Lakni kell – interjú a B2 szakkollégium elnökével, Szarka Áronnal.

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Mindannyian tudjuk, hogy az élet nagyon törékeny, nagy becsben kell tartanunk. Tanulnunk kell, hogy aztán munkába állhassunk, majd dolgoznunk kell, hogy aztán élhessünk. De mi van akkor, ha porszem kerül a gépezetbe? Mi van akkor, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy elveszítettük az életünket jelentő anyagi dolgokat, esetleg még szeretteinket is? Ki segít ilyenkor rajtunk?

Interjúalanyom Szarka Áron, a B2 Transzdiszciplináris Szakkollégium elnöke, akivel nem csak a szakkollégium működéséről és felépítéséről beszélgetünk, hanem a „Lakni kell” projekt menetéről, amely pontosan a hajléktalanság témakörét dolgozza fel.

Milyen szerepet töltenek be a szakkollégiumok az egyetem életében?

Szarka Áron: A szakkollégiumok olyan hallgatói csoportosulások, akik a tanulmányaikon túl vállalnak extra tevékenységet, hogy ezek által tágítsák kompetenciájukat, valamint szélesítsék látáskörüket mind „saját”, mind pedig más tudományág irányába. Ezen kívül társadalmi felelősség vállalás vonatkozásában különbféle szociálisan érzékenyítő programokat szerveznek. Persze minden szakkollégium hasonló, mégis más irányelveket tud magáénak, de az közös, hogy igyekeznek megteremteni a (nemzetközi viszonylatban is) magas szakmai színvonal eléréséhez szükséges környezetet, valamint társadalmi felelősségvállalásra érzékeny, önkifejező gondolkodókat adni a világnak.

Milyen előnyei vannak annak, ha valaki szakkollégiumi tag, illetve mivel igyekeztek magatokhoz csábítani az érdeklődőket?

Szarka Áron: Úgy gondolom, hogy egy sikeres szakkollégiumnak nincs szüksége arra, hogy „elcsábítsa” az embereket, ugyanis, ha jól működünk, az emberek felfigyelnek, és ők keresik fel a szakkollégiumot a csatlakozás igényével. Nagyon sok előnnyel járhat az, ha valaki belép hozzánk. A szakkollégium egy igazán jó módja a kapcsolati háló kiépítésének. Ezen kívül olyan projektekben vehet részt („a védőhálóval ellátva”), amikkel az egyetem után éles helyzetben szembesülne csak. A projektek sikeres megvalósításához a szakkollégium fiatal és öreg tagjai, valamint oktatói kellő szakmai, tudományos és kompetencia hátteret biztosít.

Van-e feltétele a tagságnak, illetve legfőképp milyen területekről vártok hallgatókat?

Szarka Áron: Ahogy a nevünkben is szerepel, transzdiszciplináris szakkollégium vagyunk. Ez azt jelenti, hogy több tudomány területről érkeznek hallgatók. Már a kezdetekben is alapítónk, dr. Kósa Balázs, mostani Szakkollégiumi Tanárunk, 2012-ben úgy kezdte felépíteni az akkor még hallgatói tanuló csoportot, hogy minden szakterületről vártak jelentkezőket. Az évek folytán nagyobbá nőtte ki magát, így vált szakkollégiummá, majd 2019-ben akkreditált szakkollégiummá. Mivel az akkori Pollackon szökkent szárba a szakkollégium, így elsősorban építészek, építőművészek vannak köztünk, de tagjaink közt megtalálhatóak voltak mérnökinformatikusok, ipari termék- és formatervező mérnökök, gépészek, de a Művészeti Karról és a Bölcsésztudományi Karról is érkeztek hozzánk, így például sorunkat régész is erősíti. Igyekszünk a programokat is az adott évben jelen lévő tagok igényeihez formálni. A sokszínűség azért is jó, mert így több perspektívából szemlélhetünk egy adott projektet, így mégsikeresebbek lehetünk annak kivitelezésében. A jelentkezéshez önéletrajzot, illetve motivációs levelet kell benyújtani, és egy személyes elbeszélgetésen kell részt venni, mely szeptember elején szokott zajlani. Gólyától doktoranduszig szívesen látunk mindenkit, aki érez magában affinitást, hogy az egyetemen túl aktív tagja legyen egy jó közösségnek.

Milyen elfoglaltságokkal jár egy szakkollégium elnökének lenni?

Szarka Áron: Kezdetben még gólyaként csatlakoztam a szakkollégiumhoz. Utána megtetszett a közösség és az általa közvetített gondolkodás. Alapvetően is úgy gondolom, hogy közel áll hozzám a programok megtervezése és annak megszervezése, illetve felügyelése. Ezzel a habitussal először bekerültem az elnökségbe, ahol Bodolai Henrietta elnökasszony segítségével elsajátítottam a szakkollégium vezetéséhez szükséges kompetenciákat. A leköszönése utáni következő választáson bizalmat szenteltek a tagok irányomba. Mivel a feladatok egyenlően oszlanak meg a szakkollégiumban – ezen belül is az elnökségben, – így az extra feladat a csapat összetartása, koordinálása. Fontos a kapcsolati hálók feltérképezése és kiépítése, hogy projektjeink sikeresen megvalósulhassanak.

