Tévéképernyő után Youtube – Interjú Fekete Miklóssal

Mi a véleményed?
+1
2
+1
1
+1
+1
+1
+1
1
+1

Manapság egyre gyakrabban térnek át műsorvezetők, tévéből ismert emberek a Youtube világába. Ennek különböző okai lehetnek, de a legvalószínűbb az, hogy itt a maguk urai lehetnek, senki sem szól bele, hogy mit mondjanak, milyen tartalmakat gyártsanak. Nyilván így senki sem lesz mögöttük, maguktól kell felépíteniük a saját csatornájukat, ami az elején sosem termel pénzt, de ezt ők bizonyára nem bánják, mert az ismertségük egy bizonyos nézői réteget szinte azonnal odavonz, így nem lehet gond egy biztos nézőbázis felépítése. 

Az egyik ilyen ismert személyiség köztük Erdélyi Mónika, a Mónika Show egykori műsorvezetője. A Mónika Show egy 2001 és 2010 között futó kibeszélőshow volt, ami gyakran odaszögezte a televízió elé a magyar családokat. Mint később kiderült, az egész átverésre épült, a szereplőket gyakran borsodi zsákfalukból rendelték fel Budapestre, és abban az időben még elég tisztességes bérnek számító 10.000 forintot ígértek, ha eljátszanak egy vagy megadott, vagy kitalált szerepet, a pénzt azonban ritkán kapták meg. Akkoriban egyébként reneszánszukat élték Magyarországon a kibeszélőshowk, futott még a Balázs show, illetve a Joshi Bharat, mindegyikből maradtak fent a Youtube-on felejthetetlen részletek, amelyeket máig szívesen néz vissza mindenki. Mellékesen megjegyzem, én is gyakran szóltam a szüleimnek, hogy hívjanak, ha verekednek az aktuális részben.

Mónika mostanság főleg a fiatalabb célközönség számára készít videókat. Mára tökéletesen alkalmazkodott minden szempontból a kor elvárásaihoz, és videóival hihetetlen nézettségeket produkál. Heti átlag 3-4 videót tölt fel, ami nem kevés munka, és amelyek között megtalálhatók slime videók, kihívások, kicsomagolás, beszélgetős videók, illetve a kislánya, Molli is jelen van minden egyes részben. 

Mónika mellett még Ördög Nóra is átköltözött a Youtube-ra Nánásiék néven, illetve Gombos Edina, korábbi műsorvezető és rádiós hírszerkesztő-hírolvasó is üzemeltet csatornát, viszont ő férjével és gyerekeivel az Amerikai Egyesült Államokbeli Floridából készít anyagokat a magyaroknak a külföldi életről. 

Azonban nemcsak nők, hanem nagybetűs férfiak is űzik ezt a hobbit. Fekete Miklós, Fekete László fia is videógyártásba kezdett. Ha valaki nem ismerné az édesapját, Fekete László erősportoló, 1988 és 1997 között a Magyarország Legerősebb Embere címet birtokolta, de többek között 1992-ben az Európa Legerősebb Embere címet is hazavihette. Ő továbbá a Natúr Erős Emberek Szövetségének az alapítója és elnöke. 

Miki 6 éve töltötte fel a csatornájára első videóját, utána pár évig inaktív volt, aztán időszakosan voltak versenyekről összevágások, komolyabban pedig 1 éve kezdett el foglalkozni a videózással. A cikk írásakor csaknem 30.000 feliratkozója van, a videók pedig színesek, megtalálható köztük kihívás, ami lehet evés és súlyemelés, van még edzés, de véleménykifejtős videók is előfordulnak. Most őt kérdezem.

Honnan jött az ötlet, hogy belefogj a tartalomgyártásba? Valaki netán ösztönzött?

Fekete Miklós: Ez úgy kezdődött, hogy megkerestek ismerőseim és ismeretlenek is egyébként, hogy szeretnének látni videókat esetleg edzésről, felkészülésről, mert ebbe nem láttak eddig bele, csak a versenyeket látták, és ennyi. Én már ezt egyébként olyan 2016-2017 óta terveztem, hogy létrehozok egy csatornát. Voltak koncepciók és grafikák, de annyira nem számoltam ezzel komolyan. 

