Mondatok tanároktól, amiket soha nem felejtesz el!

Mi a véleményed?
+1
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1

Bizonyára mindenkinek vannak olyan emlékei akár általános iskolából, akár középiskolából, vagy talán egyetemről is, amikor egy olyan megjegyzést kapott a tanárától, ami egy örök sebet ejtett benne. Persze vannak esetek, amikor egy kellemes mondatot kap az ember. Bevallom nekem is volt részem mindkettőben. Éppen ezért arra gondoltam, megosztom veletek az általatok írt szinte bevésődött mondatokat. Célom ezzel csupán annyi, hogy kezdjünk el egy változást együtt. Egy olyan változást, hogy a tanárok máshogy tekintsenek a diákságra. Az egyik tervem a sok közül elsősorban ez lenne. Mindenki tudja, hogy tanárszakos vagyok, ezért is a pedagógusi pálya mindig a szívügyem lesz. Szeretném nektek valahogy megváltoztatni, hogy jobb szemmel nézzetek rá. Azt akarom, hogy olyan szemmel lássátok a szakmát, amilyennek én látom. Pontosan emiatt írok nektek minden második héten tanársággal kapcsolatos cikkeket. Mert a változás piciben kezdődik. Készen álltok? Tartsatok velem!

Elég sok mondat érkezett számomra, és elég erős is némelyik. Mivel szeretném anonimként megtartani a válaszokat, ezért neveket nem írok.

„Ha belőled valaha is tiszt lesz légyszi te gyere ki értem mentővel”

„Mert négyszer négy az 2”

„Káposztaföldeken fogtok kapálni, ha így folytatjátok!”

„A vizsgaidőszak szeptember elsején kezdődik.”

„Te csak egy porszem vagy itt semmi más!”

„Ha jól emlékszem, akkor megnézem, mert nem emlékszem.”

„Sínen vagyunk, mint József Attila”

„Olyan vagy, mint egy buldózer”

„Nem baj, ha a gyerek nem szereti a citromot, adok neki citrompótlót”

„Nem azt kell megmutatni, amit nem tudsz!”

„Úgysem leszel képes megcsinálni!”

„Minek mész gimibe, úgysem fogod bírni?”

„Én anyukád helyében szégyenkeznék!”

„Életem legszebb napja az lesz, amikor elballagsz.”

„Menj vissza a magzatvízbe”

„10 évvel vagy lemaradva az olvasásból!”

„Hajadon fogva húzlak végig az utcán!”

Színes a paletta, ugye? Mennyi mondat és mennyi érzelem van ezekben a tőletek származó idézetekben. Miért van az, hogy több a negatív mondat a tanárok szájából, mint a pozitív? Őszinte szívből mondom, hogy én kérek bocsánatot tőletek, amiért ilyeneket kellett hallanotok. Teljes mértékben büszke vagyok rátok, amiért a sok rossz komment ellenére, amit kaptatok az életetekben, nem adtátok fel, és mentetek tovább. Tiszteletre méltó!

Észrevehetünk igazán kedves, vicces megjegyzéseket is, de ahogy megfigyeltem abból jóval kevesebb van. Biztosan ezer dolog állhat egy ilyen lenéző kijelentés mögött. Hiszen a tanár is ember, viszont a magánélet nem összeegyeztethető egy diákkal való bánásmóddal. Szemmel láthatóan rendkívüli mély nyomot hagytak ezek a mondatok, valamennyiőtök életében, viszont úton van felétek számos jövendőbeli tanár, akik jelenleg még egyetemen ülnek, és várják nagy lelkesedéssel a veletek, vagy esetleg majd a gyermekeitekkel való munkát. Csoporttársaim, akik szintén hatalmas izgatottsággal várják a diákokkal való közös munkát ők is hasonló véleményen vannak, mint én. A mondatok hallatán néhányan így nyilatkoztak: „Az ilyen ember nem való a pedagógus pályára” -Jakl Inez a PTE-KPVK tanító szakos hallgatója. „Minden bántás nélkül gondolja át, hogy biztos pedagógus-e az ő iránya” -Laczikó Luca a PTE KPVK tanító szakos hallgatója.

EZT OLVASTAD MÁR?  Ahogyan tanító szakosként látom a kisiskolások anyanyelvi fejlesztését

Remélem sikerült kicsit bemutatni nektek, hogy a szavaknak ereje van. Egy rossz mondat, mint ahogyan láttátok is, képes megváltoztatni az emberek életét. Lehet, hogy az illető, akitől származik indulatból mondta, de az a mondat örökké megmarad a sértett személyben. Véleményem szerint a megbocsátásnak kell betöltenie az életünket még az ilyen szituációban is. Jegyezzük azért meg, hogy nem minden tanár rossz, és ne általánosítsunk bizonyos negatív élmények miatt. Zárásképpen ismét egy idézetet hoztam. Ez a gondolat juttassa eszünkbe, hogy kaptunk negatív kommenteket tantermen belül és tantermen kívül is, de mégis elértük a céljainkat, és az élet kötelén másztunk egyre feljebb. Bizonyos időszakonként amikor elértük sikereink, egy pillanatra megálltunk, de a küzdés életünk végéig velünk fog maradni. Fonyódi Tibor így mondta: „Amikor az ember visszatekint az életére, emlékeinek nagy részét megszépíti az eltelt idő, s mondandójának mélységét erősen meghatározza, hogy hová jutott. A hegytetőről nézett út hirtelen megszépül, a fárasztó felkapaszkodást már egyáltalán nem érezzük akkora tehernek, mint útközben.”

Források: kiemelt, 1, 2, 3