Mely versekkel hangolódjunk karácsonyra?

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Minden ember életében a karácsony a legszebb ünnepek egyike. Nagy lelkesedéssel, izgatottsággal és rendkívüli örömmel várjuk ezen alkalmat. Nem csak mi érezzük így, hanem elődeink is bizony ugyanezzel a lelkülettel készültek az év legszebb ünnepére. Szeretnék nektek költőinktől néhány valóban szép karácsonyi verset bemutatni. Bár még nincs itt az alkalom, szeretnélek titeket ráhangolni és buzdítani az igazi csodára, ami abban rejlik, hogy nem az ajándékokra koncentrálunk, hanem a végtelen szeretetre és a valódi értékekre. Célom az, hogy ezekkel a költeményekkel az év minden időszakára erőt kapjunk, és mindenki boldogan élje az év minden egyes napját a hétköznapi problémák ellenére is.

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőbe száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sürű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von.

És zsong az ének áhitatba zöngve…

Csak a havas pusztán, a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Kosztolányi verse az ünnepi hangulatot idézi meg nekünk, ráadásul hihetetlen gyönyörű módon. Leírja milyen az időjárás, a rokonok látogatása, a fenyő illata, az ajándékok öröme ilyenkor. Ehhez hasonló nagyszerű élmények sora tárul elénk varázslatosan szép megfogalmazásban.

Ady Endre: Harang csendül I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba’

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

Mindenki számára valószínűleg ismert Ady Endre gyönyörű verse.  Ady a szeretetről, és az ünnep valódi lényegéről tart megemlékezést. Bizonyos szempontból visszarepít minket a gyermekkorába, és ezáltal meséli el nekünk, milyen szokások voltak akkoriban. Tulajdonképpen a vers lényege, hogy az értéktelített múltat szembeállítja az értékhiányos jelennel.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom:

míg az ágán jég szikrázik,

üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az újesztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

Weöres Sándor is hasonlóképpen írt a karácsony ünnepéről, mint más költőtársai. Ő inkább a fenyő és az újév hangulatát írta le és habár rövid kis vers lett, ennek ellenére igazán sokatmondó.

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,

szelek és emberek énekelnek,

a lombok meghaltak, de született egy ember,

meleg magvető hitünkről

komolyan gondolkodnak a földek,

az uccák biztos szerelemmel

siető szíveket vezetnek,

csak a szomorú szeretet latolgatja,

hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,

fa nélkül is befűl az emberektől

de hová teszik majd a muskátlikat?

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég

s az újszülött rügyező ágakkal

lángot rak a fázó homlokok mögé.

Talán József Attila az egyik olyan költő, aki a leginkább megérint minket, hiszen életrajzából tudjuk, hogy neki voltak a legnehezebb karácsonyi ünnepei. Édesapja korán otthagyta a családot, és testvéreivel anyjuknál sem maradhattak sokáig. Nevelőszülőkről nevelőszülőkre jártak és igazi meghitt karácsonyi ünnepük talán sosem lehetett.

Rengeteg hasonló szép alkotást hozhattam volna példaként, viszont én úgy gondoltam, ezen versek mondhatóak az ünnepi versek legszebb költeményeinek. 

Cikkem vége felé járva arra gondoltam, írok pár gondolatot még az ünnepről magáról.  A karácsony nagyon régre visszavezethető, és hosszú története is van. Filmrendezőket, könyvírókat, zenészeket, költőket és sok más embert is ihletett valamiféle alkotás elkészítésére. De miért számít olyan nagy „dolognak” az év ezen része? Miért szellemül át mindenki decemberben? Mi lehet a karácsony igazi varázsa? Véleményem szerint a titok abban rejlik, hogy az ember élete vége felé számot vet arról (lásd: Arany János Sejtelem című verse), mit ért el az életében, és mi az, ami nem sikerült. A mindennapi emberek is az év vége felé haladva, akár tudatosan, akár tudattalanul számot vetnek. Mindenki magába száll, és úgy gondolja, mivel egész évben nem tett semmi jót, vagy éppen csak jót tett, ilyenkor bepótolja vagy folytatja ezt az év végén. Sokféle elgondolás létezik erre, de a legfontosabb minden időben az, hogy a KARÁCSONY A SZERETET ÜNNEPE.