Az online felületek aktív tagjai számára nem újdonság, hogy az esetek nagy részében minden új jelenség, változás egy aktuális trendet vagy kihívást eredményez. Nem volt ez másképp a karantén esetében sem. A veszélyhelyzet kihirdetése után az emberek egy részének a szabadidője megnőtt, de legalábbis átalakult. Módunkban állt a szabadidőnket újragondolni, ezáltal bizonyos tevékenységre több vagy épp kevesebb időt szánni.
A közösségi média felületek tekintetében az általam legtöbbet használt alkalmazás az Instagram. Az oldal képek, videók, hosszabb videók (IGTV), pillanatképek készítésére, valamint a tartalmakhoz kapcsolódó rövidebb vagy éppen hosszabb szövegek mellékelésére egyaránt alkalmas, lehetővé téve az online kommunikáció minden eszközének együttes használatát. A különböző területeken tevékenykedő influencerek (véleményvezérek) igyekeztek a „#maradjotthon” ideje alatt is kedvezni a követőtáboruknak. A gasztro/food influencerek elsősorban olyan receptekkel kedveskedtek a követőiknek, amelyek egyszerű, általában otthon is fellelhető alapanyagokból elkészíthetők.
#karanténkonyha
Napok alatt jobbnál jobb ételfotók árasztották el a felületet, mintha maga a kísértés birodalmába léptünk volna az alkalmazás megnyitásával. Sokan engedtek a csábításnak és rögtön a konyhába zárkóztak elkészíteni az általuk leginkább preferált édességeket, péksüteményeket vagy éppen tortákat. Ezzel elérkezett az instant pékek és cukrászok kora.
De minden kornak megvan a sötét oldala. Kis idő elteltével elfogyott a liszt, a cukor, vagy épp az ÉLESZTŐ, így a bevásárlások csökkentésének fogadalma sokaknál egy kis újratervezést igényelt. Ez a jelenség egyébként megfigyelhető az idősebb (65+) korosztálynál is, akik túlnyomóan nem az influencerek vagy egyéb online oldalak által kínált recepteket igyekeztek elkészíteni. Szerencsére az ő receptgyűjteményük általában valóban otthon megtalálható, egyszerűbb alapanyagokat igénylő recepteket tartalmaz, na de a liszt és a cukor is elfogy egyszer!
A #maradjotthon ezzel csődöt is mondott sok háztartásban és lassan új korszak vette kezdetét, a honfoglaló magyarok harci stílusához hasonló kissé modernizált (nem minden esetben) formában, ez pedig a fosztogatás. Ha esetleg Te egy nagyobb élelmiszeripari áruházlánc dolgozója vagy és a cikk címét látva nem borzadtál el rögtön és görgettél idegesen tovább, hanem inkább a cikk elolvasása mellett döntöttél, netán eljutottál idáig, akkor engedd meg, hogy megköszönjem Neked mindannyiunk nevében az embert próbáló kitartó munkádat, és imát mormoljak, hogy a tűrőképességed magasabb, mint az Everest. A legnagyobb problémát – talán egyetértetek velem -, nem is a kis csomag instant élesztőért vagy az egy kiló (!) lisztért betévedő vásárlók okozták, hanem a gyűjtögető életmód egy új fajtáját tökéletesítő embertársaink.
#karanténkonyha on Instagram
Kis kitekintés után visszatérve az instacukrászok és instapékek világába, biztosan sokan tapasztaltátok, hogy az információs társadalom következményeként kialakuló online kultúra világának egyik jellemzője, ami megfigyelhető a közösségi felületeken való elidőzés közben, az „Én” előtérbe kerülése, vagyis inkább helyezése. Ez az invidualista szemlélet pedig igyekszik ezt az „Én” -t minél jobb fényben feltűntetni. Így születnek a tökéletesen beállított, mosolygós csodaképek, amelyek nagyobb sikert aratnak („lájkok száma”), mint a valósághoz közelebbi alkotások. Lehet, hogy a valóság kozmetikázásával kompenzálunk valamit, vagy csak a trendeket szeretnénk követni?
Vidámabb vizekre evezve, de egy szót kiemelve az előző bekezdésből: a „valóság”. Akadtak olyanok is, akiknek mondhatni nem egészen úgy sült el (ki) a dolog, ahogy szerették volna. Személy szerint lakástüzekről vagy ételmérgezésekről nem hallottam, remélem nem is fogok, de pár napja az internetet a furábbnál furább kinézetű (és még furább dolgokra hasonlító) ételekről készült felvételek lepték el. Igény merült fel sokakban egy új versenyre, ahol megtippelhető, hogy milyen sütemény látható a képeken, vagy egy olyan kreativitásunkat igénylő online teadélutánra, ahol eldöntjük, a sütemény nevétől függetlenül, hogy kinek mire hasonlít a végeredmény. Az egészen vicces, megmosolyogtató süteményeken túl egészen morbid alkotások is születtek, amelyek lehet, hogy sokunkat arra késztetnek – feltéve, hogy ízre legalább megfelelő a #rémsüti -, hogy minél hamarabb elfogyasszuk, mielőtt ők fogyasztanak el bennünket.
MOSOGATÁS, POSZTOLÁS
A cikk végén leszögezném, hogy én is jó pár receptet kipróbáltam és továbbra is hódolni fogok az immáron új hobbimnak számító sütésnek. Ha belegondolunk, az ilyen jellegű kezdeményezések sokkal hasznosabbak – és ezek is hoznak eredményt (!), például esetemben egy új készség elsajátítását, egy új hobbit – mint a veszélyes, és sokszor érthetetlen indíttatású kihívások, amelyek ugyanúgy eredményt hoznak, csak éppen lájkokban és az, mint tudjuk, NEM a valóság.
Cseke Dalma vagyok, a PTE KPVK másodéves közösségszervező hallgatója, tanulmányaim mellett pedig a KPVK HÖK kommunikációs és online média referenseként tevékenykedem. Szeretem kipróbálni magam minél több területen, ezért is tartom nagyon jó lehetőségnek, hogy egy ilyen kiváló csapat tagja lehetek, mint a Media Iuris. Nyitott, ambiciózus, őszinte embernek tartom magam, a jövőben preferálni fogom a kulturális, társadalmi jelenségekre reflektáló cikkeket, de ígérhetem, hogy divat, egészséges életmód és gasztronómiai témájú cikkekkel is biztosan találkozhattok majd tőlem!