„Hálás lehetek a lehetőségekért” – Interjú Bocz Gabriella, PTE MIK építőművész alumnival

Mi a véleményed?
+1
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1

Gabi az érettségit követően környezetkultúra szakon tanult tovább az akkori PTE-Illyés Gyula (ma PTE KPVK) karon, majd miután itt környezettervezőként végzett, építőművész alapszakon folytatta a MIK-en, majd neki is kezdett a mesterszaknak, végül tavaly szerezte meg diplomáját, mint okleveles építőművész. Ezt követően indította el vállalkozását, melyben jelenleg is dolgozik. Munkája során az egyetemi évei alatt szerzett építészeti ismereteit igyekszik minél megfelelőbben alkalmazni.

A gimnáziumi, majd egy egyetemi képzés elvégzése után téged milyen hatások motiváltak? Miért választottad az építőművész szakot?

Bocz Gabriella: 18 évesen az érettségit követően bizonytalan voltam a jövőmet illetően. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer az építész pálya lesz az, amiben örömöm lelhetem. Általános gimnáziumba jártam, alapvetően jól boldogultam a tantárgyakkal, de nem volt olyan, amiből különösképp kiemelkedő lettem volna. A környezetem és én is éreztem, hogy a kreatív irány az, ami közelebb áll hozzám, de gimnazista éveim alatt ez háttérbe szorult. Végül a szüleim biztatására minimális előkészültséggel, de nekivágtam az első szakomnak, ahol eleinte bevallom, nem voltam túl ügyes. Sőt, kifejezetten hátrányból indultam, nem volt olyan jellegű rajzi előképzettségem, mint a társaimnak. Azonban abban a 3 évben olyan inspiráló csapatba kerültem, amiért a mai napig hálás vagyok. Találkoztam azokkal az oktatókkal, akik hittek bennem, és terelni kezdtek az építészet irányába. A kezdeti bizonytalanságok ellenére segítségükkel környezettervezői szakomat diplomadíjjal zártam, és lelkesen vágtam bele az építőművész alapszakba. Ez a választás már egy sokkal tudatosabb döntés volt részemről. 

Hogy emlékszel vissza az első napokra? Melyik tárgyat vagy tárgyakat kedvelted leginkább? 

Bocz Gabriella: Nagyon izgultam és örültem egyszerre, hiszen egy új időszak vette kezdetét. A kezdetektől építészeti tervezés és az épületszerkezettan tárgyakat kedveltem leginkább. Az évek során ez a két tárgy fokozatosan forrt össze. Az alapismeretek megszerzése után az épületszerkezeti megoldásokat az adott félév tervezésfeladatában, azaz saját tervezésünk részleteiben kellett alkalmaznunk. Ez volt az az időszak, amikor igazán megszerettem a szakomat. Akkor is úgy éreztem, hogy ez az a két tantárgy, amely során a legmeghatározóbb ismeretanyaggal gazdagodok. – Ezt most is így gondolom.

Volt olyan eset, amikor eszedbe jut egy pillanat a tanulmányokból?

Bocz Gabriella: Sokszor van ilyen, hogy beugrik egy-egy jótanács. Ezekre jó visszaemlékezni. 

Mi okozta a legkevésbé örömteli pillanatot a MIK-en?

Bocz Gabriella: Én mindig szörnyen izgulós voltam a vizsgák és a leadások előtt. Visszatekintve már látom, hogy feleannyira sem kellett volna. Persze voltak igazi kihívásként megélt tantárgyak, amiket teljesítve annál nagyobb volt a sikerélmény. Talán mikor a második mechanika tárgyam is meglett, az igazán nagy megkönnyebbülés és öröm volt. 

Az egyetemi évek után mennyire látod, hogy egyenes lehet a karriered? Mit jósolsz, lesznek benne kalandozások? 