EZT OLVASTAD MÁR?  Elnökként az embernek mindig naprakésznek, felkészültnek kell lennie - Interjú Horváth Márkkal, a PTE TTK HÖK Elnökével

Milyen fő szempontok szerint választotok ki projekteket?

Szarka Áron: Fontos megérteni, hogy három fő szempontot tartunk szem előtt, ezek pedig; a társadalmi felelősségvállalás, a szakmai élet és a kapcsolatépítés. Ezek alapján vannak különféle előadássorozatok, előadások, amiket szervezünk. A szakmaiságot előtérbe helyező programokon túl más társadalmat érzékenyítő programot szervezünk, vagy társ szervezőként veszünk részt. Ezek az események nemes céllal vezérelt ötletet dolgoznak fel. Erre teljesen jó példa a hajléktalanság témakörét érintő „Lakni kell” workshop.

Többször is említetted már a Lakni kell workshopot. Milyen szerepet töltött be a B2 szakkollégium a Lakni kell 2020-as projektjében, illetve mivel járult hozzá annak sikerességéhez?

Szarka Áron: A workshop dr. Dányi Tibor Zoltán szervezésével indult. Később csatlakozott Szintén Bianka doktorandusz is, és azóta ketten viszik a projektet. Időközben felfigyelt rá a szakkollégium is, ezért becsatlakoztunk. Ezek után kezdtünk el segédkezni mi is a szervezésben, az erőforrások előkészítésében, és igazából mindenben, amiben csak tudtunk. Jelentős számú résztvevőt/munkaerőt tettünk hozzá a projekthez a szakkollégiumi tagok segítségével, akik részt vettek a tervezéstől kezdve a megvalósításig mindenben.

Hogyan zajlott le az idei workshop? Mennyire sikerült megvalósítani a terveket?

Szarka Áron: Idén év elején került megszervezésre az esemény. Az igény volt az, ami ennek az alapötletét megadta, ugyanis jelezték, hogy egy helyi hajléktalanszálló kissé elhanyagolt udvarába egy közösségi tér kiépítése mennyire hasznos lenne. Sajnos a hajléktalanszálló anyagi erőforrásai is végesek, ezért elsősorban bontott épületanyagokból igyekeztünk kielégíteni a felmerült igényeket a lehető legjobban. A workshop alapvetően az ötletelésről szólt. Az első nap előadások kerültek megrendezésre, valamint utána megismerhettük, illetve feltérképezhettük a szóban forgó helyet. Ezek után csapatokban megkezdődött az ötletelés, terv kidolgozása. A fő szempont pedig az volt, hogy az épület ne csak építészetileg legyen rendben, hanem az igazán hasznos és kihasználható legyen. Másnap csapatokban hozakodott elő mindenki az ötletével, amelyet prezentálni is kellett a nagyközönség, illetve egy szakmai zsűri előtt. Az értékelők közé Karunkon oktató tanárok lettek felkérve, illetve az ott dolgozók közül lettek meghívva páran. Egyik legfőbb cél az egész projekt alatt a társadalmi érzékenyítés volt. Eredeti terv szerint már tavasszal elkezdődtek volna a munkálatok, de sajnos a koronavírus miatt akkor ezt nem lehetett megvalósítani, így az ősz első felében lett kivitelezve a projekt.

Honnan indult a program és hová tart? A jelenlegi infrastruktúra megmarad, vagy esetleg cél lenne a terjeszkedés is?

Szarka Áron: Véleményem szerint ennek a célja nem a növekedésben rejlik. Az első három évben minimális építkezés volt, sőt, ezek inkább performansz jellegű installációk voltak, mintsem használható és megmaradó építészeti alkotás. Ezeknek a célja inkább az emberek figyelmének felhívása volt a hajléktalanságra. Időt adtunk a járókelőknek a téma kibeszélésére, és helyet biztosítottunk egyes igazán szívszorító történetek megismerésére. Itt szerintem tényleg nem az a lényeg, hogy elkezdünk dolgozni tízen, húszan vagy akárhányan. Hanem esélyt biztosítunk annak, hogy bevonzzuk az embereket, és felhívjuk a figyelmet erre a komoly társadalmi problémára. Megmutatjuk nekik, hogy sokszor az ember önhibáján kívül is kerülhet ilyen helyzetbe, valamint, hogy valójában nagyon tehetséges, szorgalmas emberek ők is. A szervezők valójában is a szolidáris építészetet kutatják, és azon belül indult el ez a programsorozat. A szolidáris építészet célja gyakorlatilag olyan épületek tervezése, amely nem csak építészetileg kifogástalan, hanem egy fontos, közösségszervező funkciót is betölt.

Említetted, hogy programsorozatról van szó. Eszerint várható folytatás?

Szarka Áron: Biztos vagyok benne, hogy meg lesz szervezve legközelebb is. Lehet, hogy nem ilyen formában, ha a COVID még tart, de abban biztos vagyok, hogy lesz folytatás.

 

 

2 thoughts on “Lakni kell – interjú a B2 szakkollégium elnökével, Szarka Áronnal.

Comments are closed.