A pandémiás helyzet tavaly a feje tetejére állította a megszokott hétköznapokat, így volt ez az osztálytermekkel, előadótermekkel is, amely által új terek falai közé szorítva kellett folytatni az oktatást és a tanulást. Az órák, illetve vizsgák kezdetét megelőző készülődések, esetleges idegeskedések, toporzékolások helyszíne ezáltal már nem a terem ajtaja vagy az aula volt, hanem a Microsoft Teams alkalmazás nyitófelülete.
Ahogy az idő halad, nem maradhatnak el a fejlesztések sem, így van ez a Teams esetén is, amelynek változásaira márciusban számíthatunk. Ennek egyik eredménye lesz a Dynamic View, melynek az a célja, hogy a konferenciahívások sokkal átláthatóbbak és élvezhetőbbek legyenek. A képernyő legnagyobb részét a megjelenítendő tartalom tölti ki, legyen az videó vagy prezentáció, mellette viszont lehetősége lesz a felhasználónak arra, hogy egyéb elemeket, így például a hívás bizonyos résztvevőit a saját ízlése szerint rendezze el. Optimalizálható lesz a megosztott tartalom mérete is. További újdonság, hogy a jövőben könnyebb lesz észrevenni, ha valaki jelentkezik a hívásban, illetve azt is, hogy ki beszél. Ezért különösen oda kell figyelni azokra a fránya mikrofonokra, hogy ne legyenek bekapcsolva akkor, amikor nem kellene, nehogy kellemetlenség történjen.
Vajon ezek a változások könnyebbé teszik kicsit a távoktatást? Hamarosan meglátjuk!
Üdvözöllek! Varga Gréta vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia szakos hallgatója. Bár tudományos pályára készülök, mindig is kedvelt tevékenységeim közé tartozott az olvasás, valamint az írás, hogy megmutathassam mások számára, milyen sokszínű világban élünk, annak ellenére, ha néha szürkének tűnnek a hétköznapok. Bízom benne, hogy találtok az irományaim között kedvetekre valót, igyekszem minél érdekesebb, izgalmasabb és változatosabb témákkal telíteni a palettámat, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót! Addig is búcsúzóul: „Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.” – Jessica Sorensen