petőfi

Interjú Szilasi Larionnal a készülő Petőfi filmfeldolgozásról

+1
1
+1
0
+1
6
+1
0
+1
0
+1
0

Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, azonban élete és munkássága mára kultúránk szerves részét képezi. A magyar–történelem szakon tanuló Szilasi Larion szerzői filmje egy teljesen új megközelítésből kívánja bemutatni a költő és forradalmár életét és annak fordulópontjait – különösen az eddig megszokottaktól eltérően még a forradalmi fellépések előtti évekre helyezve a hangsúlyt. A készülő filmről és a téma érdekességeiről kérdeztük Szilasi Lariont, a Petőfi-film rendezőjét.

Legtöbben a Szegedi Tudományegyetem hallgatói vagytok, akik számára nem ez az első közös projekt, amibe belevágtok. Milyen közös munkáitok voltak eddig? Voltak-e előzetes Petőfi feldolgozásaitok is?

petőfiSzilasi Larion: A stáb néhány tagja valóban a Szegedi Tudományegyetem hallgatója – mint jómagam is –, de igazság szerint a társaság magja, még a gimnáziumi évekből, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium egykori diákjaiból áll, köztük van ELTE-s, az Óbudai Egyetem vagy a Debreceni Egyetem hallgatója is. Korábban diákfilmfesztiválokra készítettünk kisfilmeket, majd csináltunk kisebb-nagyobb websorozatokat is, de – ahogy arra a kérdés is rámutat – a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy jó pár évvel ezelőtt már dolgoztunk egy Petőfi kisfilmen. Az Csapó Etelka és Petőfi Sándor rövid kapcsolatát volt hivatott bemutatni. Igaz technikai szemmel nézve nem tenném bele a portfóliómba, hiszen filmes oldalról nézve szakmailag nagyon sok hiba van benne, illetve történelmileg is nagyon sok benne a pontatlanság. Ellenben arra a mai napig büszke vagyok, hogy 16-17 évesen már egy kosztümös kisfilmen dolgozhattam és helyszínek tekintetében a Sóstói Múzeumfalu már akkor megtisztelt minket a bizalmával.

Az általatok készített Petőfi film bizonyára hiánypótló lesz, hiszen eddig nem sok alkotás készült hazánk nagy alakjairól, történelmünk jeles képviselőiről. Hogy gondolod, ennek mégis milyen okai lehetnek?

Szilasi Larion: Ez egy elég nehéz kérdés és természetesen nekem is csak hipotéziseim vannak. Először is azt látjuk, hogy a huszadik század közepén viszonylag virágzott a reformkorban játszódó filmek készítése. Gondolok itt ugye a Várkonyi Zoltán-féle Jókai-feldolgozásokra. Aztán néhány évtizeddel később olyan maradandó alkotások születtek, mint a 80 huszár, de még a kétezres években is legalább készült olyan nagyjátékfilm, mint A Hídember, vagy a közelmúltban a Kossuthkifli című sorozat és a Kincsem. Tehát összeségibe reformkori történelmi filmek terén nem állunk rosszul, de történelmünk más korszakai tényleg el vannak hanyagolva, viszont a legújabb hírek szerint ez most talán végre változik…

Milyen Petőfi feldolgozások voltak előzőleg? Szerinted, miért nem készült a régi feldolgozások óta film Petőfi Sándorról?

Szilasi Larion: Konkrétan Petőfiről készült egy tv-sorozat Józsa Imrével a főszerepben, de az is már több mint negyven éve. Véleményem szerint a sorozat kicsit túl nagy lépésekkel haladt az időben, így sok dolog felett elsiklott, vagy csak felszínesen mutatott be – többek között Petőfi pápai diákéveit – így a karakterei nem nőnek hozzá a nézőhöz. Azelőtt a Föltámadott a tenger című nagyjátékfilmben láthattuk Petőfit, ami minden bizonnyal az eddigi leglátványosabb film, ami a költővel foglalkozik, nagy kár, hogy túlságosan átpolitizált és az akkori ideológiai elvárásokhoz lett igazítva maga a költő személyisége is; ezzel együtt a mai fiataloknak már modernebb technikával készült filmekre van ingerenciája. A kérdésre válaszolva: talán azt tudnám mondani, hogy lehet nem láttak a producerek, vagy a döntéshozók elég fantáziát a költő életében. Ez egyébként a legtöbb életrajzi filmnél egy komoly megoldandó probléma a forgatókönyvíróknak, hogy hogyan mutasson be izgalmasan olyan szakaszokat egy-egy valós személy életéből, ami fontos, de mondjuk filmen nem kifejezetten látványos. Ezzel együtt az is elképzelhető, hogy több filmterv érkezett már a Filmalaphoz, csak végül nem azok kapták meg a támogatást az elkészítéshez.

petofi

Petőfi Sándor élettörténete közismertnek vélt, azonban mégis a születéséről, gyerekkoráról, de még a haláláról is csak keveset tudunk – szinte csak feltételezéseink lehetnek. Mindezek alapján mégis miért pont Petőfi Sándor személyére esett a választásotok?

