“Soha nem késő”-interjú a felnőtt zeneoktatásról Baráth Yvettel és Vámos Bélával

Mi a véleményed?
+1
1
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1

Bizonyára sokan vagyunk, akiknek a gyerekkorában nagy szerepet játszott a zeneiskola, a zene tanulása. Bár úgy gondolom, hogy mégis sok olvasónak kimaradt az életéből a zeneoktatás. Én biztosan tudom magamról, hogy nagyon meghatározó  személyek voltak a jellemfejlődésemben a zenetanáraim és maga a zene, mint tudomány ismerete is. Rengeteg mindent köszönhetek az oktatóimnak. A zene nagy változásokat tehet az emberben, hiszen leginkább az érzelmeinkre hat. Emellett, ahhoz, hogy érthessük amit játszunk és fejlődhessünk benne, át kell látni az összefüggéseket, így folyamatosan karban tartja az agyat, hiszen sokszor a logikára kell hagyatkozni benne.

Általános vélemény, hogy minél korábban kezdi az ember a hangszeren való tanulást, annál hatékonyabb lesz a későbbiekben. Ez természetesen nem zárja ki, hogy felnőtt korban kezdjük el, akár autodidakta módon a zenetanulást, de valószínűleg nehezebb lesz belerázódni a tudás elsajátításába. Több ismerősöm is van a lakhelyemen, aki 20-as 30-as éveiben kezdett el zeneiskolában tanulni és többen is olyan jól tudnak játszani hangszereiken, mint aki iskolás évei alatt kezdte ezt a mesterséget.

Ha a te életedből is kimaradt eddig a hangszeren való játék vagy az énekhangodnak fejlesztése és attól tartasz, hogy neked már késő, hogy megtanulj hangszeren játszani, ne aggódj “soha nem késő”. Ezzel kapcsolatban kérdeztem volt tanáraimat, Baráth Yvettet, aki magánénektanárként segített nekem az egyetemi felvételimben és Vámos Bélát, aki pedig 10 évig tanított szaxofonozni és a zene segítségével átvészelni a középiskolás mindennapokat. Mindketten évek óta tanítanak felnőtteket és diákokat egyaránt, így nem is találhattam volna a környezetemben jobb interjúalanyokat. Innen is köszönöm a segítségüket.

 

Gyerekeket vagy felnőtteket bonyolultabb tanítani?

Baráth Yvette: A tanítás, mint folyamat egy tanár számára nem életkor függő. A tudást átadni  minden korosztálynak felelősségteljes, komoly feladat. Ahány ember, annyi személyiség és mindenkihez meg kell találni az utat. Sokszor mondom, hogy egy magánének tanterem nem csak zene-, hanem pszichológusi  szoba is, ezért nem tudom könnyebbnek vagy nehezebbnek nevezni a különböző korosztályokkal való  foglalkozást. 

Vámos Béla: Szerintem a gyerekek sokkal rugalmasabbak, könnyebben befogadják az új információkat, lazábbak, gyorsabban tanulnak. Viszont sok esetben pedig a felnőttek sokkal elkötelezettebbek.

Általában mi az oka, hogy valaki felnőtt korában kezd el zenélni tanulni?

Vámos Béla: Vannak olyanok, akiknek gyerekkorukban nem volt lehetőségük zenét tanulni, bár szerettek volna. Egy másik eset pedig, amikor jártak zeneiskolába egy másik hangszert tanultak és közben rájöttek, hogy más hangszer tetszene nekik és ezt felnőttkorukban szeretnék megtanulni.

Baráth Yvette: Sokszor az is az oka, hogy valakinek gyermekkorában nincs lehetősége zenét tanulni. Olyan élmények érik felnőtt korukban, melyek  indíttatást adnak a zenével való foglalkozáshoz.  Olyan is akadt praxisomban, aki valamilyen családi évfordulóhoz szeretett volna kedveskedni egy zenei produkcióval.  Vannak olyanok, akik munkájuk végzéséhez tartják szükségesnek az énektanulást, például óvónők, pedagógusok.

Mennyire érdemes felnőttként elkezdeni?

EZT OLVASTAD MÁR?  A tűzijáték története

Baráth Yvette: Sohasem késő! Ez a mottóm. A hosszú évek alatt  megtapasztaltam, hogy mindenki képes fejlődni, és a legfontosabb az hogy önmagához képest. Legidősebb tanítványom 65 éves korában kezdett el hozzám járni. Legnagyobb álma teljesült, amikor pár év tanulás után az Operettszínház színpadán énekelhetett egy országos nyugdíjas Ki-mit-tud nyerteseként.

Vámos Béla:  Én is úgy gondolom, hogy sohasem késő elkezdeni megtanulni valamit, mert ez tartja fiatalon az embert. Ezt nem csak a hangszertanulásra  értem, hanem bármi fajta önképzésre.

Mik a legnépszerűbb lehetőségek az önöknél tanulhatóak közül?

Vámos Béla: Nincs ilyen. Nekem a 34 éves tanári pályafutásom alatt minden évben volt felnőtt növendékem klarinéton és szaxofonon egyaránt de nem tudom, hogy a többi kollégánál mi a helyzet.

Baráth Yvette: Az éneklés mindenképpen a legnépszerűbb, sokan zongoráznak és gitároznak is, ha nem feltétlenül a saját diákjaimra gondolok.

Miért gondolhatják azt az emberek, hogy nekik már késő elkezdeni?

Baráth Yvette: Egyáltalán nem könnyű felnőttként az élet egyéb feladatai mellett időt, energiát, munkát fektetni egy úgymond hobby tevékenységbe, ezért én mindig tisztelettel fordulok azok felé, akik felnőtt fejjel vállalják a zenetanulás nehézségeit, ezt a nemes, szép „szórakozási” formát, amely a zenei tudáson kívül a lelki épülést is gazdagítja.

Vámos Béla: Ezt nem tudom, szerintem sosem késő. Inkább az a tapasztalatom, hogy az elején nem mérik azt fel, hogy egy hangszer tanulása mennyire időigényes. Nagy lendülettel belefognak, és nagyon hamar elfogy a lelkesedésük, mert ez elvileg napi kötelezettségekkel jár. (gyakorlás) Ugyanolyan, mint bármilyen sport, vagy nyelvtanulás. Nem az iskolában tanulunk meg heti 1 vagy 2 órában valamit, hanem otthon a gyakorlás-tanulás folyamán. A tanár nem varázsló, csak segítséget nyújt, utat mutat. Ha felmerülnek problémák, azokra tudja a megoldást, figyel arra, hogy helyes technikával gyakoroljon a tanuló.

1 thought on ““Soha nem késő”-interjú a felnőtt zeneoktatásról Baráth Yvettel és Vámos Bélával

Comments are closed.