Rupi Kaur – A feminizmus költészete

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Rupi Kaur első munkáját, a Tej és mézet, azt hiszem 2016-ban olvastam először, persze nem az egészet, csak kis darabkáit. Óvatosan ízlelgettem angol nyelven, és rájöttem, hogy a címadás nem is lehetne ennél találóbb. Nem sokkal később volt szerencsém megvásárolni a magyar verziót, melynek fordításával szinte életemben először tökéletesen megbékéltem.


Mikor a kezedbe fogod a kötetet, nem tudod mit várj. Az íróról sem tudunk meg igazából semmi „lényegeset”. Aztán egyszer csak rájössz, hogy nem onnan ismersz meg valakit, hogy tudod hány éves, és hogyan néz ki, hanem hogy az anyukája hogyan adott ötéves korában először a kezébe ecsetet. Rupi egyébként saját kezűleg díszítette a kötetet, melyben minimális, ugyanakkor mindent elmondó ábrázolási módok lapulnak.

És akkor kezdhetnénk a szokásos ’mi ez a kötet’ bontogatásával, de őszintén megmondom, hogy évek múlva is csak sablonosnak hangzó választ tudok magamból kipréselni, ami a legkevésbé sem tűnik kielégítőnek. Ez rólam szól. Először ezt mondtam kissé pontatlanul, mert igazából ez a könyv minden nőről szól. Nem azt mondom, hogy minden része teljesen ráigazítható bárkire, de bárki könnyen tud azonosulni Rupi soraival. Egyesekkel jobban és egyesekkel kevésbé. A kötet egyébként négy fejezetből áll, név szerint a fájdalomból, a szeretetből, a törésből és a gyógyulásból. Lehetőséget biztosít az olvasónak arra, hogy ott nyissa ki a könyvet, amire éppen szüksége van. Ha kell szeret és melegít, gyógyít és segít elfogadni, és pokolian fáj. Úgy fáj, hogy azt hitted más nem tudhatja, hogy igazából tényleg mennyire. Ha nem tudod, hogy mit érzel, akkor tudni fogod. Rupi vezet az úton az olvasás alatt, és időt ad arra, hogy eldöntsd, mit szeretnél igazán. Az egyszerű pár sorosok, a fehér üresség, ami gyakran körülöleli azokat, egyszerűen sikítanak a csendről. Ebben a könyvben egyszerre válsz gonosszá és széppé és jóságossá. Valódi leszel tőle, olyan nő, aki nem tökéletes. Aki megérti és teljes tudatában van annak, hogy ki Ő. Büszkeség, amit kultúrák, testek és önmagunk ébresztenek fel bennünk. Nagyon sokan azt gondolnánk, hogy ez a szerelemről szól, de az igazat megvallva ez az életről szól. Rupi tökéletesen illusztrálja, hogy hogyan lesz egy kislányból nő, és hogy ennek a nőnek mennyi mindent kell tanulnia az útján elsősorban Önmagáról. A jófajta feminizmussal dolgozik. Azzal, amelyik nem akar bántani, hiszen tudja, hogy a fájdalomból, az ujjal mutogatásból már van elég a világban. Ez az a feminizmus, ami beköti a szívünket és azt suttogja: „Elég jó vagy. Sőt..” Foglalkozik a női erő megjelenésével, a mássággal, szerelemmel, szívfájdalommal és a társadalom által támasztott elvárásokkal a nők felé. Ezeket egyébként a maga módján, tejjel és mézzel finoman bevonva tisztáz. Sokszor harcol, de finoman, nem riadsz meg tőle. Megnyugtat és elhiteti, hogy nem voltál soha egyedül, és most sem vagy. A versek és prózák édes keveredése, ahol megtanulunk túlélni, ahol megismerkedünk az erőszakkal, a veszteséggel, aztán mire elolvastuk meg is gyógyultunk.
Miután elolvastam a kötetet, kíváncsiságból rákerestem erre a hölgyre, aki ilyen csodával ajándékozott meg. Ahogy ránéztem egyből a kedvesség, finom elegancia és a megbocsátás jutott eszembe. Látszik, hogy ez a fiatal nő egyensúlyban van. Ismeri önmagát, és tudja, hogy mennyit ér. Nem tudom, hogy azáltal vált-e ilyenné, hogy megírta, amit meg kellett, de biztosan tudtam, hogy szeretném, ha egyszer rólam is így vélekednének. Egyszer én is ilyen kisugárzással rendelkezzek. Persze, nem most, hiszen mint azt megtanultam a Tej és méz-ből: a dolgoknak idő kell, nem szabad sürgetnünk a gyógyulásunkat. Végezetül Rupi két versével szeretnék búcsúzni, melyek személyes kedvenceimmé váltak.

 

EZT OLVASTAD MÁR?  Poór Andris: Nekem csalódás volt az egyetem – Interjú ByeAlex-szel és zenekarával

„az a bajom azzal amit sokan szépnek tekintenek
hogy a szépség náluk
egyes emberek kizárását jelenti
nekem akkor szép a haj
ha a nő kertként
viseli

ez a szépség definíciója
nagy horgas orrok
mutatnak az ég felé
mintha egy feladathoz
nőnének fel
olyan színű bőr mint a föld
ahová az őseim gabonát ültettek
hogy azzal táplálják
a fatörzscombú nők vérvonalát
mandulaszemek
bennük mélyen ülő meggyőződés
pandzsáb folyói
hömpölyögnek az ereimben
ne mondd hát hogy az asszonyaim
nem olyan szépek
mint a te országodban
a nők”

Rupi Kaur: Tej és méz

1 thought on “Rupi Kaur – A feminizmus költészete

Comments are closed.