Nyolc éven át készült a világ leghosszabb exponálási idejű képe

Mi a véleményed?
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A mai világban nagyon egyszerűen készíthetünk jó minőségű fotókat, így könnyen megőrizhetjük legfontosabb emlékeinket. Ez elsősorban a technológia fejlődésének köszönhető, hiszen az okostelefonok világában már szinte mindenki zsebében ott lapul egy olyan készülék, amely akár egy fényképezőgéppel is felérhet. Angliában azonban Regina Valkenborgh, a Hertfordshire-i Egyetem hallgatója egy sörösdoboz, valamint egy fotópapír segítségével készített fotót röpke nyolc év alatt.

A lány még a 2012-es londoni olimpia nyitóünnepségét követően az egyetem obszervatóriumának oldalán helyezett el egy sörösdobozt, amit fotópapírral bélelt, tűvel pedig lyukakat fúrt rá. Nyolc évvel később aztán ahogy annak lennie is kellett fotót talált a dobozon belül, amely így minden bizonnyal a világ leghosszabb exponálási idejű képei közé tartozik, de az intézmény szerint egyenesen rekorder lett. Az eddigi rekordot Michael Wesely német fotós tartotta, aki hároméves záridejű városi panorámákat készített.

Regina Valkenborgh a művelettel a camera obscura, azaz a lyukkamera jelenséget kutatta. A sörösdobozból létrehozott kamerával a nap felkelő, és lenyugvó képét akarta befogni meghatározatlan időn keresztül. Az egyetem szerint végül a Nap 2953 útját sikerült rögzíteni. Erre az az apró lyuk adott lehetőséget, amelyet Valkenborgh tűvel a sörösdobozba fúrt. A Nap sugara a lyukon keresztül a doboz hátsó falára koncentrálódott, ezután pedig beleégett a fotópapírba.

A kép tulajdonképpen a Napnak azt az útját mutatja be, amelyet az északi félteke adott pontjáról nézve bejár. A fotón látható magasabb ívek a nyári napfordulókat, míg a legalacsonyabbak a télieket rögzítik és a fényvonalakból az is megállapítható, hogy mikor voltak felhős és napsütéses napok. Az ilyen fotókat egyébként, amelyek a nap útjáról készítenek képet hosszú záridővel szolárgráfoknak is nevezik.

A kísérletet végrehajtó lány elmondta, hogy a legjobban az tetszett neki, hogy ez a kezdetleges fotózási módszer még ma is értékkel bír annak ellenére, hogy már akár 3,2 gigapixeles képeket is lehet készíteni.

„Egyszerűsége ellenére képes arra, hogy a digitális kamerák által teljesíthetetlenül hosszú záridő mellett rögzítse egy képet. Az így készült képek ráadásul egyedülállóak abban, hogy a fotonok a lyukon keresztül behatolva valóban megérintik a dobozba helyezett filmet. Olyan, mintha a lábnyomunkat hagynánk a homokban, ahelyett, hogy bottal rajzolnánk.”

Regina Valkenborgh emellett hozzáfűzte, hogy hatalmas szerencse, hogy a kép épségben elkészülhetett, hiszen több kísérlete is kudarcba fulladt a beszivárgó nedvesség hatására felpöndörödő fotópapír miatt. Emellett a „kamera” megúszta az emberek és az állatok támadásait, így David Campbell, az obszervatórium technikusa a tervezett időben levehette a dobozt a falról. A képet az obszervatórium 50. születésnapján mutatták meg a közönségnek.

Fotó: Regina Valkenborgh