Aztán 2019 végén számítógépet cseréltem. A régi merevlemez már tele volt régi felvételekkel, leginkább edzés meg ilyen egyéni rekordok. Van egy kis baráti köröm, akikkel évek óta együtt edzünk. Mindig készültek felvételek. Tehát folyamatosan agyaltam, mit kellene kitalálni, hogy ne pendrive-ra meg külső merevlemezekre archiváljak, így jött az ötlet, hogy felrakom Youtube-ra. Sokat gondolkodtam, hogy privátoljam-e ezeket a videókat, vagy legyenek nyilvánosak.

Bennem volt az a kis félelem, hogy majd megtámadnak, meg ugye ahogy az interneten lenni szokott, megy majd a trollkodás.

Ettől egy picit tartottam, mert nem is akartam én belemenni ebbe. Végül akkor nyilvános lett, és megpróbáltam egy kicsit igényesebb formában összevágni. Időrendi sorrendben elkezdtem megvágni a történéseket, mi mikor történt. Ilyen 10-15 perces videókban felraktam őket, ez volt az első sorozat, amelynek az volt a címe, hogy „Sosem látott, exkluzív felvételek”. Ez 5 részből állt, és az utolsó volt az, ahol megugrott mind a nézőszám, mind a feliratkozószám. Tehát 5 videó kellett ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjenek jönni a nézők. Igazából innen indult el ez az egész, 99%-ban pozitív visszajelzéseket kaptunk. Jöttek privátban a megkeresések, hogy csináljuk ezt meg azt, hogy miket kellene még csinálni. Aztán beütött a vírushelyzet. Szinte teljesen a videózásra tudtam fókuszálni. Tökéletesen igaz az a mondás, hogy ha bezárul előtted egy kapu, akkor kinyílik egy másik. Ez nálam be is jött, mert bezárultak a rendezvények és a versenyek, viszont kinyílt ez az online kapu, aminek mi még be is rúgtuk az ajtaját. 

Azt kijelenthetjük, hogy te szó szerint megizzadsz a legtöbb videó elkészítésekor. Van valamilyen segítséged akár a vágásnál, akár az előkészületeknél? 

Fekete Miklós: Nem, ezt teljesen egyedül csinálom, és nagyon szeretem. Imádom. A vágás gyakorlatilag nekem egy hobbim. Már régebb óta csinálom ismerősöknek, családtagoknak, esküvői videókat is vágok. Szóval én már nagyon régóta ismerem ezt a programot, de nem művelem olyan profi szinten szerintem, inkább ilyen kezdő-középhaladó. Tehát a szerkesztés, a háttérmunkák mind egyedül.   

Van videózás téren példaképed, akinek a szintjéhez fel szeretnél érni mind minőségben, mind feliratkozószámban?

Fekete Miklós: Kimondott példaképem nincs, de van néhány ember, akit úgy szeretek nézni Youtube-on. Az nem is titok, hogy Zsozéatyán nagyon megakadt a szemem jó pár éve, az elsők között iratkoztam fel rá. A mai napig nagyon szeretem a videóit. Igazából mindenki, aki nagy most Magyarországon, például Pamkutya, ugye a VR-os srácok, őket én is a kezdetektől néztem, nagyjából korosztályban is stimmelünk. Nézni már időhiány miatt annyira nem tudom, mert én is csinálom, de azért próbálom követni a videóikat. 

Most, hogy apuka lettél, hogy tudod összeegyeztetni a videózást a munkával és a magánélettel?

