Interjú a Szenes programkoordinátorával, Magyar Olivérrel

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
2
+1
0

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Karának egyik meghatározó helyszíne a Szenes, amely hétköznaponként várja a kar hallgatóit, akik szeretnének megpihenni két óra között, inni egy kávét, megmelegíteni az ebédjüket vagy csak leülni beszélgetni hangulatos zenék kíséretében. Hétfő és péntek este azonban berobban a buli a Bányában és lehetőség adódik a tombolásra. Ezen csodálatos hely programkoordinátora Magyar Olivér, akit arról kérdeztem mi volt az ő útja a PTE-re, illetve a Szenesbe. Olivér is #pécsiegyetemista, aki a tanulmányain kívül mással is foglalkozik. 

Bemutatkoznál kérlek? 

Magyar Olivér: Tősgyökeres pécsi fenegyerek vagyok, itt láttam napvilágot és itt is történt meg velem minden fontos dolog, aminek egy tizenéves suhanc életében kötelező jelleggel meg kell történnie. Jelenleg párhuzamosan tanulok szociológia és gazdálkodási és menedzsment FOKSZ szakon.

 

 

 

 

Miért a PTE-t és az általad tanult szakokat választottad? 

Magyar Olivér: Végzős koromban természetesen az én fejemben is megfordult, hogy itt az ideje kiszakadni a megszokott közegből és elmenni világot látni. Végül azt hiszem, hogy nem engedett el engem a város, és én sem akartam elengedni azokat az embereket, akik szintén itt maradtak és a szívemhez nagyon közel állnak. Utólag azt gondolom, hogy jól döntöttem, és talán ez bizonyítja azt, hogy egy fiatal számára Pécsett is ugyanúgy ki tud nyílni a világ, mint mondjuk a fővárosban. A szakválasztás már egy fokkal bonyolultabb kérdés volt, sokáig nehezen tudtam eldönteni, hogy a „minden érdekel” mentalitásomat hogyan tudnám lekorlátozni olyan mértékben, hogy találjak egy tudományágat, amihez el tudok köteleződni. Talán ez az oka annak, hogy két szakot végzek jelenleg. A szociológia kielégíti az igényemet, hogy jobban megismerjem a körülöttem lévő embereket, társadalmi folyamatokat, a közgázon tanult tárgyak pedig előcsalják belőlem azt a lelkesedést, amit egy kisgyerek érez, minden egyes alkalommal amikor megtanulhat valami újdonságot a világról.

Mit adott neked Pécs? A tanulmányaidon kívül még mivel foglalkozol, mesélnél kicsit ezekről is?  

Magyar Olivér: Kissé nehéz megfogalmazni konkrétumokat arról, hogy mit adott nekem ez a város, mert annyi érzelem, emlék és kaland köt minden egyes utcájához, legapróbb terének legjelentéktelenebb sarkához is, amire egyrészt nem is találnám meg a megfelelő szavakat, másrészt, ha meg is találnám őket, ez az interjú olvashatatlanul hosszú lenne. Röviden megfogalmazva azt hiszem, hogy ez a város a tökéletes helyszíne volt annak, hogy felnőjek benne. Mindig is úgy gondoltam Pécsre, mint egy önálló entitásra, ami tőlünk függetlenül is létezik, viszont, ha hozzáadunk valamit ahhoz, hogy még színesebb legyen, akkor képesek vagyunk vele együtt létezni, ami csodálatos érzés. Hosszú évekig tulajdonképpen csak elvettem a város adta lehetőségekből, most szeretnék valamit visszafelé is szolgáltatni. Talán ezért is csaptunk bele a barátaimmal egy olyan bulisorozat létrehozásába, amivel igyekszünk a város különböző pontjaiban örömet nyújtani azzal az embereknek, hogy megmutatjuk milyen volt számunkra felnőni ebben a városban. Jelenleg már egyéni vállalkozóként, hozzánk hasonló pécsi vagy pécsi egyetemistákból álló DJ-k kisebb hadseregével várjuk, hogy a pandémia után tovább folytathassuk a hepajkodást.

Mi a te utad a Szenesben, hogyan váltál programkoordinátorrá? Milyen élmények, érzések fűznek a Bányához? 

Magyar Olivér: Anno elsőévesként jelentkeztem a Szenes Crew-ba, amit akkor még Marton Zsanett és Hosszú Norbert, majd később Ruskó Máté vezettet. Egy elsőéves egyetemista életében nagyon sok minden történik, rengeteg inger éri, és nagyon sokszor kell a saját önismerete alapján döntenie, hogy a sok kaland, munka és tanulmány között hogyan ne hulljon apró darabokra. Én is egy útkereső elsőéves voltam, ugráltam a hobbik és a lehetőségek között, egy dologban viszont biztos voltam, és az az volt, hogy annak a közösségnek, amit a mi Szenes anyunk és apukáink létrehoztak nekünk, a tagja szeretnék maradni. Végül Zsani, Norbi és Rusi kirepültek, belekezdtek a nagybetűs életbe, és rám esett a választás, hogy tovább vezessem a Szenest. A legkedvesebb emlékem a Bányából talán az első estém volt programkoordinátorként. Az egész napos izgulás és stressz után a Crew megajándékozott egy pezsgővel a sikeres első buli megünnepléseként, amit hazaérve a nagymamámmal rögtön ki is bontottunk. A kupakkal sikerült majdnem egy egész lyukat ütni a panel plafonjába, kedd hajnali 5-kor. Persze, programkoordinátorként a legnagyobb élményt mindig azt jelenti, amikor látod, hogy a Bánya megtelik mosolygós, táncoló emberekkel. Meg persze amikor ki kell menteni a lányokat a wc-ből, mert bezárták magukat.

Mik a jövőbeli terveid? 

Magyar Olivér: Alapvetően olyan ember vagyok, aki csak annyira tekint a jövőbe, amennyire muszáj neki. Alkalmazkodó típus vagyok, szeretem mindig az éppen jelenlegi helyzetből kihozni a legtöbbet. Éppen ezért a pandémia okozta leállások miatt sem búslakodtunk sokat, kihasználjuk az időt és belekezdtünk a Szenes felújításába. Természetesen nagyon várjuk, hogy újra kitárjuk a Bánya kapuit, és bepótoljuk az elmaradt bulikat. Hosszú távú terveim az életemmel kapcsolatban nincsenek. Talán a legfontosabb lecke, amit az egyetemen és a Szenesben töltött éveim alatt megtanultam, hogy nem igazán érdemes előre tervezni. Ha csodálatos emberekkel veszed magad körbe, és megfelelő alázattal csinálod azt, amit élvezel, akkor úgyis minden a lehető legjobban fog alakulni.

Reméljük szeptemberben mindenki visszatérhet a megújult Szenesbe és hajnalig együtt bulizhatunk! 

A Bányáról találtok YouTube videót is, ráadásul 30Y dalában is felbukkan a Szenes. Olivérrel készült már interjú, azt pedig itt érhetitek el. 

Kép forrása: 1. 

1 thought on “Interjú a Szenes programkoordinátorával, Magyar Olivérrel

Comments are closed.