booktube

Interjúsorozat magyar BookTuberekkel V. rész – György Tekla

+1
0
+1
2
+1
2
+1
0
+1
0
+1
2

Elérkeztünk a magyar BookTuberek sorozat ötödik, azaz utolsó részéhez, melyben György Teklát és csatornáját ismerhetitek meg egy kicsit közelebbről. Tekla nemcsak könyvekről, hanem életmóddal, személyesebb, mélyebb témákkal kapcsolatban is készít videókat. Úgy gondolom, egyedi színfolt a magyar palettán. 

Hogyan alakult ki a kötődésed az olvasás iránt? Kisgyerekként szippantott be, vagy felnőtt fejjel talált meg?

booktubeGyörgy Tekla: Kisgyerekként szippantott be, már akkor is nagyon szerettem olvasni, és viszonylag magamnak való gyerek voltam, szóval sokszor inkább a könyveket választottam. Általános iskola alsóból vannak emlékeim, ahol inkább olvasok a játék helyett, aztán pár évre picit háttérbe szorult, majd gimiben újra előkerültek a könyvek, amikor gyakorlatilag a társaim lettek. Részben sokat ingáztam, és olyankor olvastam, részben pedig úgy éreztem, hogy nem ért meg a világ, én sem igazán akartam nyitni édesanyám halála után, szóval gyakorlatilag faltam a könyveket. Onnan pedig nem volt megállás.

Ki az a szerző, akitől a legjobban szeretsz olvasni? Van állandó kedvenced, vagy folyamatosan cserélődnek a nevek?

György Tekla: Van, mégpedig Stephen King – őt például pont gimi alatt fedeztem fel, és annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy minden könyvét szeretném elolvasni, amire emlékszem, hogy az iskolai könyvtáros kinevetett, hogy nagyon sokat írt, nem fog menni. Nos, egyelőre igaza van, mert az életmű körülbelül felét olvastam, de nem is sietek vele, helyette rengeteg más könyvet is olvastam már. King szerzőként állandó kedvenc, talán hasonló hozzá Fredrik Backman egy kicsit kisebb életművel, de őt is szeretem, az ő könyvei is nagyjából automatikus kedvencek.

 

Mikor döntöttél a YouTube-csatorna mellett, és miért?

György Tekla: Először 2016. januárjában indítottam booktube csatornát, akkor ki szerettem volna magam próbálni ezen a területen, és kíváncsi voltam, hogy nekem is menne-e a videózás. Aztán az a csatorna szép lassan feledésbe merült, mert közbeszólt az élet, és a blog komfortosabb volt. A jelenlegi csatornámra az első videót 2019. november elején töltöttem fel, és kacérkodtam nem könyves témákkal is, viszont az olvasást sem szerettem volna kihagyni. Mostanában szinte csak könyves videók vannak, nagyon szeretek a könyvekről beszélni – ez sok videó hosszán meg is látszik. Összegezve tehát részben saját kihívás volt, részben pedig mondhatni, továbblépés a blogolásból.

Milyen kapcsolatot ápolsz a nézőiddel?

György Tekla: Szerintem jót, nagyon aranyosak, és nagyon szeretem a visszajelzéseiket. Gondolom, mindenkinek vannak hullámhegyei- és völgyei, egy-egy nehezebb időszakban nekem rengeteget jelentenek ezek a visszacsatolások, megnyilvánulások. Örülök, hogy egy kis közösség formálódott a csatorna körül.

Nagyon sokszínű az olvasmánylistád, a videóidban is említed, hogy impulzusolvasó vagy. Van olyan műfaj, amit szinte mindig szívesen olvasol?

György Tekla: Hú, ez is változik, régen a krimi volt, mostanában pont viszonylag keveset olvasok ebben a műfajban. Ami mostanában visszatérő, az inkább a chick lit talán, a romantikus(abb) regények, vagy az elmúlt néhány hónapban a fantasy. Ezen gondolkodtam már, hogy attól függ, hogy milyen külső terhelés ér, aszerint változik a komfortolvasás vagy komfortműfaj is, viszont itt szintén a két fentebb már említett szerzőt – Stephen Kinget és Fredrik Backmant – tudom mondani, velük szerintem soha nem tudok mellélőni.

 

Ha jól tudom, az egyetemen skandinavisztika szakirányon tanulsz. Hogyan jött ez a döntés?

