Interjú néhány végzős egyetemistával a járvány okozta nehézségekről és jövőbeli terveikről

Mi a véleményed?
+1
+1
4
+1
2
+1
+1
+1
+1

A koronavírus járvány mindenki életét felforgatta. A szó legszorosabb értelmében mindenkiét. Az persze, hogy ezekkel a negatív élményekkel mit kezdünk és mit hozunk ki belőlük, hogy jobb legyen, az csakis rajtunk múlik. 

Van egy olyan csoport, akikről kevesebb szó esik a médiában. Pedig igenis, mi egyetemisták és persze ugyanez vonatkozik a középiskolákra, akiknek nincs jelenléti oktatás a nap 24 órájában szinte a négy fal között vagyunk. Nem egy megszokott huszonéves élet, hogy az életünk meghatározó pillanatait nem az egyetemen, a bulizó helyeken, a barátainkkal töltjük, hanem otthon a laptop előtt. 

Kíváncsi voltam arra, hogyan vélekednek erről végzős egyetemista társaim, akiknek talán a legfontosabb évük telik el ilyen keszekuszán, így megkérdeztem három hallgatót, hogy mondják el véleményüket pár kérdésről.

Akik rendelkezésemre álltak: Horváth Violetta (Egyészségtudományi Kar – Gyógytornász szak), Kusnyér Anna – Művészeti Kar Arca (Művészeti Kar – Előadóművész-klasszikus magánének szak), Szabó Zsolt (Műszaki és Informatikai Kar – Televíziós műsorkészítő szak)

Első kérdésem az lenne, hogy ne egyből a járványról beszéljünk, miért ezt a szakot választottad, amiben jelenleg tanulsz és végzel hamarosan?

Horváth Violetta: Hirtelen döntés volt az utolsó pillanatban. A gimnáziumban biológia órán mindig az emberi test témaköre tetszett a legjobban. Azonban anyukám, mint védőnő azt mondta, hogy bárhova mehetek, csak ne az egészségügybe. A nyílt napról hazaérve azt mondtam, hogy én biztos, hogy nem leszek gyógytornász, mert úgy láttam, hogy túlképzés van. Végül azért döntöttem a szak mellett, mert mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, és segíteni szeretnék betegeken. Végül azt kell, hogy mondjam, ennél érdekesebb és izgalmasabb szakmát nem is választhattam volna.

 

 

Kusnyér Anna: Azért választottam ezt a szakot mert a zene mindig is a fő cél volt az életemben. Zenével foglalkozni a lehető legigényesebb formában. Tanulni, fejlődni, lépkedni előre a szakmában. A pécsi képzésről nagyon jó véleménnyel voltak az általam ismert aktív és már végzett hallgatók is.

 

 

 

 

Szabó Zsolt: Ez egy eléggé kalandos történet. Vendéglátóipari iskolába jártam, ahol egyáltalán nem erőltették a továbbtanulást, sőt inkább el próbálták tántorítani ettől mindenkit, aki ebben gondolkozott, és maga a tanulás sem volt első számú szempont. Egy nagyon kedves lány barátomnak, Bárándi Boglárkának köszönhetően, aki erőltette a továbbtanulást, és jelentkeztem több egyetem sportszervező szakra, ám a katasztrofális tanulmányi és nem túl jó érettségi eredményeim miatt nem vettek fel. A rá következő tanévben nyelvvizsgáztam és előrelátó módon emelt érettségit tettem két tárgyból is. Amikor szakok között böngésztem, két utat állítottam fel magamnak. Az elsődleges út az volt, hogy vagy sportszervező, vagy edző szakra jelentkezem a TTK-ra, illetve Szegedre, azonban Pécsett a felvételi nagyon rosszul sikerült, Szegeden pedig épphogy nem vettek fel. A másik út pedig szintén sport vonal volt, csak a média oldaláról. Tudtam, hogy kommunikáció és média szakra nagyon kevés a pontom akármelyik egyetemet néztem, viszont teljesen véletlenül ráakadtam a Műszaki és Informatikai kar televíziós műsorkészítő foksz képzésére, ahol meglepődtem milyen kevés a ponthatár. Aztán eljött 2019. július 24-e, amikor pontban 20:04 perckor megkaptam az értesítést, hogy felvettek a szakra. Azt a pillanatot mai napig nem felejtem el.

Az idei szemeszter úgy indult, hogy jelenléti oktatás volt. November óta ismét online mennek a tanórák. Mivel telnek a hétköznapjaid, hogyan érint a távoktatás és az otthonlét? Esetleg milyen jó tanácsaid vannak azoknak, akiket már az őrületbe kerget ez a helyzet? 