Szilasi Larion: A költő személyét talán éppen ezek a misztikumok teszik az egyik legapostolibb karakterré a magyar emberek számára. Nem véletlen, hogy ha megkérjük a legegyszerűbb embert is, hogy nevezzen meg egy költőt akkor jó eséllyel Petőfit fogja mondani. Viszont, ahogy a kérdésedben is fogalmaztál, talán az emberek túlságosan csak a költő körüli misztikumokkal foglalkoznak. De ez így volt már az eltűnésének idején is, 1877-ben az Üstökös című lapban meg is jelent egy nagyon elgondolkodtató illusztráció, ami Krisztusi pózban ábrázolja Petőfit egy szibériai sóbánya bejáratánál, kezében egy verseskötetével. Alatta pedig az a bibliai idézet olvasható, hogy „Keressetek ebben, és megtaláltok!”. Vagyis, ahogy erre Kerényi Ferenc, a nagy Petőfi életrajzkutató is igyekezett felhívni a figyelmet, talán érdemesebb volna többet foglalkozni a költő életével, mint azon vitatkozni, hogy pontosan hol született vagy hol halt meg. De én már annak is nagyon örülök, hogy ezekről még beszélnek az emberek…

Petőfi Sándort elsősorban irodalmi, másrészről viszont inkább az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban való kimagasló tevékenysége által ismerjük. Honnan jött az ötlet, hogy a filmben elvonatkoztassatok a költő szabadságharcban nyújtott szerepéről és egy, a közönség számára egy jószerivel ismeretlen korszakát mutassátok be?

Szilasi Larion: A legtöbb művészeti inkarnációja Petőfinek az útjának a beteljesedésénél, a története csúcsán van megjelenítve. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy fontos volna jobban ismerni azt az utat is, ami elvezetett idáig. Megmutatni milyen mélyről indult, mennyire keményen kellett megdolgoznia azért, hogy egy ország megismerje a nevét és azt a lángoló lelket, ami benne munkálkodott. Magának a költőnek egyébként az volt a legnagyobb félelme, hogy egy élettelen szoborrá dermedt bálvánnyá válik. Ahogy ő maga írja: „Gőthe a legnagyobb németek egyike, Gőthe óriás, de óriás szobor. A jelen mint bálványt állja körűl, de a jövendő el fogja dönteni, mint minden bálványt. (…) S jaj azon nagy embernek, kit csak bámulni lehet, de szeretni nem. A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ.” Hozzá kell tegyem, hogy Petőfi életének az a szakasza, amiről a filmünk szól, nagyon jól van dokumentálva. Pápáról fennmaradtak iskolai jegyzőkönyvek, amikből napra pontosan vannak arról adatok, hogy kikkel milyen konfliktusokba keveredett, mikor milyen verset szavalt, miért volt megbüntetve stb. Ezekhez hozzá jönnek az iskolatársak visszaemlékezései, így a száraz adatokhoz még izgalmas anekdoták is tartoznak, valamint ott vannak az egyidejűleg keletkezett levelezések is és ezeknek az egyvelegéből több nagyon cselekményes történet rajzolódik ki. A forgatókönyv megírása előtt az volt a nagy feladat, hogy ezt a nagy kirakóst összerakjam. Így jóformán csak a hézagokat kellett kitölteni szerzői fantáziával, de a fennmaradt emlékek gazdagságának köszönhetően nem kellett fikciókban gondolkozni. 

A történetvezetés két idősíkon keresztül tárja elénk Petőfit, mint embert és költőt. Mi motivált benne titeket, hogy egyszerre mozgassátok egymás mellett ezt a két történetszálat? Milyen kapcsolódási pontjai vannak a két történetnek?

Szilasi Larion: Petőfi Sándort, mint egyre inkább elismert költőt 1845. márciusában egy érzelmileg nagyon válságos korszakában találjuk. Egyrészt nyomasztja Csapó Etelka halála, másfelől egy gyerekkori barátja lejárató hadjáratot indított ellene. Már most, ez a bizonyos személy akkor éppen Pápán tanult és Petőfi először valószínűleg nem tudta elhinni, hogy régi barátja egyedül állna a támadás mögött, így néhány ellenségét is sejtette a dolog mögött, akikkel még pápai diákként gyűlt meg a baja. A barátok, ismerősök fennmaradt levelezéséből tudjuk, hogy azokban a napokban, amikor a filmünk pesti jelenetei játszódnak, nagyon meghatározta Petőfi érzelmeit és hangulatát ez a konfliktus, így adja magát a feltételezés, hogy annak részleteibe beavatta Vachott Sándort és Csapó Máriát is, akiknél ezidőtájt lakott. Ez filmes szempontból arra is lehetőséget biztosít, hogy azokat a hónapokat, amiket Petőfi pápai diákként töltött kisebb időbeni ugrásokkal mutathassuk be, hiszen a film során Petőfi elbeszéléseiből ismerjük meg Petrovics Sándor kalandjait. Érdekes kontrasztba állítani a barátságban meghasonlott, zaklatott, de elismert költőt, azzal a fiatallal, aki épp megismeri Jókai Mórt és a nagyságról álmodozik Orlai Petrich Somával. 

