Ma 99 éve, hogy…

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Pilinszky János megszületett. A költő 1921. november 27-én látta meg a napvilágot, így az évforduló napján munkásságára emlékezünk jelen írásunkban. 

Pilinszky János (1921 – 1981) a huszadik század egyik legjelentősebb költője, számos díjjal büszkélkedhet, többek között Baumgarten-díjjal, Kossuth-díjjal, valamint József Attila-díjjal. Budapesten született, művei máig meghatározóak és fontosak a hazai irodalomtörténetben. Ki volt azonban Pilinszky János? Honnan indult? Mit tanult és melyek a legfőbb állomásai munkásságának? – Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén foglalkozunk most a költő-óriással. 

Pilinszky a budapesti Piarista Gimnázium után jogot hallgatott fél évig, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a Bölcsészettudományi Karán hallgatott kurzusokat, azonban végbizonyítványát megkapva már nem diplomázott le. Az utóbbinak fő oka, hogy behívták katonának. (pim.hu) A költő találkozott a koncentrációs táborok borzalmaival is, melyek mély nyomot hagytak rajta.

Első verseskötete 1946 májusában jelent meg, mely a Trapéz és korlát címet viselte, majd ösztöndíjjal járt külföldön, dolgozott korrektorként. Volt időszak, amikor nem publikálhatott, majd dolgozott kiadó szerkesztőségben, továbbá az Új Ember munkatársa lett. (pim.hu) 

Mindössze 25 esztendős volt tehát, amikor legelső kötete megjelent, de már jelentős életút volt mögötte: meghatározó élmények érték. Sajátos művészetfilozófiája mindvégig áthatja életművét. 1971-ben a wilsoni-színházzal ismerkedett meg – Robert Wilson amerikai rendező, színház ember, mai napig naphatású, egyedi vizuális nyelvvel alkot –, mely megismerés hatással volt a költő színházi érdeklődésére. (Magyar életrajzi lexikon – arcanum.hu) A lírai műfaj mellett más területen is kipróbálta magát, többek között gyermekverseket is írt.

A költő születésnapjának alkalmából a magyar költészet egyik talán legszebb, legkeserűbb, legkétségbeesettebb szerelmes versét ajánljuk figyelmetekbe:

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

EZT OLVASTAD MÁR?  A szobánkból sem kell kimenni – Virtuális tárlatok

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Források:
Magyar életrajzi lexikon:https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/p-77238/pilinszky-janos-774C1/

Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM): https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/pilinszky-janos

Pilinszky János összes költeménye:https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm