„Itt mindenki egy közvetlen, családias légkör tagja lehet!” – Interjú Urbanics Tamással, egy végzős orgona szakos hallgatóval

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Ha az egyházról, a vallásról beszélünk, akkor megkerülhetetlen hangszer az orgona. A hangszerrel egyetemi szinten Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak, viszont Pécsett többek között ezt is lehet tanulni a Művészeti Karon. Interjúmban Urbanics Tamással, végzős orgona BA szakos hallgatóval beszélgetek, aki többek között saját zenei múltjáról és a Művészeti Karról is mesél, továbbá azt is elárulja, hogy miért érdemes a PTE MK-t választani.

Jelenleg a PTE MK orgona BA szak végzős hallgatója vagy. Honnan jött számodra a zene? Miért pont az orgonát választottad hangszerednek? Esetleg van múltja a családodban a zenélésnek, esetleg az orgonának?

Urbanics Tamás: Családunktól nem áll messze a zene, ugyanis mindannyian tanultunk valamilyen hangszeren. Mivel katolikus család vagyunk, már csecsemőkoromban hallottam az orgona hangját a szentmiséken. Nagy hatással volt rám esztergomi kirándulásaink során Baróti István orgonajátéka. A gyermekkori élményeimre alapozva érdeklődést mutattam, hogy megtanuljak zongorázni. Erre azonban csak 12 évesen nyílt lehetőségem. Abban az évben édesapám kántori szolgálatot is végzett az otthoni templomunkban, ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba az orgonával. Lehetőségem nyílt többször megszólaltatni a hangszert, melyek magával ragadó élmények voltak számomra. Ekkor még nem tudtam, hogy zenei úton szeretnék továbbtanulni. Egy évvel később felvételt nyertem Pannonhalmára, ahol Kiss Zsolt kiváló pedagógusom volt. Motiválásával és odaadó munkájával támogatott, hogy megkezdjem orgonatanulmányaimat, és vezetett az úton.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója voltál. Miért pont Pécset választottad a felvételinél? Mi győzött meg arról, hogy a Művészeti Karon folytasd tanulmányaid?

Urbanics Tamás: Egy kiváló intézmény diákja lehettem hat évig. Ez idő alatt olyan szoros kapcsolatba kerültem többek között a zenével, hogy szerettem volna az ebben rejlő örömöket és lehetőségeket másoknak is megmutatni. A 10. osztály elvégzése után egy nagyon jó barátom javaslatára elkezdtem Pécsett a nyári kántorképző tanfolyamot. Ekkor ismerkedtem meg a jelenlegi mesteremmel, Kovács Szilárd Ferenccel. Az ő embersége és szakmai felkészültsége, illetve a város magával ragadó, vonzó csodái meggyőztek. A kántorképző alatt Szilárd volt az egyik orgonatanárom, így pontosan láttuk mindketten, hogy hogyan tudunk közösen dolgozni. Ugyanis szem előtt tartottam, hogy ne intézményt, hanem tanárt válasszak. Mindezek megalapozták döntésemet, hogy Pécsre adjam be jelentkezésemet.

Hogy telt az első éved Pécsett? Mennyire volt nehéz a beilleszkedés számodra? Mennyire vettél részt az egyetemi életben?

Urbanics Tamás: Izgalmas, új lehetőségekkel teli év volt számomra. Rengeteg, addig ismeretlen impulzus ért. A legnagyobb változás abban mutatkozott, hogy a karon szinte csak művészek vesznek körül, illetve hogy vannak lányok is. Ez egy fiúgimnázium után nagy váltás volt. Azonban nem okozott nehézséget a beilleszkedés, ugyanis szeretem az embereket, nyitott embernek mondhatom magam. Sikerült az egyetemi életbe is bekapcsolódnom, számos új dolgot megtapasztalhattam, jó barátságaim kötődtek. 

Az orgona mellett a tavalyi évben jelentkeztél egy másik szakra is. Mennyire érzed nehéznek egyszerre a két szak teljesítését? Miért vágtál bele a második képzésedbe?