Fekete Miklós: Hát, nehéz. Ez egy nagyon nehéz dolog, mert pont így beszéltük is Pupival, aki gyári munkás – és egyben fiatalkori barátom, edző- és videóstársam -, hogy ha nem így lenne, sokkal több fantáziát és energiát tudnánk beletenni ebbe a videózás dologba, és ha nem is kétszer nagyobb, de sokkal nagyobb lenne a csatorna. Viszont ugye a privát magánélet kell az embernek, meg van is, ezzel nem tudunk mit csinálni. Igazából amióta van ez a karanténos helyzet a 2020-as évtől, azóta elég szépen meg tudtam oldani. Volt nekem egy munkahelyem, az is nekiállt döcögni, abból se nagyon vannak úgy munkáim. Szóval ráérek. Ez az év kérdéses nagyon. Hogy idén hogy tudom megoldani.. Nagyon remélem, hogy marad mindenre időm. Viszont a hobbikból nagyon vissza kellett venni, gyakorlatilag meg is szűntek az előtte lévő hobbijaim, ami leginkább filmnézés volt. Én nagyon sok filmet néztem. Ez így most már redukálódott nullára. A gyerek pedig nagyon okos és értelmes, neki meg tudom mondani, hogy „Mikike, apunak most videót kell vágni”. Nem szól egy szót se, átmegy a másik szobába, játszik a kocsijaival. Teljesen megérti, és nincs is ezzel semmilyen gond.

Néhány videódban pár pillanatra apukád is feltűnik futólag. Ő nem szeretne szerepelni? Biztosan sokan kíváncsiak arra, ahogy például versenyt eszel vele. 

Fekete Miklós: Igen, ez egy nagyon jó kérdés, és erre már van koncepció. Én is azon vagyok, hogy csináljunk egy videót, amiben közösen eszünk valami nagyot. Valószínű, hogy idén meg is lesz. Remélhetőleg, ha minden úgy alakul. Vele megint csak az a helyzet, amit láttál videóban, hogy ott volt a háttérben, körülbelül akkor 1 percig találkoztunk, és ő már ment is tovább, mert nem edzeni jött, csak beköszönt, mert épp látta, hogy ott áll az autó. Neki semmi ideje nincs, mert ő már a versenyek szervezésével, háttérmunkálatokkal foglalkozik. Gyakorlatilag reggeltől estig az autóban ül, és folyamatosan az ország több pontján bóklászik. Szóval vele is annyit találkozok, mint az összes többi családtaggal. Mondtam neki, és úgy volt vele, hogy beszállna, nincs ellene, de ez az egész közösségi média őt azért nem vette le a lábáról. Ő nincs oda ezekért. Azért már 62 éves, 63 lesz most január végén. Nagyon le van maradva, ez a technológiai fejlődés őt elfelejtette magával vinni. Úgyhogy megmaradt ebben a régi rendszerben, hogy csak a tévé, csak a rádió. Ez lehet az oka szerintem, hogy ilyen téren nagyon maradi, mondjuk ki. De nincs ezzel baj, ő ilyen. 

Ha már apukádról beszélünk, milyen érzés, amikor hozzá hasonlítanak? Úgy érzed, sikerült a nyomdokaiba lépni?

EZT OLVASTAD MÁR?  Valóban rettegni kell a híres nyelvi alapvizsgától? – Interjú Vígh Roland István, német- és angoltanár szakos hallgatóval

Fekete Miklós: Valahol jó érzés, mert az szerintem valahol egy elismerés az embernek, mert amit fater tett, azzal nem tett rosszat az országnak, a magyar népnek. Ilyen téren mindenképp elismerés. Azonban a mai napig arra törekszem, hogy még jobb, még nagyobb legyek nála. A legjobbaknál is jobb akarok lenni. Szerintem ez normális dolog, minden sportoló ezért küzd. De semmiképp nem mondanám azt, hogy rossz érzés.

Sokan mondják egyébként, hogy nem tudok kilépni apám árnyékából, erre bennem megfogalmazódott egy olyan gondolat, hogy nem feltétlenül kell kilépni, elég csak azt az árnyékot tovább bővíteni.

Én így vagyok vele. Nem is akarok kilépni, mert minek? Azért ott vagyok, fater is elismerte már, hogy vannak olyan versenyszámok, ahol ha visszamennénk az időben, elég kemény ellenfele lennék. Van 1-2, amiben talán meg is fognám őt. Sőt, biztos van olyan. Ilyen méregetésekbe amúgy nem szoktunk belemenni, régen voltak ilyen közös edzések, együtt az egész család, talán a 2010-es években. Akkor is mindig az volt, hogy leszögeztük, nem kell egymással viaskodni, van itt nekünk elég ellenfél az országban meg a világban is. Viszont egy Youtube hozzászóló írt egy nagyon jót, hogy csináljak egy olyan videót, amiben összeszedem fater legjobb teljesítményét bizonyos versenyszámokban, és megpróbálom megcsinálni ugyanazt. Akkor mi volt a csúcs, és én mit bírok, milyen messze vagyok a csúcstól. Talán már túl is vagyok rajt. Ez a nézőknek jó kis kontraszt lesz. Remélem, ez a videó is megszületik egyszer.