Horváth Violetta: Én is kezdek már megőrülni ebben a helyzetben. Nehéz egész nap a gép előtt ülni, de azért van előnye is a távoktatásnak. Közben bármikor tudsz enni, inni, főzni, mosni. Rosszul érint ez a bezártság és csalódott vagyok, hogy egy gyakorlati szakmát így kell elsajátítani. Különösen az bánt, hogy a járványhelyzet nem engedi azt, hogy a 7 hetes nagy gyakorlatunkra menjünk és kórházban szerezzünk tapasztalatot. Minden nap 7-7,5 órás online gyakorlataink vannak osztályon dolgozó gyógytornászokkal. Még az elején vagyunk, de remélem hasznos lesz számunkra.

Kusnyér Anna: Én egy kicsit kedvezőbb helyzetben voltam mert elkezdtem próbálni a Harmadik Színházban Pécsett, természetesen fokozottan ügyelve egymásra. Alapvetően munkával és gyakorlással töltöm a hétköznapjaimat. Reménykedve, hogy hamarosan kinyílik a világ és újra színpadra állhatunk. Próbálom úgy felfogni, hogy ez egy „ajándék” időszak a gyakorlásra és a fejlődésre. Az én tanácsom az, hogy tervet kell csinálni, hogy miket szeretnél megvalósítani a korlátozások feloldása után és ezekhez a tervekhez mivel tudsz jelenleg hozzájárulni ebben a passzív időszakban.

Szabó Zsolt: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez a szemeszter nekem külső szakmai gyakorlati félév, így nem kell otthon ülve egy laptop elött órákat hallgatnom. Gyakornok vagyok egy pécsi médiumnál, akiknél forgatásokon veszek részt, illetve a helyes TV-kamera használatot tanulom, illetve külső szemmel figyelhetem az éles munkát. Akik pedig mélyponton vannak a pandémia miatt azt tudom mondani, hogy már közel a vége remélhetőleg. Illetve találják meg azokat a reménykeltő apró dolgokat, amik bizakodásra adnak okot. Én a napokban azt mondom magamnak, hogy legalább mire vége lesz, illetve enyhítés jön jó idő lesz és nem a -5 fokban kell sétálni a városban.

Az utolsó évedet, hogyan képzelted el? És ezzel szemben, hogyan alakul most? 

EZT OLVASTAD MÁR?  Sportági gyakorlatok online, avagy hogyan fogunk judozni a nappaliban

Horváth Violetta: Teljesen máshogy képzeltem el. Sok bulit és közös programot szerettem volna a barátaimmal és a párommal. Ki szerettük volna élvezni az utolsó évet, és bejárni a város minden részét. Azonban amíg lehetett minden héten csináltunk valamit. Buliztunk, kirándultunk, kávézókba jártunk, és persze bejártunk órákra. 

Jelenleg mindenki otthon van, így a tervezett programok sajnos elmaradtak. Mindenki írja a szakdolgozatát,  készül az államvizsgára.

Kusnyér Anna: Bevallom őszintén nem voltak elképzeléseim az utolsó évvel kapcsolatban. Arcon csapott a valóság, hogy ilyen is előfordulhat, hogy belecsöppenünk egy világjárványba. Minden esetre nagy kérdőjelek vannak azzal kapcsolatban, hogy a diplomakoncertünk milyen módon fog megvalósulni, nekünk végzős zenész hallgatóknak. Ez fáj talán a legjobban.

Szabó Zsolt: Biztosan nem így. Mivel csak egy szemesztert töltöttem el normális körülmények között, így úgy képzeltem, hogy az utolsó félévem is hasonló lesz, mint az azt megelőző három. De sajnos közel egy éve megváltozott minden és nagyon más lett az  életem és másoké is. Mivel tudtam, hogy ez a félév szakmai gyakorlat lesz így nagyon vártam már szeptember óta, és a járvány erre is rányomta a bélyegét, hogy a munkahelyen belül kevesebb munkalehetőség van, mint normál időkben.

Mit gondolsz azt a szakmát, amiben tanulsz, hogyan érinti a koronavírus járvány? 

Horváth Violetta: Szerintem ebben a helyzetben a gyógytornászok a Covid-19 osztályokon ápolói feladatot látnak el, adminisztrálnak, vagy a tesztelésben segítik a többi dolgozó munkáját. A rehabilitációs osztályok zárva vannak, és sok osztály alacsony betegszámmal működik. Így nagyon érintettek a gyógytornászok, de biztosan már ők is azt várják, hogy mikor tornáztathatnak újra.

