Szaunaboom – a turizmus új divatága

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

„Ha valakin nem segít a szauna, a pálinka és a kátrány, akkor arra csak a halál vár”- hangzik tömören és velősen a finn közmondás, ami talán kicsit túloz, de mégis sok igazságot rejt. A pálinka jótékony hatását most nem részletezném ebben a cikkben (bár tagadhatatlan, hogy azért van neki), de az izzasztókabinok szerepét semmiképp sem szabad alábecsülnünk.  

Ha tömören össze akarnánk foglalni a szauna célját, így szólna: teremtsük meg a meleg, illetve a hideg hőmérséklet váltakozását. Ha ezt megfelelően tesszük, akkor az ereink kitágulnak, majd összeszűkülnek, és ez fenntartja a rugalmasságukat. A szauna emellett javítja az általános erőnlétet, erősíti az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást, regenerálja az izmokat, megfiatalítja a bőrt és az izzadás következtében méregtelenít is. 

Jótékony hatására már az őskorban is felfigyeltek az emberek, ezért barlangokat, ágakkal letakart árkokat alakították át nedves, vagy épp száraz levegőjű izzasztófürdőkké, tűzzel felhevített kövek segítségével. Már akkor tudták, hogy nem csak a tisztálkodás szempontjából hasznos, de a gyógyulást is képes elősegíteni. Nem csoda, hogy napjainkban a szaunák már szanatóriumok, rehabilitációs központok gyakori tartozékává váltak.

Őshazájának Ázsiát tekintik, de ennek ellenére a finn szauna számít klasszikusnak sok-sok különböző szaunatípust maga mögé utasítva. A római fürdőkultúra leginkább a mai élményközpontokra hasonlított és a nehéz napok után a regenerálódás színterét volt hivatott betölteni, de természetesen részét képezték az izzasztókabinok is. Ázsiában ezzel szemben minden réteg előtt nyitva álltak a fürdők kapui és leginkább a kabinok a finn szauna jegyeit viselték.

De milyen is egy klasszikus finn prototípus? Képzeljünk el egy olyan szaunát, ahol lépcsőzetesen elhelyezkedő natúr, világos színű fapadok helyezkednek el, egy kövekkel kirakott szaunakályha szomszédságában. Ezeket a kályhákat manapság elektromos árammal fűtik.  A különböző szintek eltérő hőmérsékletet képviselnek. Mint tudjuk, felfelé száll a meleg levegő, így a legmagasabb szinten érezni leginkább a forróságot. Úgy tartják, tanácsosabb magasabb hőfokon lenni rövidebb ideig, mint alacsonyabban (szó szerint a padlóhoz közelebbi szinten ülni) hosszabb ideig. Azonban a légnedvesség a hőmérséklettel ellentétesen változik, míg a tetőnél a legalacsonyabb, a padlónál a legmagasabb. Ha tovább tekintünk most a mi kis elképzelt szaunánkban, az imént említett szaunakályha társaságában egy fadézsát láthatunk, felöntőkanállal, aminek köszönhetően kis időre megemelhető lesz a levegő páratartalma. Ezen keresztül valósítható meg a finnek által csak „lyly”-ként emlegetett (ejtsd.: Löülü) parázslehelet, ami a kanállal a kályhán izzó kövek találkozása útján további hőingert generál. Az itt keletkezett nedves levegő vízgőz formájában lecsapódik a bőrünkön (mivel, az hűvösebb) és rögvest működésbe hozza a verejtékmirigyeinket, ami aztán megmozgatja a vérellátásunkat is. Nem utolsó sorban pedig az izzasztókabinunkban függ még a falon egy hőmérő és egy forgatható homokóra is, hogy számon tarthassuk a bent töltött időnket. 

De mégis mennyi ideig javasolt a kabinban lennünk egyhuzamban?

Úgynevezett szaunaturnusokban kell gondolkodnunk, ami felmelegítő-, lehűtő-, illetve pihenőfázist foglal magába. A felmelegedő fázis, amíg a szaunában vagyunk általában nyolc-tizenkettő (maximum tizenöt) perc legyen, majd tanácsos az izzadással megegyezően ugyanennyi időt tölteni a lehűtéssel is. Ez utóbbi akár a szabad levegőbe való kimenetelt, drasztikusabb esetekben a hóban való megfürdést is jelentheti, de egy hideg vizes zuhanyzás is egyenértékűként kezelendő vele. Nem kell félnünk a megfázástól, hiszen a test még mindig erősen túlhevült és először a hőtöbblettől fog megszabadulni. Ilyenkor visszaáll a hőmérséklet újra normális szintre. Javasolt, hogy inkább gyorsan, intenzív hideg vízzel találkozzon a testünk, a lassú, langyos vízzel történő zuhanyzás helyett. Itt kivételt képez a hideg merülő medence, ide csak nagyon lassan, és maximum tizenöt másodpercre menjünk be. Mindezt egy pihenő időszakkal zárjuk. Elképzelhető, hogy ez az egész procedúra egy órát is igénybe vehet, amit kétszer, maximum háromszor meg kell ismételnünk. Többször teljesen felesleges, mert további jótékony haszonnal nem jár, csak megterheli a szervezetünket. 

Az elmúlt években egy kimondott wellnessrobbanás figyelhető meg, számos különböző formája kezd egyre inkább népszerűvé válni. A klasszikus finn szaunában a hőmérséklet nyolcvanöt és száz fok közötti, és a levegő páratartalma öt, legfeljebb a tíz százalékot képezi a teljes egésznek, azaz száraz hővel dolgozik (ezért szokták a sivatagi éghajlathoz hasonlítani). A gőzfürdő meleg, nedves levegőt takar, így nem szabad a kettőt egymással azonosítanunk. Sok-sok különböző fejlesztésük, formájuk létezik még, amelyekre most nem térnék ki részletesen, de biztos sokan találkoztatok már infravörös szaunákkal, fűszeres fürdőkkel, oxigénszaunákkal, kristály szaunákkal, vagy akár heláriumokkal, az utóbbi például színingerekkel vált ki hatást.

Ha még most ismerkedsz a szauna-kultúrával, eleinte lehet, hogy furcsállni fogod a meztelenkedést. Ilyenkor kimondottan nem tanácsolják pedig a fürdőruha használatát, ugyanis gátba ütközik ekkor az izzadás. Ha idegenkedsz ettől a helyzettől, oldhatod a feszengésedet azzal, hogy becsavarod magadat egy szaunalepedővel. 

Ne aggódj, a tested hat-nyolc alakalom után hozzá fog szokni a szauna okozta nem mindennapi terheléshez. A megfelelő egészségtámogató hatás kiváltásához a szakemberek a heti rendszerességgel történő szaunázást ajánlják, neked pedig már csak az lesz a dolgod ezen felül, hogy fejben is kikapcsolj.

Forrásom:  Dr. med. Johannes Weiß: Szauna, jó közérzet testnek és léleknek

1 thought on “Szaunaboom – a turizmus új divatága

Comments are closed.