Mit osszunk meg magunkról az interneten? – Első rész

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A társadalmi ketrecharctérként funkcionáló platformon, az interneten, a legelső dolog, amit a netgeneráció, azaz a zoomerek megtanultak, hogy annyit mondjanak el magukról, amennyit az utcán is kikiabálnának a nagyvilágba. Társadalmunkban a legnagyobb értékkel az információ bír.

Ezt nyilván nem úgy értem, hogy ha lemegyek a boltba, akkor azért az információért, hogy „van egy kutyám”, nem fognak a karomba dobni két vekni kenyeret, meg egy kiló csirkét. Az információink értéke nem az anyagi megtestesülésüktől lesz nagy. Játszunk el egy gondolattal, amiben hipotetikus szereplők, hipotetikus dolgokat élnek meg. Főszereplőnk legyen „Ádám”.

Ádám 2014 nyarán nagyon jól érezte magát a barátaival, és meg is osztott magáról egy képet az interneten, ahol a társadalmi konvenciókat magáról levetve, sörrel a kezében és megborultsággal a szemében énekelte a Nika se perimeno-t egy uránvárosi panel aljában. A képet később nem törölte le, mert megfeledkezett a létezéséről. Hat évvel később Ádám egy ügyvédi irodában szeretne elhelyezkedni, ahol rákerestek a nevére az interneten, és megtalálták ezt a csodálatos képet erről az úriemberről. Úgy gondolja a munkáltató, hogy nem feltétlenül egy jó reklám, ha felveszik a munkára, mert sajnos nem tenne jót az iroda imázsának, ha a munkavállalóik ilyen kompromittáló dolgokat osztanak meg magukról az interneten. Ebből kifolyólag nem kapja meg a munkát ezen ‘apróság’ miatt, amit évekkel ezelőtt osztott meg magáról az interneten.

Nyilvánvalóan nem tudhatjuk, hogy miket néznek meg a munkáltatók és miket nem. Nem tudhatjuk mi az, amire azt mondják majd, hogy túl sok és nem kapjuk meg miatta a munkát. A themuse.com-tól szabadon ennek a cikknek a végén szeretnék megosztani egy kis útmutatót, hogy a posztunk vagy a fényképünk milyen rostán menjen keresztül, mielőtt kieresztenénk a nagyvilágba.

EZT OLVASTAD MÁR?  Te mennyire ismered a HIGH SCHOOL MUSICALT?

Az internet olyan veszélyeket rejthet, amikre még csak nem is gondolnánk. Alapvetően a legjobb tanács, amit adhatok, hogy életünkből minél kevesebb érzékeny információt osszunk meg magunkról. Nyilvánvalóan ez nem mindig tartható be. Például a Facebookra való regisztráció is megköveteli a nevünk, születési dátumunk, e-mail címünk megadását. Ahogy az előző bekezdésben lévő adomámban vagy anekdotámban írtam, egyetlen kép is tönkre teheti életünk bizonyos pontjait.

Ha megosztunk magunkról egy képet, azt egyidőben használhatják fel pozitív vagy negatív célokra egyaránt. Belátást engedünk valós idejű státuszunkba és anyagi helyzetünkbe, amiről nem tudjuk kiből milyen reakciót vált ki. Nem egy történet, sorozat vagy film szól arról, hogy valaki megosztott magáról valamit az interneten, kiírt valamit Facebookra vagy megosztott egy insta-sztorit, ami porig égette az egész világát. Nem szabad félvállról vennünk a digitális korban létrejött fenyegetéseket. Veszélyesek lehetnek mind magánszemélyre, mind vállalkozásokra, akár egy egész országra is.

Tény, hogy nem tudjuk kikerülni az összes ránk leselkedő veszélyt, de mindenesetre igyekezzünk végiggondolni, miként hagyjuk rajta lábnyomunkat az interneten, és milyen táptalajt adunk azoknak, akiknek kezébe adjuk a visszaélés lehetőségét.

főkép: ROMAN ODINTSOV fotója a Pexels oldaláról