Pár lépés a Dr-ig – interjú végzős gyógyszerészhallgatókkal

+1
0
+1
0
+1
4
+1
0
+1
0
+1
1

Az egyetemi évek a legszebbek, mondják oly sokszor az idősebb generáció tagjai a diákoknak. Kétségtelenül, talán ezek azok az évek, amikor – a tanulást leszámítva – az ember a legszabadabb, és a leggondtalanabb, de valljuk be őszintén, azért titkon mindenki várja a végét. A végét, amikor megtérül a sok-sok munka, a rengeteg álmatlan éjszaka, és a megannyi gyomorgörcs, ami szerintem mindenki számára ismerős, vizsga előtti érzés.

Megkerestem három végzős gyógyszerészhallgatót, Rill Laurát, Simonics Dórát és Rádics Benjamint, hogy meséljenek picit arról, hogyan élték meg az utolsó évek online mivoltát, a gyógyszerészet mely területén képzelik el magukat a jövőben, illetve mik voltak a legmeghatározóbb élményeik, amiket a PTE Gyógyszerésztudományi Karán éltek át.

 

Köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérést. Milyen érzések kavarognak bennetek most, hogy most már tényleg a célegyenesben jártok, és durván két hónap múlva megkapjátok a gyógyszerész doktori címet?

Rill Laura

Rill Laura: Felfoghatatlan. Nagyon gyorsan elrepült ez az 5 év. Egyelőre még nehéz feldolgozni, hogy lassan itt a vége, de én már kíváncsian várom, hogy milyen lesz az egyetem utáni élet, bár később biztosan vissza fogom sírni ezeket az éveket.

Simonics Dóra: 5 év elég hosszú idő, vegyes érzelmek kavarognak bennem a végzéssel kapcsoltban, hogy nemsokára már nem az egyetemre kell készülni, jegyzőkönyvet írni, hanem beléphetünk a nagybetűs életbe. Persze mindenki ezt várja a legjobban, ám mégis félünk egy kicsit tőle. 

Rádics Benjámin

Rádics Benjámin: Hosszú volt az út idáig, de lazítani sajnos még nem lehet. Államvizsgás gyakorlat mellett kell felkészülni az utolsó próbatételre, de pontosan ez motivál, hogy lassan vége és elhelyezkedhetek azon a pályán, amit mindig is szerettem volna csinálni.

Az utolsó egyetemi féléveitek online oktatás keretein belül zajlottak. Hogyan éltétek meg, hogy nem járhattatok be az utolsó félévekben az egyetemre? 

Rill Laura: Személy szerint én nagyon sajnáltam, hogy így alakultak az utolsó félévek, viszont szerencsére sikerült ehhez az új helyzethez is alkalmazkodni, és a lehető legtöbbet kihozni belőle. Sok szempontból kényelmesebb volt az online oktatás, viszont én sokkal jobban szerettem a „normális” időszakot. Mozgalmasabbak voltak a napjaim, szerettem a gyakorlatokat és az órák közti időtöltést, vagy a közös tanulásokat a csoporttársakkal, ami mindig motiváló volt. 

Simonics Dóra

Simonics Dóra: Mivel az utolsó 2 szemeszter már sajnos online keretek között volt megtartva, én személy szerint már nagyon vártam a záróvizsgás gyakorlatot. A tanáraink nagyon ügyesen vették az online oktatás során az akadályokat és próbálták mindig kicsit interaktívabbá tenni az órákat, de a jelenléti labormunkákról sajnos le kellett mondjunk.

Rádics Benjámin: Eleinte furcsa volt az óriási szabadságérzet, de hamar rá kellett jöjjön szerintem mindenki, hogy az elvárások és számonkérések nem csökkentek, szóval ugyanúgy készültem fel ezekre, mint eddig. Az online órák hangulata nyilván teljesen más volt, mint élőben, de szerencsére mi még meg tudtuk csinálni a gyakorlatokat a pandémia előtt, mert utolsó félévben már nincsenek gyakorlatos órák. Az egyetemi barátok azért hiányoztak, együtt hatékonyabban lehet csinálni szerintem bármit.

Mi volt a kedvenc tárgyatok, vagy gyakorlatotok az elmúlt 5 év során? Mivel gyűlt meg leginkább a bajotok?

Rill Laura: Nekem személy szerint a Hatástan és a Gyógyszerészi Kémia voltak a kedvenceim, de nagyon szerettem annak idején a Botanikát is. Az öt év alatt nekem talán a másodév volt az, amikor kicsit több akadályba ütköztem, de szerencsére a sok tanulás végül meghozta az eredményét. Valóban igaz az a „mondás”, hogy az egyetemen újra meg kell tanulni tanulni. 

Simonics Dóra: Én legjobban a gyógyszertechnológia gyakorlatokat szerettem. Az ott tanultakat teljes mértékben fel tudjuk használni a mindennapokban, a gyógyszertárban. Mindemellett a gyógyszerhatástan órák és szemináriumok is nagyon érdekesen voltak. Ötödévre már teljesítettük az összes gyakorlatok, így egymást követték az előadások. Úgy összeségében egyik tantárggyal sem volt gondunk, viszont délutánra eléggé elfáradtunk a sok információ hallatán.

