Jogi fogalmak, amiket sokan rosszul használnak – 2. rész

+1
1
+1
0
+1
5
+1
0
+1
0
+1
0

A 3 jogi fogalom, amit sokan rosszul használnak cikkem folytatásaként ebben az írásomban újabb ismert jogi kifejezések elhatárolását szeretném bemutatni. Az a közös ezekben a szakkifejezésekben, hogy helytelenül épültek be a köznyelvbe: általában rokonértelmű szavakként használjuk őket, azonban jelentésük valójában nem egyezik. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mitől különbözik a fegyház a börtöntől, illetve ti is mindig összekeveritek a kriminalisztikát és a kriminológiát, akkor egy cikk erejéig engedjétek magatokat elkalauzolni a jogászok rejtelmes világába.

Jogszabály és törvény 

A köznyelvben gyakran szinonima fogalmakként szerepel a törvény és a jogszabály, de jusson eszünkbe a biológia órán tanult mondóka: „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” Esetünkben: minden törvény jogszabály, de nem minden jogszabály törvény. A jogrendszerben a jogszabály egy összefoglaló fogalom, ami magába foglalja a különböző jogforrásokat, mint például a törvényt. A jogszabály lényegében egy olyan állami szerv által alkotott magatartási normát jelent, melynek betartása kötelező a társadalom valamennyi tagjára nézve és érvényesülését az állami szervek kényszerrel biztosíthatják. 

Magyarországon a jogforrások élén alkotmányunk, azaz az Alaptörvény áll, majd ezt követik a törvények. Ezen kívül még számos jogforrást sorolhatnánk: a kormányrendeletet, miniszteri rendeletet, önkormányzati rendeletet stb. A jogforrási hierarchiában előkelő helyet elfoglaló törvények kibocsátására kizárólag az Országgyűlés jogosult. Alaptörtvényünk 32 olyan tárgykört nevesít, melyet csak sarkalatos törvény útján – a képviselők kétharmadának szavazatával – lehet szabályozni (pl. alapvető jogok és kötelezettségek, felsőoktatási intézmények szervezeti rendje). A jogszabály kifejezés tehát a jogforrások gyűjtőfogalmaként alkalmazandó, a törvény pedig a jogszabály egyik megjelenési formája.

Fogház, börtön, fegyház 

Különböző filmekben és sorozatokban gyakran halljuk, hogy az elítéltek „börtönbe mennek”, ám a valóságban egyáltalán nem biztos, hogy az elkövetőnek börtönben kell letöltenie a kiszabott szabadságvesztést. A büntetés végrehajtásának három fokozata van: a fogház, a börtön és a fegyház. Bizonyára mindenki számára ismerősek ezek a kifejezések, de tudjuk mi a különbség köztük?

A büntetés-végrehajtás legenyhébb fokozata a fogház, ahol a vétség miatt elítélt elkövetők töltik büntetésüket. Ez voltaképp azt jelenti, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények miatt elítélt személyek raboskodnak ezekben az intézményekben. Az elítéltek az épület területén szinte szabadon járhatnak, illetve saját maguk határozhatják meg szabadidős tevékenységüket. Engedéllyel rövid időre távozhatnak az intézményből (büntetésükbe ez az időtartam is beleszámít), valamint részt vehetnek külső munkavégzésben.

A következő lépcsőfok a börtön. Azok a bűnelkövetők kerülnek ide, akiket vétség miatt visszaesőként ítéltek el, továbbá azok a személyek, akik olyan bűntettet követtek el, amit nem fegyház fokozattal kell szankcionálni. A fogháznál szigorúbb szabályok vonatkoznak a rabokra: például a maguknál tartható tárgyak köre korlátozottabb és napirendjüket előre meghatározzák, irányítják, ellenőrzik, azonban az intézet kijelölt területein szabadon járhatnak.

A szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási fokozata a fegyház. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt rabok és a többszörös visszaesőknek, ezenfelül egyes súlyos bűncselekmények (emberiesség elleni, háborús, állam elleni bűncselekmények stb.) elkövetőinek is fegyházban kell letölteniük büntetésüket. E fokozat súlyossága abban nyilvánul meg, hogy az előző két intézménnyel összevetve itt a legjelentősebb mértékű a rabok külvilágtól való elszigeteltsége, valamint életrendjük és mozgásuk rendkívül korlátozott. 

Kriminológia és kriminalisztika

A bűnözést kutató nem jogi jellegű bűnügyi tudományok körébe sorolható a kriminológia és a kriminalisztika, amiket hasonló hangalakjuk miatt a köznyelvben szinte mindig összekevernek. Nem jogi jellegű szakterületek, ennek ellenére kutatásaik, eredményeik felhasználása elengedhetetlen a gyakorlati életben. 

A kriminológia a bűnözéssel, mint társadalmi jelenséggel foglalkozik. A bűnelkövetés okait, feltételeit, valamint a bűnmegelőzés lehetőségeit kutatja. Különböző részterületei vannak, melyek közül hadd említsek két példát: a bűnözési alaktan, ami a bűnözés módszereit kutatja, továbbá az áldozattan, ami a sértetté válás okait tárja fel.

A kriminalisztika a bűnügyi nyomozás tana, ami a bűncselekmények bizonyításával foglalkozik. Ezzel a tudományággal találkozhatunk valamennyi Sherlock Holmes, NCIS, CSI epizódokban és egyéb népszerű krimisorozatokban, filmekben, könyvekben. A kriminalisztika egy bűncselekmény feltárásának vizsgálatakor 7 alapkérdésre keresi a választ: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel? Miért? 

Jogképesség és cselekvőképesség

A jogképesség és cselekvőképesség a magánjoghoz kapcsolódó fogalmak, amelyeket Polgári Törvénykönyvünk szabályoz. Minden ember rendelkezik jogképességgel, ami azt jelenti, hogy jogokat szerezhetünk és kötelezettségeket vállalhatunk. Fogamzásuk időpontjától kezdve egészen halálunkig áll fenn e képesség, ugyanakkor nem csak természetes személyek rendelkeznek jogképességgel, hanem a jogi személyek is. Beszélhetünk különböző cégek, egyesületek, alapítványok és az állam jogképességéről egyaránt.

A cselekvőképesség egy olyan tulajdonság, melynek birtokában egy személy maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet belátási képesség hiányában törvény és bírósági ítélet korlátozhatja. A jogképességgel ellentétben cselekvőképességgel csupán természetes személyek rendelkezhetnek, jogi személyek nem.

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, Balogh Ágnes – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog. Általános rész. Budapest, Osiris Kiadó 2015., kiemelt kép, kép 2, kép3