Koppenhága, „ahol a hajléktalanoknak is saját lakása van”

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Egy nyaralás alapvetően sok mindenre alkalmas. Lazulni, kipihenni az éves fáradalmakat tökéletes választás a vízpart vagy éppenséggel a vízszinttől jóval magasabban élvezhető friss, hegyi levegő. Aki ezeken kívül arra is vágyik, hogy új dolgokat tanulhasson, akár történelmi témában, vagy megfigyelhesse az adott ország életmódját, életminőségét, annak általában egy nagyváros, esetlegesen egy főváros a legmegfelelőbb utazási célpont.

A mi választásunk a dán fővárosra, Koppenhágára esett. Jó ideje már, hogy nem jártam nyaralási célból külföldön, így izgulva és nagy reményeket hozzáfűzve készültem az útra. Az izgalmamat az is tetőzte, hogy életem első repülése előtt álltam, és nem tudtam, hogyan álljak hozzá, el se tudtam képzelni, hogy milyen érzés lesz. 

6-an mentünk utunkra, ebből 3-an voltunk 20 év körüliek, rajtunk kívül pedig egy 12 éves és 2 szülő vett részt a nyaraláson. Retúr repjegyünket nagyon jó áron tudtuk megvásárolni, így talán a legkisebb kiadásunk volt a nagyobb költekezések között. (Az árakba nem szándékozom nagyon belemenni, kizárólag ott, ahol a viszonyítás érdekében szükséges). 

Mivel nem szeretném, hogy ha blogbejegyzés hatása lenne a beszámolónak, innentől inkább a főbb dolgokat kiemelve mesélnék tovább. Elsőnek az utazással kezdeném. Az odautunk nem mondható zökkenőmentesnek. Az online becheckolást lekéstük, és ez bizony a helyszínen pótdíjjal jár, ami teljes mértékben érthetetlen számomra, hiszen a pótdíj fejenként önmagában drágábbra jött ki, mint a jegyünk Dániába és vissza.

Értem, hogy manuálisan több a munka vele, de egy olyan dologért, ami miatt látszólag kizárólagosan alkalmazzák a jegykiadókat, elég nonszensz az érvényes jegy mellett még 55 €-t fizetni. Átesve a bonyodalmakon átjutottunk a „senkiföldjén”, és felszálltunk a repülőnkre. Első repülésnek tökéletes volt Dánia, hiszen pont annyira volt hosszú az a másfél óra repülés, hogy megszokhattam a levegőben létet. 

Koppenhága

Következő szempontnak az ottani közlekedést emelném ki, hiszen teljesen máshogy működik, mint idehaza. A reptérről felszíni metróval jutottunk el a Balti-tenger partjához (erről a későbbiekben fogok kitérni), ahonnan pótlóbuszra szálltunk és jutottunk el a városközpontba. A jegyekkel kezdeném, amik egyesével lebontva körülbelül 22 dán koronába, azaz 1000 forintba kerültek (1 DKK~45 HUF; 1 EUR~7,5 DKK). Ijesztően hangozhat ez az ár, de a többi árhoz viszonyítva ugyanolyan túlárazott, mint a magyar vonaljegyek (500 a pécsi buszjegy a sofőrtől, most komolyan??).

Mi a vonaljegyek helyett kiváltottunk egy úgynevezett Koppenhága kártyát, amivel 44 €-ért ingyen utazhattunk 24 órán keresztül, és nagyjából minden látványosságot ingyen láthattunk, és díjtalanul bemehettünk minden múzeumba. Az elképzelés alapvetően jó, hogy egész nap úton vagytok és igyekeztek teljesen kihasználni a 24 órát arra, hogy mindenhova bemenjetek, de ez a sok helyszín miatt nem ilyen egyszerű. Ennyit a tömegközlekedésről.

