„Hiányzik, hogy ott legyünk egymásnak élőben és foghassam a kezüket” – Interjú Dj Yaminával

Mi a véleményed?
+1
+1
10
+1
1
+1
+1
1
+1
+1

A koronavírus a zeneiparban dolgozók életét is megnehezíti. Novemberben második alkalommal záratták be az összes szórakozóhelyet, ezáltal törölték vagy elhalasztották a dj-k és énekesek fellépéseit. Ha szereted DJ Yaminát és kíváncsi vagy mivel foglalkozik a fellépések hiányában, vagy mi motiválja őt és érdekel a most futó #nobra kampánya, ez a cikk neked szól. Yamina egy igazi pörgős, őszinte és motiváló személy, aki nem utolsósorban a rengeteg energiájának köszönhetően elképesztően jó bulikat csinál.

Kedves Yamina, az országunk elsősorban dj-ként ismer. Mióta foglalkozol a zenével? Mi a legelső nagyobb élményed dj-ként?

Yamina: 2014. július 21-én volt az első fellépésem, tehát ez a hetedik év, hogy dj-ként tevékenykedem. A legelső nagyobb élményem a 2015-ös Sziget Fesztivál fellépésem volt. A Party Arénában zenélhettem világsztárokkal egy Line Up-ban, tehát ez tényleg egy óriási élmény volt.

Honnan jött a Yamina név? Mi a története?

Yamina: Ezt mindig nagyon sokszor megkérdezik tőlem és annyira szeretnék egy jó sztorit elmondani hozzá, de semmi komoly története nincsen. Volt egy nagyon kedves stylist barátom, akivel gondolkodtunk egy jó művésznéven. Olyat szerettem volna, aminek jó zenei hangzása van és jó grafikát lehet hozzá kitalálni. Három alternatíva közül ez lett a nyerő.

A zenén kívül a közösségi médiában is aktívan tevékenykedsz, sok kampányhoz adod a neved, jelenleg fut a sajátod is #nobra néven. Azt hiszem maga a kampány egyértelmű. Merjenek a nők melltartó nélkül is kimenni az utcára, ugyanis ez nem egy kötelező dolog. Mikor volt az első alkalom, hogy ki mertél menni az utcára melltartó nélkül felnőtt fejjel? Hogyan fogalmazódott meg ez az egész kampány a fejedben?

Yamina: Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra kimentem melltartó nélkül az utcára, hanem szimplán, mivel nekem nincsenek nagy melleim, nem álltak jól soha a melltartók. Úgy voltam vele, hogy többet árt, mint használ. Tini koromtól folyamatosan kezdtem elhagyni őket, mert egyik sem állt szépen rajtam. Sokkal szexibb volt, ha nem vettem fel, mintha lett volna rajtam. Állandóan elállt, kényelmetlen volt. Nem láttam stílusában közel magamhoz, csak a sportmelltartókat. Kitettem egy képet magamról az internetre úgy, hogy nem volt rajtam melltartó és jöttek a kommentek, hogy „mi van hideg van?”, „hú nincs rajta melltartó”. Ekkor eszméltem rá, mekkora társadalmi nyomás, hogy melltartót kell hordanunk. Miután felvállaltam ezt, sok másik lány is követni kezdett. Ha én meg mertem tenni ezt, akkor meg merik ők is lépni. Nagy bátorságot adtam ezzel nekik és emiatt kezdtem el foglalkozni a témával. Azt láttam, hogy sok nő ezzel szenved, hogy a melltartó kell, pedig utálják és iszonyat kényelmetlen. Ráadásul szerintem egészségtelen is. Emiatt most nagyon nagy kampányt indítottam a melltartó viselés ellen.

A megjelenésed mindig nagyon extrém. Színes sminkek, különleges ruhák. Sosem féltél attól, hogy az emberek mit fognak szólni? 

Yamina: Szerintem erre te magad is tudod a választ, mert elég egyértelmű, hogy nem. Még inspirált is az, hogy az adott szettet így még biztosan senki nem vette fel és soha senki nem sminkelte még így ki magát, úgyhogy csak azért is én szeretnék az első lenni. Szerintem ez a fajta munka kéz a kézben jár a divattal, ezért nagyon szeretek minél extrémebben a színpadra állni. 

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik melltartó nélkül nem mernek kimenni az utcára, vagy csak félnek attól, hogy az extrémebb megjelenésük miatt megszólják őket az emberek? 

Yamina: Ez a legnehezebb kérdés. Nyilván a legegyszerűbb válasz az, hogy ne érdekeljen a másik véleménye. Viszont ezen dolgozni kell, évekig. Akkora önbizalmat kell építeni, amíg az ember el tudja magát fogadni. S amikor olyan mértékű magabiztossággal megy ki az utcára, hogy már egyáltalán nem érdekli ki mit gondol róla, akkor lesz ennek eredménye. Talán ezt a szintet kell ahhoz elérni, hogy ne legyen probléma senkinek, hogy melltartó nélkül vagy egy extrém megjelenéssel menjen el szórakozni, esetleg szimplán csak egyet shoppingolni.