Hogyan valósul meg a közösségi összefogás a film elkészítése során? Kik, és hogyan támogatnak benneteket a film forgatásában?

Szilasi Larion: A közösségi összefogás lényege itt azt jelöli, hogy unorthodox módon készül a film. Tehát nem egy produkciós cég áll mögötte, teljes stábbal, nagy költségvetéssel. Akik eddig segítettek, legyen szó akár az operatőrökről, akár a gyulai Ladics-házról vagy a Békéscsabai Jókai Színházról, mind ingyen segítettek, tehát a filmhez helyszínnel, jelmezekkel, vagy technikai felszereléssel járultak hozzá. A szereplők – lévén nem hivatásos színészek – is ingyen vállalták el a munkát. Nagyon fontos itt még kiemelni azokat, akik nem a konkrét film elkészítésében segítenek, hanem a megfelelő háttértudást adták meg. Gondolok itt a Petőfi Irodalmi Múzeum néhány munkatársára, akik segítettek kinyomozni, pontosan milyen érmékkel fizettek az adott korban, vagy néhány kéziratról küldtek digitális kópiát. Illetve Pápáról is, Kerecsényi Zoltán, aki Petőfi Pápán töltött éveit kutatja hosszú évek óta, is nagyon segítőkész volt, nagyon sok forrást az ő kutatásai nyomán találtam meg, illetve több fényképet is kaptam tőle azokról a pápai helyszínekről, amiket személyesen nem állt módomban megtekinteni. Nyilván ez sok bürokráciától megkímél minket, de jóval nehezebb is a produkció, mivel így a szabadidőnket kell összehangolni és a kulturális intézmények is úgy tudnak ruhával, vagy helyszínnel segíteni, hogy ezzel a lehető legkevesebb bevételtől essenek el a fizető látogatóik részéről. Plusz sokan vannak akik a produkció „amatőrsége” miatt szóba se állnak velünk, az ilyen mindig rosszul érint, hiszen szerintem egy nemes ügyhöz csatlakoznának, de ebben a műfajban meg kell tanulni kezelni az elutasítást is és annál jobban megbecsülni azokat, akik bizalmat szavaztak nekünk.

Mi a film legfőbb célja? Kiknek szól, kiknek készül elsősorban?

Szilasi Larion: A film legfőbb célja természetesen az lenne, hogy Petőfi életének egy nagyon fontos, de kevésbé köztudatba élő szakaszára is felhívja a figyelmet. Egyrészt jó volna minél több, a téma iránt érdeklődő embernek egy kellemes élményt nyújtani. Másfelől ha a film csak annyit elérne, hogy a szakma részéről többen meglátnák a fantáziát a költő életének ebben a szakaszában, akkor hátha készülne legalább egy nagyszabású, modern és történelmileg is hiteles sorozat a költő életéből, mivel a legjobban ez a platform tudná a mai generációhoz közel hozni a költőt. De, mivel közeledik a költő kétszázadik születésnapja, remélhetőleg erre, vagy valami hasonlóra remélhetőleg sor kerül…

Előreláthatólag mikorra fog elkészülni a film? Elsősorban filmfesztiválokon való részvétel lesz az elsődleges, vagy szélesebb közönség számára is megtekinthetővé szeretnétek tenni?

Szilasi Larion: Ha minden jól megy, 2022 végére készen leszünk, de erre semmi garancia nincs. Augusztus végén is terveztünk egy forgatást, viszont a helyszín a járvány újabb hullámára hivatkozva elutasította a partnerséget, szóval sok olyan akadállyal kell megküzdeni, amik bizonytalanná teszik a megjelenés idejét. A fesztiválokon való indulást nem tartom valószínűnek, ha elkészül a film valószínűleg szervezünk egy-két mozis közönségtalálkozót azoknak akik részt vettek a film elkészítésében, utána valamelyik ingyenesen elérhető platformon mindenki számára elérhetővé tesszük.

Milyen jövőbeni terveitek vannak? Terveztek a magyar történelem más kimagasló alakjairól is filmfeldolgozást készíteni?

Szilasi Larion: Egyelőre már akkor mérhetetlenül boldogok leszünk, ha ezt a filmet sikerült tisztességesen elkészíteni, utána még nem tekintettünk. Nyilván jó lenne minél több történelmi filmet készíteni, de már azt is szakmai sikerként könyvelném el, ha néhány nagyobb költségvetésű magyar történelmi film vagy sorozat elkészítésében segíthetnénk. Egyébként a szabolcsi kötődésemre való tekintettel, Nyíregyháza ’56-os hősei szerintem megérdemelnének egy méltó feldolgozást.

Köszönjük szépen a nagyon érdekes és sokrétű interjút! Az elkövetkező munkálatokhoz pedig nagyon sok sikert kívánunk!