Ami ennél érdekesebb, az a helyiek közlekedése. 3 féle járműtípus található meg Koppenhágában. Tömegközlekedés (metró, busz, vonat), bicikli minden mennyiségben és luxusautó. A bicikliseknek nem sávok, hanem külön utak húzódnak keresztül a városon. A legmagasabban a járda, kicsivel alacsonyabban a bicikliút, annál lejjebb pedig az autóút megy. (Halkan megjegyzem, hogy nem találkoztam kátyúkkal vagy úthibákkal). Valószínűnek tartom,  hogy ezt a mintát kívánták volna bevezetni Budapesten is, csak hát a szándék, a lehetőség és a mentalitás hiányzik, hiszen az igény – mint láthattuk pár éve – már megvan. Nyugatabbra rájöttek, hogy a biciklikultúra bevezetésére nem elég egy sárga csíkot felfesteni a legforgalmasabb utakra, hanem a balesetek elkerülésének érdekében konkrét utakat emeltek fel kizárólag kerékpárosoknak.

Egyébként a kerékpárok bérlése nem önkormányzati kézben van, hanem külön cég foglalkozik ezzel, és a helyi lakosok is sokszor bérelt járművel járnak buszok helyett. Ez azt is hozza magával, hogy több volt a veszélyforrás abból, ha a bicikliutakra léptél le, hiszen sokkal többen tekernek, mint vezetnek. 

Koppenhága

Apropó tekerés. Tudtad, hogy Koppenhágában nem, de a városon belüli autonóm communában, Krisztiániában legális a marihuána termesztése, adás-vétele és fogyasztása is? Egyébként ez összefügghet a városi kultúrájukkal is akár. Koppenhágában egy obégatást, magából kikelő embert, random a dolgukat a tér közepére végző fiatalokat és hajléktalanokat se láttunk 3 napunk alatt, pedig egész nap járkáltunk. Ez egyrészről magyarázható azzal, hogy ők nem ilyenek, de szerintem ez nem ilyen egyszerű. Krisztiánia megalapításával kiszorultak ezek a problémák a belvárosból, és egy mikroközösség problémájává változtak, ahol nem számítanak problémának, így nem viselkednek állat módjára az emberek. E

gyébként abban a communális városrészben rengeteg lakás van, és megérdeklődtem, hogy a romos lakásokban is van víz és fürdési lehetőség. Az itt élők, bár életvitelszerűen hajléktalannak mondhatók, mégis egy saját lakásba térnek haza, amikor sikerül hazakecmeregniük hajnalban. Hiába, Koppenhágában a „hajléktalanoknak is saját lakása van”. Ezeket az embereket nem kivetették a társadalomból, hanem átcsoportosították a számukra kedvező környezetbe, és bár napközben a városban vásárolnak, mégse integrálódnak be a belvárosi életbe. A lakosok kedvesnek mondhatóak, ha véletlenül belementél valakibe, akkor sokszor még ők kértek elnézést, hogy rossz helyen álltak.

Az emberjogi törvényeket is tisztelik, és teljes mértékben elfogadják az LMBTQ+ közösséget. Rengeteg ház ablakában és a korzón lógatva is megtalálhatóak a szivárvány mintás zászlók – fura fless, hogy miközben ezt leírtam, a vasútállomáson is megláttam egy homofób plakátot. Bár ezek nagyon pozitív dolgok, a város tisztasága azért megkérdőjelezhető. Kukákat alig találni, így a szemét a földre van hajigálva, mintha ott lenne a természetes helye. De ezt a problémát is kb. 10 perc alatt orvosolja a takarítószolgálat. 

Koppenhága

Turisztikai szempontból legfontosabb téma mindenképpen a turistalátványosságok. Mint már említettem, van lehetőség turistakártya kiváltására, amivel 24 vagy akár több órán keresztül is díjtalan a belépés a múzeumokba, vidámparkba és egy hajóútra a kanálisban. Megérkezésünk után rögtön a Balti-tengerhez vezetett az utunk. A strand egy ingyenes terület, ahol a tenger egy öblében lehet csobbanni a nap bármely pontján. A homokos tengerparton rengeteg fiatal és idős, kutyát sétáltató vagy biciklis, evezős vagy úszó ember megfordul. Mondhatni, a béke szigete a külvárosban. 

