?

Soós Veronika: Én személy szerint nagyon sokat készültem, pláne miután az iskolák bezártak. Úgy éreztem, ha nem csinálom egymagam, nem fog sikerülni. Ettől függetlenül már szeptember óta nagy erővel csináltam az előző évi feladatsorokat, verseket olvastam és elemeztem, emellett a szóbeli tételeket is legnagyobb lelkesedéssel tanultam. Az egyik legnagyobb szerencsémnek mondhatom, hogy a tanárom igazán segítőkész volt minden tekintetben, és innen is szeretnék köszönetet mondani neki a 4 éves munkájáért, és mindenért, amit értem tett!

Szerinted áldás vagy átok, hogy idén sem kell a szóbelire felkészülni?

Soós Veronika: Szerintem átok, mert én a tavalyi évemben is sajnáltam, hogy nem lehetett szóbelizni, pedig már szeptember óta készültem. Mondjuk rosszat nem tanultam a tételekből, sőt, a tudásomhoz bőven hozzáadtak még, de azok a plusz pontok mindenkinek hiányoztak szerintem. Mindezek ellenére hála Istennek, jeles eredményt értem el emelt szinten magyarból, ami életem egyik legnagyobb sikere volt a tanulmányaimban.

Tudnál esetleg néhány tanácsot, bátorító szót mondani az érettségizőknek?

Soós Veronika: Legfőképpen azt tanácsolom, hogy ne halogassanak semmit az utolsó pillanatra, mert sem a középiskolában, sem az egyetemen nem működik ez a fajta „tanulás”. Továbbá azt tudom mondani, hogy tényleg csak az menjen emeltre, aki biztos az irodalmi és nyelvtani háttértudásában. Remek élmény így utólag, de meg kell küzdeni érte!

Vajon mi a siker kulcsa? Elárulom, hogy az bennetek rejlik, mindig is a ti kezetekben volt a sorsotok. A kemény munka végül meghozza gyümölcsét. Ne adjátok fel, tartsatok ki, minden bizonnyal az erőfeszítéseitek nem vesznek kárba! Később majd látni fogjátok, hogy nem is olyan szörnyű, mint amilyennek most tűnik! Amit én tanácsolni tudok Nektek erre az időszakra: éljétek meg a pillanatait. Ne tartsatok tőle, ne gondoljatok a kudarcra, mert az ront a teljesítményeteken! Bízzatok magatokban!

Sok sikert és kitartást az érettségihez!

Forrás: pexels.com