Te evésben és az ételek adagjaiban is szeretsz nagyot mutatni. Sokszor szerepel a giga szó a videók címeiben. Édesapád elejtette egy korábbi interjúban, hogy ez nem az a sport, amihez elég kettő tükörtojás. Mondhatjuk, hogy akkor te a videókban feltűnő hatalmas adagokhoz már hozzá vagy szokva?

Fekete Miklós: Ez egy az egyben igaz, mert én nem csak a sportolás óta, de már előtte is sokat ettem. Nálunk azért mindenki szeret bőségesen enni. Az adagok soha nem voltak kérdésesek, meg ilyen, hogy diétázás, nem is jött szóba.

Megfordultunk 1-2 helyen a versenyzések során, ahol például kijött megnézni a szakács, hogy kik esznek, mert nem hitte el a rendelést. Négyen-öten ott ültünk, ők meg azt hitték, hogy megérkezett a násznép.

Régen nem is gondoltam, hogy az, amit én eszek, ennyire sok. Nekünk ugye ez a normális. Te ebbe nősz fel, azt hiszed, ez a normális. Amikor kimentek az első videók, és jöttek a visszajelzések, hogy „Úristen, te ennyit eszel?” – Akkor tudatosult bennem, hogy azta, ez tényleg sok. 

Fater még nálam is többet eszik. Amikor egy háztartásban laktunk, én sokszor ledöbbentem az étkezési szokásain.

Kirakta a családi méretű jénai tálat, megpúpozta a tésztát marhapörkölttel, én meg nézem, hogy ennyi kaja megmaradt? Elrakja a hűtőbe? És nem berakta, hanem csak kivette a tejfölt.

Végignéztem, ahogy leült, megborította tejföllel, megkérdeztem, hogy ezt tényleg megeszi-e.
– Miért ne enném meg? Szerinted miért raktam ide? – jött a válasz.
És tényleg bepuszilta. Ez egy ilyen kis laza ebéd volt, utána ugyanúgy folytatódott tovább a vacsora, uzsi, nasi. Most már nem tudom nyomon követni, tizenvalahány éve már nem együtt élünk, de azt száz százalékosan ki merem jelenteni, hogy fater akkor sokkal többet evett, mint én most. 

Amiket így látnak a nézők, ezek a giga kaják, ha ezeknél kétszer nem is evett többet, de azért jóval többet meg tudott volna enni, mint én most. 

Melyik a nehezebb? Felemelni 2 mázsát, vagy előjönni egy eredeti videóötlettel, amire majd sokan kíváncsiak lesznek?

Fekete Miklós: Hála Istennek, le is kopogom, nekem még a 200 kiló a nehezebb, mert a videóötletek most úgy jönnek, hogy a fejünkben most előre 4-5 videónak megvan az anyaga. Mi nem a videó kedvéért csináljuk ezeket az ökörségeket, hanem ez nálunk alap. Ha régen valaki az edzőterembe beszerelt volna egy kamerát, szétröhögte volna magát.

Pont azt beszéltük, hogy ha mi a videózást elkezdjük 10 évvel ezelőtt – amikor még volt egy marha szép, kulturált edzőtermünk, amit béreltünk -, elmondom neked, szerintem az országban az egyik legnagyobb csatornánk lenne.

Annyi hülyeség, ami ott elhangzott, konkrétan nem tudtam tőle koncentrálni. Azért is kezdtem el külön edzeni. Az edzés sokszor átalakult ilyen teadélutánná, hogy egyik a golyón ült, másik a golyóállványon, harmadik el volt feküdve a placc közepén, aztán nyomták a történeteket. Azt a rohadt, mennyit röhögtünk. Jézusom. 

