láb

Még nincs vége a nyárnak, mondj igent a mezítlábnak!

+1
0
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
0

Belegondoltatok valaha is abba, mennyi jótékony hatása van a mezítlábas sétálásnak? Nyáron lehetőségek tárháza áll előttünk, hogy egyik pillanatról a másikra félredobjuk a strandpapucsot és a fedetlen talpainkkal sétáljunk végig egy-egy erre a célra kialakított mezítlábas ösvényen. 

Szerencsére Magyarországon számtalan mezítlábas sétány és park biztosított azok számára, akik ily módon szeretnék magukat kényeztetni a nagy nyári hőségben. Az ezáltal kiváltott kellemes érzések mellett azonban komoly szerepet tölt be az egészségünk megőrzésében és fenntartásában az, ha néha-néha cipőinktől megszabadulva járatjuk meg magunkat. Szóval lábbeliket le, olvasószemüveget fel, és nézzük is, milyen előnyökkel jár ez a különleges tevékenység.

láb

Ha elkap az ideg…

Nemiscsak gyakran halljuk ezt a mondást, legtöbbször át is érezzük ennek a pár szavas mondatnak a súlyát, hiszen a mai világban a stressz természetes velejárója a mindennapjainknak. Ha „elkap valakit az ideg”, az a szervezetünknek egy igen nagy tortúrát okoz, hiszen bele se gondolunk, mennyi idegrost hálózza be testünk különböző pontjait. Ez alól természetesen a talpak sem kivételek. Bár a többi testrészünkhöz (leginkább a kezeinkhez) viszonyítva felépítésük csökevényes, mégis megannyi érzőreceptor található meg a felszínükön.

Ezek az érző végződések teszik lehetővé, hogy mind a külső, mind a belső ingereket továbbítsák a központi rendszer felé, ahol feldolgozásra és kiértékelésre kerülnek, majd az úgynevezett végrehajtó (effektor) szervek segítségével kialakul egy válasz az ingerre. Találó példa lenne a következő: Tegyük fel, hogy éppen hazafelé sétálunk a nyári naplementében, az idő pedig kivételesen kegyes most hozzánk, nincsen se túl meleg, se túl hideg. Az út alatt véletlen belebotlunk egy mezítlábas parkba, és mivel különösebb dolgunk nincsen mára, egy mozdulattal megszabadulunk a cipőinktől, hogy kényeztessük magunkat egy kis talpmasszázzsal. A talajjal érintkezve stimulálódnak az idegvégződések, ez a kellemes inger pedig egy kellemes válaszreakciót idéz elő a szervezetünkben, hiszen ki tudna nemet mondani az effajta örömforrásnak? 

láb

Le a cipőkkel!

De mégis milyen előnyei vannak a mezítlábas sétálásnak? Mi történik velünk, ha egyszer-egyszer csupasz talpakkal járkálunk egy kicsit?

Jót tesz az idegrendszerünknek

Mint ahogy már fentebb említettem, a talpunk telis-tele van érzővégződésekkel, amelyeket ingerületbe hozva testünk legtávolabb pontjain elhelyezkedő idegeket is izgathatjuk. Ennek hatására csökken a stressz szintünk és javul a kedélyállapotunk, amit a paraszimpatikus idegrendszer aktiválásával érünk el. A paraszimpatikus idegrendszer az autonóm (vegetatív) idegrendszer egyik tagozata, neve ellenére azonban akkor működik, ha éppen nincsen semmi „para”. Vagyis, ha éppen egy kellemes nyári estén, gondtalanul sétafikálunk egy mezítlábas ösvényen, távol a világ zajától, akkor a paraszimpatikus idegrendszerünk biztosítja nekünk a nyugodt hangulatunkat.

Javítja a keringési rendszerünk működését

A vér segítségével testünk minden egyes szegmentuma hozzájut megfelelő mennyiségű oxigénhez, tápanyaghoz, illetve fontos szerepet tölt be a salakanyag elszállításában. Mezítlábas sétálás alatt csökken a vér viszkozitása (viszkozitás= az egyén vérének folyósságára és sűrűségére utal, illetve megmutatja, hogy egy adott érszakaszon milyen sebességgel tud áramolni a vér). Ha nő a vér viszkozitása, akkor lassabban tud áramolni az ereinkben a vér, ezáltal a sejtjeink és a szerveink is lassabban fognak tápanyaghoz és oxigénhez jutni.

Képzeljük csak el, mennyivel nehezebb lenne leúszni egy hosszt az uszodában, ha víz helyett mondjuk egy hatalmas adag jégkásában kéne elérnünk a túloldalt. Igaz, időközben meg-megállhatnánk egy kis kóstolóra, de biztosan később érnénk el a szemközti oldalt. Ezesetben a jégkásának a viszkozitása a nagyobb, mintsem a vízé. Ha azonban fedetlen talpakkal gyalogolunk végig egy-egy kiépített sétányon, akkor csökken a káros vérsejtek felhalmozódása a vérben, így az könnyebben tud keringeni az ereinkben.

Erősíti a lábizmainkat

Az ember ősidők óta igyekszik a minél kényelmesebb életvitel kialakítására, és ebben a lábbeliknek is nagy szerepük van. Sima felületet biztosítanak a talpunk számára, így nem jelent nagy kihívást a gyaloglás akár egy göröngyösebb felületen sem. Ha azonban megszabadulunk a cipőinktől, a lábunkon lévő apróbb izmok fokozottabb működésbe kapcsolnak és megpróbálják kiegyenlíteni az egyenetlen talajon való járást. Az izmaink megerősödése mellett megkíméljük az alsóbb hátizmainkat a terheléstől, így tartásjavító hatást is kiváltanak a különböző gyakorlatok. Mindemellett fejlődik az egyensúlyérzékünk, a testtudatunk, jobb lesz a talajfogásunk is.

Tehát ha éppen adódik egy alkalom, hogy csupasz talpakkal trappolj végig egy mezítlábas parkban, vagy egy hepehupásabb területen, akkor ragadd meg a lehetőséget és dobd el azokat a cipellőket! Először talán kellemetlen élménynek tűnhet, de hidd el, a későbbiekben meghálálja ezt az áldozatot a testünk.

Forrás: 

Michael Sandler and Jessica Lee: Barefoot Walking, Three Rivers Press. New York, 2013

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar jegyzetei

Pexels.com