Honnan merítesz ennyi energiát? Mi az, ami téged motivál akár zenei téren, akár a mindennapjaidban? 

EZT OLVASTAD MÁR?  Bevezetés a kereskedelem világába, egy dolgozó szemével. Interjú a máriagyűdi Tom Market boltvezetőjével, Szabó Lászlóval.

Yamina: Igazából én kiskorom óta ilyen vagyok. Aki ismer az tudja, hogy én ilyen beállítottságú vagyok, ilyen iszonyat pörgős. Ez egyébként nem mindig jó, de buliban nagyon hasznos tud lenni és ott abszolút a közönségem, ami motivál és inspirál. Olyan szintű energia van egy 500 fős közönségben, hogy teljesen át tudod venni azt az erőt és energiát, ami bennük van. 

A mindennapokban pedig a jövőre nézve a céljaim, amik motiválni szoktak. Mindig kitalálom, hogy oké, akkor most egy új zenén dolgozom, vagy egy kampányban veszek részt. Mindig az adott dolgok, amik egy picit próbálnak motiválni és adják az energiát. Nagyon jó megkereséseim, együttműködéseim vannak, amik azért jó visszajelzések akár szakmailag, akár a közösségi médiás felületeimet illetően.

Amikor egy dj remixet készít, milyen szemmel nézi a zenét? Azon gondolkodik, hogyan tudná még jobbá tenni az adott dalt, vagy inkább teljesen a saját stílusára próbálja alakítani?

Yamina: Egyértelműen a saját stílusunkra. Elég degradáló lenne, ha azon gondolkoznánk, hogy ezt a dalt jobbá kéne tenni. Általában úgy van, hogy van egy jó pop dal és a kérdés, hogy azt hogyan tudnám egy kicsit elvinni egy másik irányba, akár egy bass house stílusba. Tehát itt inkább arról van szó, hogy a saját stílusomra próbálom formálni a zenét. 

A jelenlegi helyzet mennyire befolyásolja a munkádat? A szórakozóhelyek még mindig zárva tartanak, így értelemszerűen a fellépéseid törölve lettek, esetleg későbbi dátumot kaptak. A rádiós fellépéseken kívül mikkel foglalkozol? Mi hiányzik a legjobban a Covid-19 előtti dj életből?

Yamina: Volt időm most dolgozni a harmadik zenémen, mert nincs fellépés cunami, úgyhogy ezzel így a finishben vagyok. Volt egy-két kampányom, mivel most tényleg csak a social jelenlét van. Próbáltam az együttműködéseket kipróbálni és vannak szponzoros megjelenéseim. 

Illetve egyértelműen a húsvér közönség hiányzik a Covid-19 előtti életből. Jelenleg csak az online tér van, mint lehetőség, hogy a közönséggel kapcsolatot létesítsek. Egyértelműen az hiányzik, hogy ott legyünk egymásnak élőben és foghassam a kezüket. 

Már többször is zenéltél Pécsett. Van az ottani bulikkal, esetleg a várossal kapcsolatban maradandó emléked, jó sztorid?

Yamina: Az Est Caféban Pécsett vannak a legeslegdurvább bulik. Az a maradandó élményem, hogy ott tudom mindig lejátszani a 150 BPM-es vagy a tört alapú zenéimet, ami abszolút trap és dubstep. Ők egy olyan közönség, akik előtt igazán ki tudom élni magam és teljesen azt játszhatok, amit akarok, mert iszonyat jó befogadó képességűek. Imádom őket, tényleg.

Illetve Pécsett szilvesztereztem tavaly életemben először, az is egy nagyon jó élmény volt.

Ugyebár elsősorban mi a #pécsiegyetemistákat képviseljük, őket próbáljuk megszólítani a cikkeinkkel. Van bármi jó tanácsod nekünk, hogyan bírjuk ki ezt a pár hónapot addig, amíg újra együtt őrülhetünk meg a Sörházban vagy az Estben egy Yamina bulin?

Yamina: Mindenképpen legyenek céljaitok, akár rövid távra, akár hosszabbra. Ezek a célok azért egy picit motiválják az embert ezekben az időkben is. Próbáljátok meg a társasági életet tartani, akár online, akár kisebb összejövetelekkel. És persze hallgassatok sok Yamina-mixet! Puszi.

Köszönöm szépen Yaminának az interjút, egy élmény volt a beszélgetés. Fogadjátok meg a tanácsait. Ne érdekeljen mások véleménye, legyenek céljaitok, tartsátok a kapcsolatot a barátokkal és bírjátok ki a következő buliig!