Hiszti a télről

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Véget ért a november. Néhány napja elkezdődött hivatalosan a tél és mint minden évben, idén is rájöttem arra, hogy teljes szívvel, őszintén és mint egy igazi kisgyermek, imádom a karácsonyt. Imádom a karácsonyi vásárt, a forralt borozásokat, a karácsonyi programokat a városok főterén és nagyjából mindent, ami világít. Azonban minél inkább öregszem rájövök arra, hogy amennyire szeretem a karácsonyt, legalább annyira utálom ezt az évszaknak csúfolt, undorító, retkes, mocskos kiba…

Nem szeretem a telet.

A tél az hideg… Oké lehet, hogy ez most úgy hangzik, mint a legegyértelműbb dolog a világon, de tényleg. Kérek minden kedves olvasót, hogy gondoljon bele abba, amit írtam. Nem olyan, mint az ősz. Nem arról van szó, hogy felveszek egy szép szövetkabátot – már ha lenne olyanom – és sétálgatok a városban, mint ha mi sem történt volna. Nem! Télen az nem elég. Fel kell vennem a pulcsimat, a kabátomat, a másik pulcsimat, a sálamat és ha nem akarom azt, hogy amputálásra kerüljön sor, még a kesztyűmet is, ami nyilván nem melegít annyit, de legalább kényelmetlen. Nem beszélve arról, hogy miután a mocskos utcáról bemegyünk a lakásba, utána a cipőnkön magunkkal viszünk egy jóadag retket az otthonunkba. Akárhányszor latyakos lesz a cipőm és ez a házban leolvad a cipőm alá, mindig úgy érzem, hogy a világot valamilyen módon rosszabbá tettem azzal, hogy kimentem a panelból.

Nem tudom hányan tudjátok, de a gyerekként látott karácsonyi filmek hazudnak! Mutatják, hogy mindenki boldog, meg ajándékozás, meg karácsonyi zene, meg ami a csövön kifér, de egy valamit nem mutatnak meg. Hogy fáznak, mint az állat. A karácsonyi filmek eltitkolják előletek, hogy mekkora egy szenny a tél.  Most is nézem a tv-t és miket látok? Hóbaglyot, rénszarvast és sarki rókát. Rohadjanak meg. Én fecskét, oroszlánt, és sivatagi rókát akarok látni.

Lehet azt mondani, hogy „Persze hát Szibériában hidegebb van.”, de ott legalább az ötven hónapos tél ki is néz valahogy. Itthon? Pfff… Latyakos, undorító. De ezt érzékeltetem is. Bevágok ide most két képet és megmondom mi a szitu.

Figyeljétek meg, hogy milyen gyönyörű ez a táj. Szeretnék végig sétálni ezen a gyönyörű havas dombos tájon, belefeküdni a hóba és hóangyalokat csinálni. Bármelyik fát felöltöztetném a karácsony legszebb színeibe és forralt borral a kezemben várnám a Mikulást bármelyik fa alatt. Gyönyörű látvány és megmelengeti a kis szívemet.

Most nézzétek meg! Ez micsoda? Rendes szomorú vagyok, ha ránézek. Nem elég, hogy látszik, hogy mindenki didereg a kis kabátkájában, de mégis mi a francért néz ki így? Akárhányszor meglátom ezt tudom, hogy ez a nap is teljesen el van rontva. Csúszik, ocsmány, vizes és ráadásul még csúszik is.

Most minden kedves olvasónk képzelje el a következő képet! Felkeltek reggel, és az egész éjszakán át tartó éhezés következtében leszenveditek magatokat a sarkon lévő Tom Market-be egy finom péksütiért. Nem mintha ez a reggel 8-kor történő túra nem érne fel egy El Caminoval, de ráadásul az érzés, amikor kilépkedtek a kis ajtón és abban a pillanatban megüt titeket a szél, ráfagy az arcotokra a könny és a telefon rezgő módba való kapcsolásához hasonlóan szétremegitek a kis testeteket. Hát gondolom egyikőtök sem ugrál örömében a boldogság miatt, ha eszébe jut ez a kis történet.

Mindenki szidja ezt a Covid-19-et. Egy bizonyos szintig meg is értem. Nagyon sok ember betegedett meg ami borzasztó… De tudjátok miben betegednek még meg nagyon sokan? Úgy van! Megfázás, influenza. Nem szeretem ezt az évet, de hogy őszinte legyek, borzasztóan boldog vagyok, hogy ezt a telet egy meleg szobában, kakaóval a kezemben nézhetem végig.

Köszönöm, hogy ennek az évnek az utolsó hónapjában is olvastok minket. Szerkesztőtársaim nevében is szeretnék kellemes begubózódást, és működő radiátorokban gazdag szobákat kívánni minden kedves olvasónknak. Megnyugtatok mindenkit, a karácsonyi bejelentkezésem sokkal boldogabb hangvételű lesz, mint ez a kicsit hosszabb monológom. Egy örökérvényű mondással köszönnék el tőletek:

A tél nem jó!

(Nem mintha a nyarat jobban szeretném, de arról legalább csak fél év múlva kell hisztit írnom.)