Rádics Benjámin: Hozzám a gyógyszertechnológia állt a legközelebb, a szakdolgozatomat is ebben az intézetben írtam meg. Azt, hogy mivel gyűlt meg leginkább a bajom nem szeretném megosztani most, de aki ismer az nagyon jól tudja. Szerintem mindenkinél van olyan tárgy amit kevésbé kedvel, de túl kell esni rajta.

Mi a legkedvesebb emléketek az egyetemi éveitekből? Mit adott nektek a PTE, és a gyógyszerészképzés?

Rill Laura: Nagyon sok szép emléket gyűjtöttem itt Pécsen, és életre szóló barátságokkal is gazdagodtam az egyetemnek köszönhetően. Hiányozni fognak a szakestek, a medikus csütörtökök, a gólyabálok és a kis random kávézgatások a Rokuschban. Ha az egyetemi éveimre gondolok, akkor az egyik legkedvesebb emlékeim a Medikus Kupákról vannak. Nagyon szerencsés vagyok, mert mindegyiken a POTE Cheerleaders csapatát erősíthettem, valamint 2017 szeptemberétől átvehettem a csapat irányítását. Ez egy rendkívül megtisztelő feladat volt, amit remélem a jövőben is folytathatok. A GYTK az elméleti és gyakorlati tudáson túl megtanított arra, hogy hogyan kell küzdenem a kitűzött céljaimért és hogy soha ne adjam fel, bármennyire is nehéznek tűnik egy-egy megpróbáltatás. 

Simonics Dóra: Én nagyon hálás vagyok, hogy a PTE hallgatója lehettem. Rengeteg csodás élményben volt részem a képzés során. Ki sem tudnám emelni a legjobbat, hiszen mind a gólyatábor, a borvacsorák, szakestek felejthetetlen élményt nyújtottak számunkra.

Rádics Benjámin: A gólyatábori instruktor szerep tetszett a legjobban, az egy hatalmas élmény volt, de a Medikus Kupák, szakestek, gólyabálok és az EFEN is mind jó hangulatú volt. Hosszú a sor, hogy mit adott számomra a PTE gyógyszerészképzése, de talán ami a legfontosabb, hogy megtanultunk felelősséget vállalni másokért, és minden problémát az adott helyzetben a lehető legjobban megoldani.

Azt már a Dékán Úrral való interjúból tudják az olvasók, hogy számos területe van a gyógyszerészetnek, ahol diplomaszerzés után el tudunk majd helyezkedni. Ti milyen területen képzelitek el a folytatást? 

Rill Laura: Őszintén, én még kicsit vacillálok, hogy pontosan melyik irányba is menjek. El tudom képzelni magam a közforgalomban, ugyanakkor a kórházi lét is nagyon megtetszett. Meglátjuk majd, mit hoz a jövő. 

Simonics Dóra: Magam részéről elmondhatom, hogy mióta a gyógyszerészi pálya az álmom, mindig is közforgalmú patikában képzeltem el magamat, és ebben a döntésemben pozitív visszacsatolást nyújtott a záróvizsgás gyakorlat. Vannak viszont csoporttársaim, akik a kutatásban, vagy esetleg az oktatásban szeretnék folytatni munkájukat. Egyénünk válogatja, kihez mi illik a legjobban.

Rádics Benjámin: Jelen pillanatban a közforgalom és klinikai gyógyszerészet között vacillálok. Mindkét területnek megvannak azon előnyei, amiért azt választanám. Tényleg nehéz lesz dönteni, biztos az adott döntés lesz a legjobb, de kezdek túlságosan filozofikus lenni, szóval itt be is fejezném most.

Mit üzennétek az alsóbb éves hallgatóknak a vizsgaidőszakra nézve, illetve a felvételizőknek, akik jövőre kezdik az egyetemet?

Rill Laura: Az alsóbb éveseknek azt üzenném, hogy bízzanak magukban és higgyék el, hogy képesek megcsinálni a vizsgákat. A sok erőfeszítés biztos, hogy kifizetődik, és gondoljanak arra, hogy milyen jó lesz majd a vizsgák után az az érzés, hogy igen, megcsináltam, és végre jöhet a várva várt pihenés. Élvezzék ki, hogy van még nyári szünetük. A felvételizőknek pedig azt, hogy ha a pécsi GYTK-ra jönnek, akkor azt biztosan nem fogják megbánni. A legjobb várost és egyetemet választják. 

Simonics Dóra: Én csak annyit mondanék az alsóbb éveseknek, amit a drága gólyáimnak is szoktam, hogy élvezzék ki az egyetemet teljes mértékben, találják meg az egyensúlyt a tanulás és a pihenés között, és akkor baj nem lehet.

Rádics Benjámin: A szokásos kliséken kívül, hogy tanuljanak rengeteget csak annyit tudok tanácsolni, hogy élvezzék ki az ittlétet, mert tényleg az egyetemi évek a legjobbak, ahogy a mondás is tartja.

Köszönöm mégegyszer Laurának, Dórának és Beninek, hogy megosztották velem, és az olvasókkal az élményeiket, tapasztalataikat. Kívánom nekik, és minden végzős hallgatónknak, hogy záruljon sikerrel az államvizsgájuk is, és találják meg a számításukat azon a területen, ahol elképzelték. 

Képek forrása: pexels , PTE Gyógyszerésztudományi Kar