Kusnyér Anna: Teljesen legyengíti, megöli. A zenészek, színészek és mindenfajta előadó művészetet, ami az embereknek szól ellehetetleníti. A művészi beállítottságú embereknek kell a visszajelzés, a feltöltődés, amit egy előadás vagy koncert ad. Lelkileg is és anyagilag is tönkre mennek benne a művészek. Szomorú és aggasztó a helyzet. De borúra derű. Nagyon hiszek az újrakezdésben.

Szabó Zsolt: A szakma bizonyos területei, leginkább az újságírás szerintem hatalmasat profitált az utóbbi időben a járványból. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek legnagyobb látogatottságát csinálták meg az online médiumok, hiszen egyrészt nagyon sok ember kényszerült otthonaikba, másrészt pedig mindenki mindent is tudni akart a koronavírusról. Akik viszont sokat veszítettek azok a filmes tartalomgyártók, hiszen elengedhetetlen a személyes jelenlét forgatáskor, és mikor volt is lazítás, akkor is tartaniuk kellett a járványügyi előírásokat. Jelenleg is néhány szaktársam azzal küzd hogy jóval kevesebb munkát tud nekik adni a gyakorlóhely, mivel nincsenek rendezvények.

Mi hiányzik leginkább a ’normális’ életedből? 

Horváth Violetta: Ha annyit mondok, hogy Pécs minden pezsgésével együtt? A függetlenség és a szabadság, illetve még az órákra való bejárás is hiányzik. Nagyon hiányzik az az igazi egyetemista élet szórakozással, kollégiumi bandázással együtt. Olyan jó volt együtt lakni a szaktársaimmal, mindig átsegítettük egymást a hétköznapokon. Viszont a móka sem maradt ki soha a hetünkből.

Kusnyér Anna: Az ölelés, az emberek, a koncertek, a közösség. Fájóan elidegenedünk egymástól, a nézőktől, a hallgatóságunktól. Nem adhatunk sokat a közönségünknek. Természetesen ott vannak az online koncertek és minden féle internetes felületek, ahol megoszthatjuk a művészetünket, de mindannyian tudjuk, hogy ez a nyomába sem ér egy élő zenés koncert élményének.

Szabó Zsolt: Mondhatnám azt, hogy leginkább a bulik és a kocsmázások, de ez szerintem mindenkinek. Az én nagy szívfájdalmam az, hogy a sporteseményeket is zárt kapuk mögött rendezik és ami a leginkább hiányzik az a rallyversenyek látogatása. Szerencsére azok a versenyek, amikre idén terveztem elmenni nyáron kerülnek megrendezésre, és addigra remélhetőleg enyhülni fog a járvány, és a székesfehérvári, veszprémi futamok után, ki tudok menni egy Mecsek Rallyra is.

Mi a terved miután elvégezted ezt a szakot? 

Horváth Violetta: Februárban jelentkeztem Fizioterápia Msc képzésre. Ezt egy mentőövnek gondoltam, főleg, ha marad a járványhelyzet. Természetesen szeretnék Pécsen maradni, és a kórházban elhelyezkedni. Viszont nem vagyok válogatós, ha máshol kapok lehetőséget, akkor azt el fogom fogadni.

Kusnyér Anna: Szeretném folytatni a tanulmányimat ugyanitt, de tanári irányban. Tanulságos időszak volt ez, mindenképpen el kell gondolkozni azon, hogy hogyan lehet mentálisan segíteni egymást, milyen lehetőségeket lehet teremteni egymásnak az újrakezdés érdekében. Kitartást kívánok minden pályatársamnak.

Szabó Zsolt: Mivel engem folyamatosan próbáltak korábbi tanáraim lebeszélni arról, hogy lediplomázzak, így tovább szeretnék tanulni a BTK-n folytatva a szakon belül kommunikáció és média szakon, illetve, ha nem jön össze az elendő pontszám, akkor pedig szociológián folytatom tovább tanulmányaim.

Nos az kiolvasható mindegyikőjük gondolatából, hogy várják a végét a járványnak, szeretnék visszakapni régi életüket, de nem csüggednek, kihozzák a lehető legjobbat a helyzetből. 

Remélem Ti is hasonlóképp tesztek és kitartatok. Bízom benne, hogy már nincs sok vissza és hamarosan együtt bulizhatunk az egyetem mellett és minden a régi lesz. 

Köszönöm, hogy elolvastátok a körinterjúmat. Vigyázzatok magatokra és kövessetek minket minden platformunkon!