Szerintem egyelőre videóanyagot nem nehéz nekünk csinálni, mert egy az, hogy a gasztronómia elég színes, szóval lesz pár év, mire kifogyunk az ötletből. Aztán a kihívásból vannak még javaslatok, csak ebből van 4 ötletünk, amelyek meg fognak valósulni. Maga a főételek meg gigaétkezésből gyakorlatilag végtelen mennyiségű lehet még. Az edzések biztos folytatódni fognak. Az az egyetlen a kérdéses, hogy beindul-e 2021. Most ugye a tavalyi évből ami elmaradt, az át lett rakva idénre. Ha összetorlódnak a versenyek meg a műsorok, nem tudom, mi lesz a YouTube-ozással. Maximum átállunk ilyen utazásos témára. Felvesszük, ahogy a kocsiban baromkodunk, miközben megyünk le Taktalórántházára a falunapra. Ha az élet ellehetetlenít egy dologtól, akkor nem kell foggal-körömmel kapaszkodni, hanem neked kell a gondolkodásmódodat átalakítani, hogy milyen irányba tudod folytatni azt, amit csináltál. 

Ha úgy adódna, hogy megnőne a csatornád annyira, aminek a bevételéből tisztességesen meg tudsz élni, akkor hajlandó lennél ezt teljes munkaidőben csinálni?

Fekete Miklós: Én őszinte leszek veled, ez az a kérdés, amit az utóbbi időben elég sokan feltettek nekem. Erre mindig azt mondom, hogy játszhatnám itt az eszem, hogy a súlyemelés az életem értelme, ami valahol igaz, de valahol kamu lenne. Én próbálok mindig logikusan és reálisan gondolkodni. Ha befolyna olyan összeg, lennének szponzorok és egy bizonyos megélhetés ezekből a videókból – amire már azt mondom, hogy az egy rohadt tisztességes pénz -, akkor lehet, hogy az ember szívesebben tölt el pár órát a gép előtt, mint több 10 tonnát mozgasson naponta. Ha van egy jól fizető munkahelyed, de jön egy másik, amit te jobban is szeretsz, és azt mondják, hogy egy picit még többet is adnak, akkor mindenki elmenne. Szerintem álszenteskedés erre nemet mondani. Nem is a pénz miatt főleg, hanem mert tisztában vagyok vele, hogy ezt a sportot nem lehet sokáig csinálni. Ez tényleg az az extrém sport, amit nem lehet 50-60 éven keresztül művelni. Ennek tudatosulnia kell az emberben, és ezt el is fogadtam. Nekem legjobb esetben 5, maximum 10 évem van hátra.

Ha még 10 évem lesz ebben a sportban, akkor rohadt szerencsésnek mondhatom magam.

Ha idén vagy 1-2 éven belül berobbanna úgy a közösségi médiába meg a streaming platformokon az, amit csinálunk, akkor azt mondom, hogy 90%-ban átállnék. Sportközelben biztosan maradnék, mert súlyfüggőségem van, és ezt nem viccből mondom.

Erre az emelgetésre ugyanúgy rá lehet függeni, mint a drogra. Ha nem edzek egy hétig, rendesen bolond leszek.

Jönnek ilyen tünetek, hogy elkezdek izomfájdalmat érezni, meg fizikailag érzem, hogy valami nem jó. Ez szerintem agyban van. Ennek az az ellenszere, hogy el kell mennem edzeni. Szétterhelem magam, aztán megint jól vagyok. Van egy bizonyos szintű függőség, amit nem is akarok elengedni, mert ezt a sportot nagyon szeretem. Nem a pénz miatt csinálom. Persze, mindenki ezt mondja, ami egy begyakorolt, álszent duma. Nyilván az miatt is, mert hát szeretetből nem élünk meg. Tehát az is benne van, de én tényleg szeretem, ezért megyek 2 naponta edzeni. 

Meglátjuk, mit hoz a jövő. Én valahol remélem is, hogy bejön ez az egész, mert én ezt nagyon szeretem. Legalább annyira, mint a súlyemelést. Ha összejön, egy nagyon szerencsés ember leszek. Meglesz minden, amit szerettem volna az élettől. 

Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok mind a súlyemelésben, mind a videózásban!

Képek forrásai:
Kiemelt