A helyek a pandémiás intézkedések miatt 22 órakor bezárnak, így fürdés után a szállásra igyekeztünk. Másnap városnéző körútra mentünk. Létfontosságú kiemelni, hogy euróval csak a nagyobb éttermekben lehet fizetni, sehol máshol, ami elég érdekes ahhoz képest, hogy az Unió egyik alapító államáról van szó, és a világ egyik legdrágább országa. Ez a probléma sok gondot szült, hiszen koronát nem váltottunk eleget, és éppenséggel a bankkártyáinkon sem szerepelt elegendő összeg, hiszen euróra alapoztunk.

Az első hely, ahol jártunk, az egy botanikus kert volt, ahol egy ingyenes, egzotikus növényekkel és sziklakertekkel ellátott park terül el. Itt mindenki szabadon pihenhet egy ténylegesen tiszta környezetben. Ezen kívül vannak zárt, fizetős üvegházak, ahol trópusi növényeket és pillangókat lehet látni.

Következő helyszín a Rosenborg kastély volt, ami a királyi családnak épült 400 évvel ezelőtt, manapság pedig az egész kastély múzeumként üzemel. Rengeteg reneszánsz kori festmény és szobor található a termekben. Töri szakosként igazán érdekes volt, hiszen a magyar középiskolákban egyáltalán nem tanítják a 20. század előtti észak-európai országok egymás közötti viszályait és királyi dinasztiáit. Emiatt ez a helyszín érdekelt legjobban.

Részt vehettünk egy 1 órás sétahajózáson, ahol be is mutatták a város nevezetességeit és a történelmét. Európa második legnagyobb family parkjában is jártunk, viszont ott csak a belépő volt a kártyánkkal ingyenes, a benti játékokhoz külön kell jegyeket váltani, és itt is csak bankkártyás vagy koronával való fizetést fogadtak el, így nem tudtuk annyira kihasználni az időnket.

Utolsó napunkon a katolikus katedrálisban jártunk, ami ahhoz képest, hogy katolikus, mégis jobban hasonlít egy evangélikus templomhoz, amit az magyarázhat, hogy a dán nép katolikus kisebbségben él, így a lutheránusok befolyásoló tényezők voltak a katedrális felépítésében. Azután benéztünk a már említett Krisztiániába, majd elindultunk a repülőre. Mindennel összevetve Koppenhága tökéletes helyszín, ha pihenésre alkalmas helyet keresünk Nyugat-Európában, és akkor is, ha kulturális teret keresünk magunknak.

Az utolsó szempont, ami fontos lehet, azok az árak. Érdekes volt, hogy a bolti árak hasonlóak voltak a hazai bolti árakkal. Reggelinek a Lidlben vásároltunk, és ugyanolyan áron tudtunk mindent megvásárolni. Ez azért érdekes, hiszen a nyugati bérek magasabbak, mint itthon, és mégis egy árban lehet vásárolni. Mondhatni, komikus a helyzet. Viszont az utcai kajaárusoknál sokkal magasabbak az árak, mint itthon egy pékségben vagy egy streetfood árusnál. Az emléktárgyak normális árakban vannak, sőt a Balatonon magasabbak a hűtőmágneseknek és a napszemüvegeknek az ára, ami ugyancsak érthetetlen számomra. 

Igyekeztem objektíven bemutatni Koppenhágát, de úgy érzem, néhány helyen nem annyira sikerült. Nem feltétlen érzem magam emiatt rosszul, hiszen nem feltétlenül nyaralni, hanem körülnézni is szándékoztam a balti államokban ezáltal. Remélem, kicsit sikerült betekintést nyernetek a 3 napos túránkba, biztosan mondhatom, hogy maximálisan megért minden Øre-t. Ha pedig kiváncsi vagy, hogy miképp tudsz olcsón utazni egyetemistaként ajánlom figyelmedbe Ábel videóját.

1 thought on “Koppenhága, „ahol a hajléktalanoknak is saját lakása van”

Comments are closed.