Rövid beszámoló egy önkéntestől

Mi a véleményed?
+1
2
+1
2
+1
+1
+1
+1
+1

Az alábbiakban egy kedves barátom, Kulcsár Dominik személyes beszámolóját szeretném bemutatni nektek. Ő még a kirendelések előtt döntött úgy, hogy valódi segítő szándékkal áldoz a szabadidejéből, úgy, hogy az OMSZ szolgálatába áll egy hétre. A munka, amit ott végzett hosszú, monoton és fárasztó volt, de összességében egy új, nem mindennapi élménnyel lett gazdagabb.

Most pedig következzen az ő beszámolója!

​„Hirtelen jött gyakorlat a könyvek között. Talán ezzel a mondattal lehet nagyvonalakban jellemezni ezt az önkénteskedéssel töltött egy hetet. Természetesen semmi sem ennyire egyszerű, és sokkal többről szólt ez a feladat.

​Feladat, hiszen mégiscsak az a feladatunk leendő egészségügyi dolgozóként, hogy úgy és ott segítsünk másokon, ahol szükség van ránk. Az Időzítés azonban nagyon nem mindegy.  Nem mindegy, hogy a szemeszter hajrájában, amikor már gőzerővel tanulni kellene a vizsgákra, vagy a szemeszter elején, amikor jóval könnyebb a lemaradás behozása. Mindezeket figyelembe véve, és mérlegelve helyzetünket még november 15-én, vasárnap jelentkeztünk Fejér megyébe az egyik barátommal együtt az Országos Mentőszolgálathoz önkéntesnek az egyetemen keresztül. Másnap délben már Székesfehérváron is voltunk a helyi mentőállomáson, hogy részt vegyünk a mintavételi feladatok ellátásához szükséges oktatásokon. Az oktatás ekkor még élőben zajlott, mostanra már elkészült egy oktató videó, amivel fel lehet gyorsítani ezt a folyamatot. Ezek után a tudással felvértezve, és a katasztrófavédelem vagy a rendőrség által biztosított civil szolgálati autókkal elindult kis csapatunk, 18 ember, a biztosított szállásra, ahol szintén nagy szeretettel fogadtak minket, kiemelt gondossággal ügyelve a biztonságra minden szempontból. Vacsorára egy adott menüből rendelhettünk egész hétre, melyet érintésmentesen tálaltak nekünk minden nap a szállásra való visszaérkezés után. Panaszra semmi okunk nem volt, az étel minden nap nagyon finom és bőséges volt.

​Kedden kezdődött a valódi bevetés, 6:45-re érkeztünk az állomásra, ahol a reggeli eligazítás után megkaptuk a nekünk szánt címeket, ahova mennünk kellett tesztet végezni. Az állomáson mindenki nagyon segítőkész volt velünk, támogattak, tanácsot adtak. Ezúton is köszönjük a székesfehérvári mentőállomás dolgozóinak segítségét!

Gyors védőfelszerelés, mintavételi eszközök, hűtőtáskák felvétele következett, majd útvonaltervezés. A mentésirányítás úgynevezett “körökbe” rendezte az adott címeket, hogy minimalizáljuk a megtett kilométereket. Az eligazítás után öt személyautóval és két betegszállító egységgel indultunk útnak. A többiek, akiknek nem az autó jutott, statikus ponton, a red zone-ban végezték ugyanazt a mintavételezést azokon, akik be tudtak fáradni a mentőállomáshoz.

​Egy autó személyzete két főből állt, egy sofőrből és egy mintavevőből. A sofőr feladata a megtett utak adminisztrálása és természetesen a biztonságos vezetés volt, a mintavevő pedig a gyorsteszthez készült elő, levette a mintákat, majd az eredményeket rögzítette. Az autóban is törekedtünk a biztonságos távolságra, így aki a mintát vette, a jobb hátsó ülésen foglalt helyet, a lehető legtávolabb a sofőrtől. Így végeztük a napi 20-35 minta levételét autónként, nap, mint nap.

EZT OLVASTAD MÁR?  EDUCATIO 2019 - A földönkívüli és a tigris tánca VIDEÓ!

​A feladatunk végeztével fáradtan pihentünk meg a hotelben, vacsoránál kicsit ismerkedtünk a társainkkal, hiszen sok eddig nem ismert emberrel voltunk egy csapatban. A hét végére ennek köszönhetően egy remek társaság, új barátságok alakultak ki, ami szintén a közös munka eredménye volt.

​A dolgunk nem volt egyszerű. Nagyon sok beteg emberrel találkoztunk, sokakkal beszélgettünk miközben a gyorsteszt eredményét vártuk. Lelkileg is megterhelő volt ilyen számú beteggel találkozni ilyen kevés idő alatt,  egymástól elkülönítve élő családtagokat, szeretteket látni. Ugyanakkor a napi 10-12 óra fizikai és mentális jelenlét is megérte talán a fáradtságot, bízva abban, hogy hasznos segítséget tudtunk nyújtani a betegeknek és a Mentőszolgálatnak is.” – mesélte Dominik

Ez az önkéntes szolgálat még november közepén történt, azóta sok minden megváltozott. Mivel a napi új esetek száma, és a halálozás is egyre csak növekedett, bevezették az új korlátozásokat, az éjszakai kijárási tilalmat. Biztosan olvastátok, hallottátok sok helyen azóta, hogy az orvostanhallgatókat kirendelték. Amit sokszor elfelejtenek beleírni ezekbe a hírekbe, az az, hogy egyáltalán nem csak a medikusok lettek behívva, hanem az összes egészségügyben tanuló hallgató megkapta ezt a lehetőséget. Ennek a kihirdetése és szervezése nem sikerült tökéletesen, azonban a diákok valóban remekül kezelték a helyzetet. Ahogyan az lenni szokott, ahogy nőtt a foglalkoztatott kirendeltek száma, úgy fordultak elő olyan esetek, ahol a munkaadó nem biztosított szállást, vagy védőfelszerelést. Összességében azonban még így is elmondható, hogy a legtöbb helyen, mind az éjjeli elszállásolás, mind a maszkok, ruhák, pajzsok rendelkezésre állnak. Amit az önkéntesek és a kirendeltek tesznek valóban rendkívüli, és bízom benne, hogy a vírushelyzet normalizálódása után ők, és az egészségügyi dolgozók is megkapják azt az elismerést és honoráriumot, amit megérdemelnek. Köszönjük a munkátokat!

 

1 thought on “Rövid beszámoló egy önkéntestől

Comments are closed.