Bocz Gabriella: Alapvetően pozitívan látom a jövőt, úgy érzem, hálás lehetek a lehetőségekért és a támogatásért, amit volt oktatóimtól, tapasztalt kollégáktól és a páromtól kapok, aki szintén építész. Viszont az elején járok a pályámnak, így nehéz megítélni, mit hoz az élet. Azt tudom, hogy a jövőben is építészettel szeretnék foglalkozni, remélem, ez megadatik majd. A második kérdésre válaszolva, úgy gondolom, fontos a nyitottság, és folyamatosan fejleszteni kell magunkat, így a kalandozások sem kizártak. Bár jelenleg is minden projektet egy újabb kihívásként és kalandként élek meg.

Hogy érzed, helyeden vagy az életben?

EZT OLVASTAD MÁR?  „2020 elején még rengeteg ötlettel, nagy tervekkel és jókora lendülettel indultunk neki az évnek”- interjú Kovács Norberttel a MIK HÖK elnökével

Bocz Gabriella: Kezdőként semmiképp sem panaszkodhatok. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen szép szakmával foglalkozhatok. Ugyanakkor érzem, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. Az egyetemen erős alapot és jól alkalmazható szakmai tudást kaptam.  Ezt a tudást most minél több tapasztalattal szeretném kiegészíteni. Értem ezt a tapasztalatgyűjtést szakmai ismereteim bővítésére és több olyan képesség fejlesztésére, amik nem közvetlenül az építészethez kapcsolódnak mégis nélkülözhetetlenek. – Jogi, könyvelési ismeretek, kommunikációs képesség, rugalmasság, kompromisszumkészség és a csapatmunka. Egyszóval lesz mit tanulnom az évek során, hogy egyszer magabiztosan kijelenthessem, elégedett vagyok. – Bár nem tudom, hogy ez valaha be fog-e következni.  

Mindenesetre próbálom értékelni az „út” adta örömöket, és saját fejlődésemhez mérten értékelni magam és a helyem az életben. 

Beszélgetőtársaimat mindig megkérem, hogy meséljenek egy vicces történetet. Bizonyára van neked is pár.

Bocz Gabriella: Az egyetemi évek során jó pár mókás történetet összegyűjt az ember. Nehéz választani. No meg persze nem mindent illik megosztani nagyközönség előtt. Visszagondolva, sok élményem kapcsolódik különböző utazásokhoz, amikből szerencsére nem volt hiány az egyetemi évek alatt. Az egyik talán legnagyobb mind közül, mikor az építőművész diplomamunkánkat készítettük, amikor oktatókból és hallgatókból álló csapattal részt vettünk egy nemzetközi diplomaversenyen, amely keretében elutaztunk Kínába. Ez az út már önmagában hatalmas élmény volt, sok mókás történetet hozott: egy cetlinyi általunk ismeretlen kínai írásjellel próbáltunk taxizni Pekingben, mi fotóztuk a számunkra furcsa gyümölcsöket, a gyümölcsárus pedig minket. Ettünk selyemhernyót és még sok minden mást, amik bár nagyon ízletesek voltak, de a mai napig nem tudom pontosan, mik lehettek.  Mindezt forgó asztalról pálcikával, amit többszöri próbálkozás ellenére is nagyon mókásan tudtam csak használni. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült elnyernem diplomaunkámmal a verseny első díját.

Adj pár tippet a leendő gólyáknak, milyen irányban érdemes építészettel kapcsolatos tudásban fejlődni?

Bocz Gabriella: Az építészet összetett művészeti és műszaki tudomány, ami sok réteggel rendelkezik, így elsősorban arra bíztatnám őket, hogy próbálják megkeresni azt, ami igazán érdekli őket ezek között a rétegek közt, ami az erősségükké válhat. Másrészről a szakmának egyre nélkülözhetetlenebb része a technológia, gondolok itt a BIM rendszerre, virtuális valóságra, 3D nyomtatásra. Ezek a technológiák nagyban segíthetik a prezentációt, és izgalmas velük kísérletezni, használatuk idővel alapkövetelménnyé válhat. Ugyanakkor hiszem, hogy a technológiai fejlődés mellett ugyanolyan fontos a kézi rajz, a manuális technikák. Számomra örök kedvencek maradnak a kézzel készített makettek.