La Casa de Papel és a régóta várt 5. évad – kritika

+1
0
+1
0
+1
1
+1
0
+1
0
+1
0

Végre elérkezett a szeptember, amit oly régóta vártak a Dalí-maszkos rajongók. E hónap elején debütált A nagy pénzrablás (La Casa de Papel) című spanyol sikersorozat ötödik évada, amely idén tér vissza ezúttal utoljára a képernyőkre. Az említett széria két részből épül fel, ahogy korábbi beharangozónkban is olvashattátok: a záróévad első felét szeptember 3-án tűzte műsorra a közismert Netflix médiaszolgáltató, míg a végjátékra egészen december 3-ig kell várni. 

A LCDP készítői egyszer sem szűkölködtek a csattanókkal és a plot twistekkel kapcsolatban, s jó szokásukon a mostani évad erejéig sem változtattak. Ezen drámasorozat négy széria leforgása után is tud váratlant mutatni, holott a néző azt hinné, már mindent látott: és mégsem! Talán még soha nem történt megannyi meglepő fordulat ebben a műsorban, mint ez alatt az öt epizód alatt. Olyan érzetet keltet a rajongókban, mintha kicsit közre akarnák fogni a korábbi négy évadot, miközben új cselekményszálakat is bevon a műsorba némi flashbackkel körítve. És ezzel még semmi spoilert nem említettem, mostanáig. Szóval aki nem akar – költői túlzással – rosszat álmodni, az inkább később tekintsen ide vissza.

Hogyan tovább?

A negyedik évad utolsó képkockáit továbbgondolva, az új széria első részében Alicia Sierra felügyelőnővel (Najwa Nimri) találja szemben magát a Professzor (Álvaro Morte). Az ötödik szérián belül be kell vallanom, hogy a legtöbb feszültséget generáló szálhoz a Professzor leleplezésének tervét fűzhetjük. Nimri alakítása félelmetesen precíz, remekül hozza a megtébolyult, várandós rendőrnő karakterét. Olyannyira sarokba szorította a Professzort, hogy végig azért imádkoztam, hogy folyjon már el a magzatvize (mondjuk nem nagyon kellett sokat várni erre sem), még ha az egyik kedvenc szereplőmről is beszélünk. Kettejük konfliktusának izzása érezhető a képernyőn keresztül is, s Mortet sem kellett félteni színészi játékától. A kínvallatás során azonban fény derült arra, hogy a Professzornak nincs B-terve az arany kicsempészésére. Így volt okunk aggodalomra rendesen, hiszen rögtönzést nemigen láttunk még a sorozatban. 

Ekkor az is kiderült, mire képes a banda a megtestesült „ész” hiányában. Lisszabon (Itziar Ituño) egykori hivatásának köszönhetően azonnal a kezébe tudta venni az irányítást, s végre brillírozott saját szellemi fölényével. 

la

Alicia, mint Párizs vagy Madrid

Sokan azon az elképzelésen vannak,  hogy a rendőrkapitányság elől menekülő Alicia Sierra majd átáll a Professzor oldalára, – ahogy egykoron Raquel Murillo (Lisszabon) tette – amit a sorozat talán valóra is fog váltani. 

Azonban nem egy megvásárolható karakter, hiszen megszállottan rajong Madridért, ugyanakkor nem az Ő műfaja a rejtőzködés. Majd a későbbiekben kiderül, nem igazán marad más esélye, mint oldalt váltani, mikor Tamayo ezredes (Fernando Cayo) utólag hamis vádak alá vetette. Ezen felül az ötödik évad harmadik részében kipukkadt a dramaturgiai lufi, és (végre) beindul nála a szülés. Bár maga a vajúdás folyamata rendkívül szórakoztató volt Nimri alakításának köszönhetően, de kicsit sem egy háborúhoz ideális hangulatot teremtett. Azt meg senki ne mondja nekem, hogy nem volt szürreális az, hogy a Professzor vezényelte le az egészet. Bizony, nemcsak zseni, de szülésznő is. Sierra karaktere, motivációja és személyisége törhetetlen, így váltig állítom, hogy nem lesz bandatag sem Párizs, sem Madrid személyében. Aztán ki tudja, lehet tévedek. 

la

Adiós, Arturito!

Azt szerintem mindannyian elmondhatjuk, hogy az LCPD két antihőst tart számon, s egyikük halála sem viselne meg minket, sőt. Egyikük a Nairobit meggyilkoló és mindenki mást cukkoló Gandía (José Manuel Poga), a másik delikvens pedig ki más lenne, mint Arturo Román (Enrique Arce), a madridi Spanyol Királyi Pénzverde vezetője, akinek egykor a köznevén ismert Stockholm, akkor még Mónica Gaztambide volt a szeretője. Az elemzett szériában Stockholm (Esther Acebo) egy kulcsfontosságú jelentben bebizonyította, hogy a banda teljes értékű tagja, és már rég maga mögött hagyta az egykori titkárnői státuszát. Bár az eset után mentális depresszióba zuhant, ami felvetett bennem egy olyan gondolatot, miszerint akkor szembesült azzal, kiért is hagyta el gyermeke apját. Lehullott a lepel, és láthatóan kigyógyult a szindrómából. Azonban felvetődik ekkor a kérdés, mi lesz az egyik kedvenc párosommal, ha mindeközben Denver (Jaime Lorente) érzései láthatóan alábbhagytak. Remélem azt a bizarr gondolatot nem viszik tovább, hogy a transznemű unokatestvérébe, Manilaba (Belén Cuesta) lesz szerelmes. 

la

Narrátor kiiktatva

Berlin (Pedro Alonso) és Nairobi (Alba Flores) halálán kívül a sorozat eddig nem igazán mert bevállalni igazán fajsúlyos áldozatot, és kizárólag szerethető, de kevésbé kulcsfontosságú mellékszereplőkkel végzett. Ráadásul Berlin karakterét sem engedték el teljesen, hiszen gyakorlatilag önálló történetszálat, szinte már egy saját kis spin-offot kapott az új szériában. Viszont arra senki nem számított, hogy az LCDP egy olyan oszlopos bandataggal végez még a decemberi lezárás előtt, mint Tokió (Úrsula Corberó). A tűzről pattant, forrófejű Maserati sokszor az őrületbe kergette a nézőket, mégis valahol a maga módján szerethető volt. Így mind azt hihettük egytől egyig, hogy Tokió, aki már a narrátori szerepe miatt is atombiztos túlélőnek tűnhet, biztosan túl fogja élni a rablást. Halálával Ő lett a banda őrangyala, bár valljuk be őszintén, fennállt az esélye annak, hogy minden karakter halála a végén Tokión csattant volna. Azonban szívszorító volt végig nézni minden egyes szereplő szembesülését, Rioét (Miguel Herrán) pedig különösen. Az viszont megnyugtat, hogy Nairobival most végre újra együtt lehetnek. 

la

Szóval, az új évad első fele egyértelművé tette az, hogy valójában senki sincs biztonságban, és a bombabiztos terveken is változtatni kell. Remélem halála után nem fosztják meg Tokiót a narrátorkodás lehetőségétől, továbbá Helsinki is hamarosan épségben harcolhat tovább. És most már csak egy kérdés van hátra. Hogyan tovább? Decemberben kiderül!

 

 

Forrás: 1, 2

1 thought on “La Casa de Papel és a régóta várt 5. évad – kritika

Comments are closed.