György Tekla: Igen, bár a Skandinavisztika csak a minorom, a főszakom a Szlavisztika. Voltam néhány hónapot Stockholmban, és beszippantott a miliő, a nyelv, az emberek életfelfogása, ezért is szerettem volna skandináv nyelvekkel is foglalkozni. A szláv életérzés pedig egyszerűen vonz, annó az orosz nyelv, a cirill betűk misztikuma volt érdekes, most viszont mégis bolgár szakon vagyok, így hozta az élet, de talán ez ebből a szempontból picit különlegesebb is számomra, nem annyira magától értetődő, mint amennyire az orosz lenne. A szlavisztika viszont azért is hasznos volt, mert viszonylag sok könyv építkezik a szláv mitológiából és folklórból, ami annyira nem népszerű téma, de hihetetlenül gazdag, talán ezeket a kurzusokat élveztem a legjobban az egyetemen – na meg azokat a regényeket, ahol wow-élményem van, hogy nahát, erről tanultam?

A csatornán a könyves tartalmak mellett személyesebb témákban is kifejted a véleményed. Milyen visszajelzéseket kaptál a „nem könyves videók” után?

György Tekla: Akiket érdekel egy-egy adott téma, vagy ha specifikusan az nem is, de a gondolataim igen, nekik nagyon tetszettek, és bátorítottak arra, hogy több ilyen legyen, és ezen egyébként meglepődtem, mert nehezebb, kényesebb témákat érintettem, főleg saját tapasztalattal. Van egyébként olyan nézőm is, akit a könyvek nem annyira érdekelnek, de pont ezeket a „beszélgetős” videókat mindig megnézi.

 

Hogyan élted meg a bezártságot, a vírusos időszakot? Jót tett neked a leállás, vagy inkább demotiválóan hatott rád?

György Tekla: A tavaly tavasz számomra borzalmas volt, annyira szorongtam és aggódtam, hogy alig olvastam, és gyakorlatilag vegetáltam, egy ponton pedig komolyan azt éreztem, hogy ha nem történik azonnal változás, akkor végem, nem fogom tudni fenntartani magam, mert elvesztettem a munkám. Aztán nyáron találtam egy helyet, ami nem szokványos, rengeteg ember elszörnyed például a három műszaktól, ha említem, de nagyon élvezem, és azóta is ott dolgozok, szóval emiatt, amikor a vírus tavaly ősszel / télen „bedurvult”, akkor engem annyira már nem érintett, nem volt leállás – helyette home office – és az én életem szerencsére ment tovább. Mostanában érzem, hogy jó lenne menni, találkozni emberekkel, élni, de annyira megszoktam a négy falat, hogy már furának tűnik, pedig óvatosan mehetnék, hiszen mindkét oltásomat megkaptam. Szóval lekopogom, inkább kicsit munkamániába ment át ez az időszak, plusz műszakokat is igyekeztem vállalni, mert az anyagi csőd volt számomra a legfélelmetesebb, lévén teljesen egyedül vagyok. Talán az introvertáltságom és a szociális szorongásom miatt összességében nem érintett annyira rosszul a bezártság, mint nagyon sokakat.

Melyik a legkedvencebb könyved, és miért?

György Tekla: Kettő is van, amit említeni szoktam, az egyik Az ember, akit Ovénak hívnak, a másik pedig A talizmán Stephen Kingtől és Peter Straubtól. Előbbi humoros, érzelmes, elgondolkodtató, utóbbi számomra inkább azért adott rengeteget, mert párhuzamot véltem felfedezni a főszereplő és a saját életem között.

Melyik az a könyv, ami a legnagyobb hatást gyakorolta az életedre, gondolkodásmódodra? 

György Tekla: Nem jut eszembe ilyen könyv, szerintem azért, mert nem egy adott könyv változtatott meg, hanem mindegyik könyv hozzám tesz egy picit, formál, tágítja a világomat. Ha mégis ki kellene emelni egy címet, akkor az az Egy élet a bolygón David Attenborough-tól, ami csodálatosan szép stílusban meséli el a Föld történetét Attenborough élete alatt (tehát az 1920-as évektől) napjainkig, sőt, becslések is vannak benne a jövőre nézve. Akkor éreztem azt, hogy a klímakatasztrófa több annál, mint amivel sokan dobálóznak, és nem csak a zero waste módszerrel lehet előrelépést elérni, Attenborough mindezt pedig úgy mutatja be, mintha egy kedves nagypapa meghívna teázni és elmesélné az élete élményeit. Pluszban pedig az olvasó nem kezd el szorongani az olvasottaktól, csak mélyen elgondolkodik, hogy muszáj változtatni. Nem gondolom magam természetharcosnak, de ez a könyv nagyon sok ki nem mondott kérdésemre is választ adott, elgondolkodtatott, és most, több mint fél évvel az olvasás után is ennyire velem van a könyv.

Köszönöm, hogy velem-velünk tartottatok a booktuberekkel készített interjúsorozat alatt, remélem, gazdagodtatok pár jó ötlettel, inspirációval. Suhogjanak azok a lapok! 

Képek forrása: 1, 2