EZT OLVASTAD MÁR?  Felvételt hirdet a Janus Egyetemi Színház!

Urbanics Tamás: Valóban, már másodéves hallgató vagyok ének-zene, zeneismeret tanári szakon. Kimenő rendszerben volt ez a szak, amelyet szerettünk volna újraindítani. Kiváló lehetőséget találtam ebben, hogy zenei ismereteimet még szélesebb körben tágíthassam. Úgy gondoltam, hogy életem későbbi részében nem csak előadóművészi lábon szeretnék állni. Fontosnak tartom a zenepedagógiát. Ehhez nagyszerű lehetőséget nyújt ez a képzés: megvan az elméleti és a gyakorlati oldala is. A két képzést egymás mellett nem nehéznek, hanem összetettnek mondanám. Nagyon sok tárgyam van, és széles területet fednek le. Ez egy teljes embert megkíván. Azonban szeretem a kihívásokat, és nagyon szeretek tanulni. Jó hozzáállással, gondolkodásmóddal könnyebben vehetők a kihívások. 

Az elmúlt évet beárnyékolta a koronavírus-járvány, ami egy gyakorlatra épülő képzés esetében sok nehézséget szül. Hogy élted meg ezt az időszakot, mint előadóművész szakos hallgató? 

Urbanics Tamás: Nem egyszerű az online oktatás, ugyanis eddig az otthoni gyakorlás számomra nem volt biztosítva. Zongorán tudtam a manualiter anyagot elsajátítani, azonban a pedállal való összjátékot csak kora reggel vagy esténként, a sokszor hideg templomokban tudtam összetenni. Szintén kihívást jelentett az időm helyes beosztása. Sok esetben én is és némely tanárom is azt hitte, hogy az online oktatás miatt több időnk van. Közel 40 kurzust vettem fel az idén, így egy jó beosztás nélkül nehézkes a minőségi munka. Ezt megtanulni volt nehéz. Azonban számos pozitívuma is van az online oktatásnak. Több időt tölthetek a családommal, többet tudok a természetben mozogni. Igyekszem a helyzethez alkalmazkodva a dolgok jó oldalát, a meglévő lehetőségeket figyelni, felhasználni. 

A következő féléved lesz az utolsó, mint orgona BA szakos hallgató. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Urbanics Tamás: Mindenképpen befejezem Pécsett a zeneismeret szakot is. Emellett könnyen lehet, hogy más képzésekbe is belekezdek majd még. Nagyon szeretek tanulni, és jó célok motiválnak. Terveim közt szerepelnek oktatással, neveléssel, pedagógiával kapcsolatos kutatások. Később ezeken a területeken szeretnék tevékenykedni. Természetesen az orgona sem fog háttérbe szorulni, fejleszteni fogom még magam ezen a területen is. 

Mit üzennél végzős hallgatóként az új felvételizőknek? Miért jelöljék meg első helyen a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karát? 

Urbanics Tamás: A Művészeti Kar egy olyan hely, ahol mindenki tagja lehet egy közvetlen, családi légkörnek. Jó lehetőségeket biztosít az egyetem a hallgatóinak. A képzések kellő lelkiismeretes munkával könnyen elvégezhetők, és minden olyan hallgatót segít az intézmény, aki még többet szeretne tanulni. Emellett a város számos kulturális és szabadidős programot kínál a hallgatóknak. A Művészeti Kar mindamellett, hogy kiváló muzsikust farag az emberből, nem veszti szem elől az emberi nevelést. A kettőt ugyanis szoros kapcsolatban áll.

Művészeti Karos hallgatóként Tamás gondolatait csak alátámasztani tudom, és úgy gondolom, hogy ezek a tények kellő motivációt adhat ahhoz, hogy a PTE MK-t válasszuk, ha művészeti képzésről beszélünk. Ha további információk érdekelnének a karral kapcsolatban akkor keressétek bátran magazinunk MK-s szerkesztőit bátran, és találkozzunk szeptemberben Pécsett!