Útikalauz az animék világához

Mi a véleményed?
+1
+1
5
+1
+1
+1
+1
+1

Manapság már egyre többen ismernek és néznek animéket, azonban az emberek többsége még mindig egyszerű, gyerekeknek való rajzfilmekként tekint rájuk. Viszont, ha közelebbről megvizsgáljuk az animéket, tényleg nevezhetjük őket „egyszerű gyerekmeséknek”?

Nos, a válasz, nem. Bár gondolom, vannak, akiknek ez nem okozott óriási meglepetést, hiszen induljunk csak ki a legnagyobb klasszikusokból, mint például a Naruto. Nem hiszem, hogy a ninják életútját bemutató anime teljességgel javasolt lenne a legfiatalabb korosztály számára. Illetve, ha az animefilmekre koncentrálunk, jusson eszünkbe az Oscar-díjas Chihiro Szellemországban című film.  Bár idősebb fejjel nézve ezt a filmet, meglehet, hogy semmi félelmeteset nem találunk benne, viszont tapasztalatból tudom mondani, hogy az ötéves énemet nem annyira a történet nyűgözte le, mint inkább elborzasztotta az ominózus jelenet, amikor Chihiro szülei disznókká változtak. 

Az animék neve az angol animation szóból ered. Japánban nagyon sok műfajban készülnek, korosztálytól függően. Az élőszereplős mozifilmekhez hasonlóan, itt is találhatunk fantasy, romantikus vagy akár akció témában műveket. Az animék eredete a japán mangákból következtethető. A mangák ötvözik a hagyományos fametszetekre és papírtekercsekre rajzolt történeteket az amerikai képregényekkel.  Az animék a mangákhoz képest kissé később láttak napvilágot. Pontosabban, a második világháborút követően jelentek meg a műfaj első képviselői. Ezek az animék hűen tükrözték Japán zaklatott lelkivilágát a háborút követően, épp ezért gyakori motívumuk volt a gomba alakú füstfelhő, amely kifejezte a japán társadalomban élő sokkot a nukleáris támadás után. 

Az animék egyik teremtőjének Tezuka Osamut tartják, akinek a fekete-fehér mangái rendkívül hasonlítottak a 30-as és 40-es évek amerikai képregényeire. Ezeket a jellegzetességeket igyekezett belecsempészni animációs filmjeibe is. Bár kezdetben a japánok nagyon alacsony költségvetés mellett dolgoztak, emiatt pedig korántsem érték el az amerikai színvonalat, az évek alatt nagyon sokat fejlődtek technikai és vizuális szinten is, amelynek köszönhetően zseniális élményt tudnak megjeleníteni egy-egy animében. 

Egy animesorozat különböző hosszúságú lehet. Történetvezetéstől függően vannak olyan sorozatok, amelyek 24 részesek, ám általában inkább 12 epizódra redukálják egy évad hosszát. Az animék csoportosítása több szempont alapján próbálható, azonban nem egy közülük több filmes műfaj jellegzetességét is magában hordozza, ami megnehezíti ezt a feladatot. Ezt orvosolandó a mangákat és animéket más megközelítésből szokták besorolni. Vannak gyerekeknek valók, ezek a kodomo (japánul gyerek) címke alá teszik, például a Pokémon is idetartozik. Aztán ott vannak az elsősorban fiúknak készült művek, ezek képezik a Shounen (fiú) kategóriát, például: Boku no Hero Academia. Ezek jellegzetessége az akciódús történet, középpontjában a fiú főhőssel. Valamint a lányoknak ajánlott Soujo (lány) animék, melyek legfőképp romantikus történetek különböző helyszínekkel és egy lányos főszereplővel. Erre példa a Kaichou wa Maid-sama című sorozat. Természetesen lehetne még tovább sorolni az alkategóriákat és különböző kifejezéseket, ám olyan könnyedén belezavarodhat első olvasásra az ember, hogy inkább meghagyom a kutatás lehetőségét a kedves olvasók számára. 

Azonban nem szeretném kizárólag száraz tényekkel fárasztani az olvasók figyelmét, ebből kifolyólag talán kitérhetnék egy anime tényleges ajánlójára. Személy szerint én nagy rajongója vagyok a jelenleg utolsó évadát élő Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) című animének. Első körben leszögezném, hogy a gyenge gyomrú emberek számára nem ajánlom. Az alap koncepció szerint az emberiség már egy évszázada retteg a semmiből felbukkant, groteszk emberevő óriásoktól. Hogy megvédjék magukat három hatalmas falat húztak fel, amelynek pontos keletkezési körülményeit homály övezi, és ezek árnyékában élik mindennapjaikat. Biztosak benne, hogy a falak megvédik őket ezektől a borzalmas szörnyetegektől, azonban egy nap megtörténik a lehetetlennek hitt katasztrófa. Egy semmiből megjelent titán szó szerint berúgja az egyik fal ajtaját, és ezzel megkezdődik a környező lakosság mészárlása. Főhősünk Eren Jaeger, aki két barátjával, Mikasával és Arminnal sikeresen elmenekül a borzalmak elől. Azonban Eren életét beárnyékolják az átélt szörnyűségek, így megesküszik önmagának, hogy az összes óriást kiírtja a föld színéről. Ennek megvalósítása érdekében jelentkezik a katonasághoz és feltett szándéka, hogy csatlakozzon az elit katonai alakulathoz, a Felderítő Egységhez.

Ez egy erőteljesen disztópikus anime, tele öldökléssel és konfliktusokkal. Ennek ellenére a történetvezetése lenyűgöző és bizton állíthatom, hogy akinek sikerül megszoknia az anime sajátos, sötét hangulatát, nem fogja tudni abbahagyni.  Remek jellemfejlődéseknek lehetünk szemtanúi a szereplők tekintetében és ahogy egyre több titokra derül fény, annál kevésbé fogja tudni abbahagyni az animét. Bátran ajánlom azoknak, akiket nem rettentenek el a véres és olykor brutális jelentek, illetve, ha szeretik a fordulatos és lendületes történeteket és jó harcjeleneteket.  

Számomra azért élvezetesek az animék, mivel szinte bármi megtörténhet bennük. Egy lerágott csontnak tartott egyszerű iskolás szerelmi történetből is képesek egy izgalmas sztorit összehozni. A japánok nem ragadnak le az elvárt normáknál, például nem esik nehezükre egyik istenüket egy rossz modorú hajléktalannak beállítani, aki aprópénzért elvállal bármi munkát. Nem mondom azt, hogy minden anime jó, mert ezt minden sorozatra se lehet mondani. Mindenkinek, aki neki akar vágni ennek a kissé zűrzavaros, kissé megosztó, kissé varázslatos világnak, meg kell találnia a neki való animéket. Viszont, ha egyszer magába szippantott a világuk, nem lehet egykönnyen kiszabadulni.