mentotiszt-leszek-pecsi-egyetemistak-magazinja

Mi vár rám, ha mentőtiszt hallgató leszek?

Másodéves mentőtiszt hallgatóként már kicsit bátrabban ki merem jelenteni, hogy kiismertem az ETK hagyományait. Természetesen még számomra is jelennek meg olyan dolgok, amelyek láttán vagy hallatán padlót fogok, de végre azok számára, akik ezt a szakot szeretnék választani, elmondhatom milyen is az élet „mentősként” az egyetemen.

Amikor beadtam a jelentkezésemet, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Akármennyire is rosszul hangzik és talán néhány embert el is tántorít, de ezt muszáj kijelentenem. Aki egy ilyen hivatás mellé teszi le a voksát, abban biztos vagyok, hogy évek óta motoszkál a gondolat, hogy valami ilyesmit szeretne csinálni a jövőben és szerintem, ha nem élt meg egy olyan esetet legalább, ahol valakinek segíteni kellett egy rosszullét során, akkor talán elképzelni sem tudja milyen megpróbáltatásokkal jár a szakma.

Maga az egyetemi élet elsőre olyan, mint mindenhol máshol. A gimnáziumi élet után ez végre egy szabadabb légkör, ahol senki sem szabja meg a dolgokat és néha emiatt is történik meg az, hogy az első megpróbáltatásokon kevés sikerrel járnak a hallgatók. Mert eljön az első zh vagy kollokvium ideje, ahol ráeszmélünk, hogy hoppá, itt bizony tényleg tanulni kell.

mentotiszt-leszek-pte-etkAz első év még finoman szólva lazább, együtt halad minden szak. Az élettan, anatómia és sejtbiológia tudománya lengi körbe az egész évfolyamot, minden csoportban ezekkel kapcsolatos kérdéseket lehet találni. Latin óráinkon elsajátíthatunk minden olyan orvosi szakkifejezést, amellyel profi módon képesek vagyunk 1 év után egy zárójelentést magyar nyelvre fordítani. Ezeken az órákon azokat az alap tudni valókat lehet magunkba szippantani, amelyeknek a későbbiekben igenis nagy szerepe van. Ugyanis egy mentőtiszt igazi megpróbáltatásai úgy gondolom a második évben kezdődnek. Gyógyszertantól elkezdve a mentéstechnikáig, ahol mind-mind olyan anyagokkal találkozunk, amelyek már a való életben is szükségesek lesznek. Hiszen itt előkerül a gyakorlaton egy igazi defibrillátor, ami egy tapasztalt mentőtiszt számára már nem is újdonság, na de számunkra az érzés, amikor leadhatjuk életünk első shock-ját, felemelő és egyben rémisztő. Megtanulunk világra segíteni egy csecsemőt, légutat biztosítani egy nem lélegző embernek, beadni olyan mennyiségű és minőségű gyógyszereket, amelyek az adott kórfolyamatot megállítják, de legalább is lassítani képesek.
Természetesen nem kell egyből arra gondolni, hogy mindannyian egy stethoscope-al a nyakunkban rohanunk a helyszínre és akár egy tollal is képesek vagyunk életet menteni. Ezekben a félévekben fantomokon gyakorlunk, melyeknél ténylegesen tapinthatunk pulzust és nézni tudjuk a szívritmust is.

A tárgyak száma, amelyeket egy félévben fel kell vennünk talán nem tűnik olyan soknak, de a tananyag kompenzálja ezt. Bennem leginkább ezekben a hetekben érett meg az a gondolat, hogy semmilyen apró kis dolgot nem szeretnék kihagyni a tanulmányaim során. Minden egyes részletet a saját maga helyére kell tennünk ezekben az években, hogy egy kerek egészet kapjunk egy-egy kórképről vagy szituációról.

Mi van abban az esetben, ha valaki megcsúszik? Benne van a pakliban ez is, főleg az ilyen szakokon, mint a mienk is, hiszen nem egyszerű tantárgyakról van szó, amelyeket ki lehet akár puskázni. Rengetek fiatalabb tanárunktól, vagy felsőbb évestől hallottuk, hogy a kezdeti 4 év neki 5 vagy 6 évbe telt, mert dolgozott, passziváltatott, vagy csak éppen lustább volt és inkább a közösségi életbe fektetett nagyobb energiát. Ezzel sincsen semmi baj, hiszen akárkiből lehet jó szakember, aki szívvel-lélekkel végzi ezt a szakmát. Mindannyiunknál más élethelyzetben, más időben érkezik el az a pont, amikor ténylegesen komolyan vesszük, amit vállaltunk. Elsőre nem tűnik annyira ijesztőnek a gondolat, hogy valakiből egy mentőegység tagja legyen. Viszont, aki mentőtisztnek adja a fejét, abban bizony hamar tudatosulnia kell, hogy egy team-et fog irányítani. A felelősség, a lehető leghelyesebb és legkisebb rosszal járó döntés meghozatala is a tiszt kezében van, aki semmi másra nem támaszkodhat, mint a tudására.

Ezek ellenére is azt tudom mondani, hogy ennél szebb szakma, amit választhattam volna nem létezik a világon. Mert egy napon mi érkezünk majd ki a helyszínre elsőként, ahol egy gyermeknek, felnőttnek, anyának vagy akár egy egész családnak mi leszünk a remény.

1 thought on “Mi vár rám, ha mentőtiszt hallgató leszek?

Comments are closed.

EnglishGermanHungarian