Nők az orvostudományban II. rész

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

„Az, hogy egy nő legyen gondoskodó, ápolja a betegeket és vigasztalja a szenvedőket, szinte elvárás. Az első orvosnőknek mégis nagy ellenszélben kellett helytállniuk. Ekkora különbség lenne a gyógyítás és az ápolás között?” – kezdi Dr. Papp Zoltán Nők az orvostudományban az emberiség történetének kezdetén című esszéjét, mellyel a hölgyek előtt kíván tisztelegni. Már ez a néhány sor meglehetősen jól összefoglalja, a hölgyek sokévszázados, előítéletekben és hátrányos megkülönböztetésekben gazdag küzdelmét az orvosi diplomáig. 

A cikk I. részében a hölgyek orvoslásban-gyógyításban betöltött szerepét követhettétek végig a történelem kezdetétől egészen addig a középkori fordulópontig, amikor a legtöbb európai egyetem kitiltotta előadásairól a nőnemű hallgatókat. Ez a fordulat, vagy visszaesés a párizsi Sorbonne Egyetem 1220-ban kiadott „törvényével” kezdődött, mellyel minden nőnemű hallgatót kitiltott előadásairól. Az ezt követő évtizedekben sok másik nagyhírű egyetem követte a példájukat, míg a 15. század végére a férfiak szerepe kizárólagossá nem vált az orvostudományban. Ennek eredményeként hölgyek -mivel semmilyen lehetőségük nem maradt orvosi diploma szerzésére – teljesen kiszorultak az orvosi szakmából. Csak és kizárólag betegápolás révén kerülhettek kapcsolatba a gyógyítással, azt is leginkább valamilyen apácarend tagjaként. Ez az egyoldalú helyzet pedig évszázadokig fennállt.

nok_az_orvostudomanyban

A helyzet megváltozásához nagyban hozzájárult a 18. századi felvilágosodás új eszmeáramlata. Ez a filozófiai irányzat egészen átrendezte az addigi világnézetet: az értelmet, az intelligenciát állította a középpontba, megkérdőjelezte a fennálló szokások, erkölcsök és babonák értelmét. Célja volt, hogy az addig zsarnokság alatt tartott világot a fejlődés útjára tereljék. Persze ez még mindig nem azt jelentette, hogy ezentúl minden embert egyenlőnek tekintettek, de nagy előrelépés volt az oktatás megítélésében. 

A tényleges változásra még egy évszázadot kellett várni: a 19. század közepén történt meg először, hogy egy nő orvosi diplomát szerzett. Ez az úttörő hölgy az angol származású Elizabeth Blackwell (1821-1910) volt. Blackwell a neme iránti előítéleteket lerombolva, 1849-ben Amerikában megszerezte orvosi diplomáját. Példája nagy löketet adott egy külön női akadémia megalapításához New Yorkban, 1856-ban. Balckwell nemcsak a női orvosi oktatás élharcosa volt, nagyon sokat tett a nők jogainak kiterjesztésének érdekében is.
Elizabeth Blackwell és sok másik hölgy  küzdelmének köszönhetően a 19. század második felétől a nők számára is megnyílt a lehetőség egyetemi tanulmányok folytatására és orvosi diploma szerzésére.
Az első nő, akinek tudományos munkáját Nobel-díjjal is elismerték egy másik nagy úttörő Marie Curie volt. Madame Curie ugyan nem az orvostudomány, hanem a fizika, illetve a kémia radioaktivitással kapcsolatos területein mozgott, mégis ki kell emelnünk érdemét a nőnemű tudósok/orvosok megítélésének megváltoztatásában. 

nok_az_orvostudomanyban

Az első magyar származású orvosnő Hugonnai Vilma grófnő (1847-1922) volt, aki még mindig nagy nehézségek árán szerezte meg orvosi címét és praxisát. 1869-ben jutott tudomására, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak. A beiratkozáshoz férje beleegyezését kellett kérnie, amit megkapott ugyan, viszont a szükséges anyagi támogatást nem. Nagy nehézségek árán 1872-ben kezdte meg orvosi tanulmányait Zürichben, majd 1879-ben orvossá avatták. A következő egy évben ott maradt Svájcban, az egyetem sebészeti klinikáján, majd egy alapítványi kórházban dolgozott. 1880-ben tért vissza Magyarországra, viszont itthon nem ismerték el diplomáját, hiába tette le 1881-ben a hazai egyetemi tanulmányokhoz szükséges érettségi vizsgát. Nem engedték orvosként munkába állni. Ezek után, hogy valami kapcsolata maradjon végzettségével, szülésznői vizsgát szerzett és egy ideig szülésznőként dolgozott, majd Veres Pálné – a leányoktatás élharcosa – kérésére egészségtant tanított.
1895-ben egy királyi rendelet végre lehetővé tette, hogy nők is részesülhessenek egyetemi képzésben, egyelőre csak filozófiai, orvosi és gyógyszerészeti karokon.
Zürichi diplomájának honosítása azonban még újabb két évet vett igénybe: végül 1897-ben, 18 évvel az egyetem befejezését követően avatták doktorrá Magyarországon. 

nok_az_orvostudomanyban

Hugonnai Vilmának 1899-ben volt egy sajtóvitája Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki élesen kritizálta a nők jelenlétét szellemi pályákon. A doktornő ezt cáfolta írásában, sőt ez a vita ösztönözte arra, hogy megírja A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hozott fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem megjelölte a nők szerepét is, például a betegápolás és az egészségügy területén.
Az első magyar doktornő betegei az összes társadalmi rétegből képviseltették magukat. Hivatalos praktizálásának megkezdését követően sem hagyott fel a női egyenjogúságért vívott harccal. Mindemellett fontosnak tartotta az asszonyok és gyermekek egészségvédelmét, a nők szellemi képzését. Hat éven át tanított betegápolást, gyermekgondozást, gyermekvédelmet az Országos Nőképző Egyesületben.
Hugonnai Vilma 1922 márciusában, 74 évesen hunyt el szívszélhűdésben. Ekkorra már állhatatos harcának köszönhetően több száz női orvos praktizálhatott és tanulhatott Magyarországon.

 

 

Források: 1, 2, 3