Festészettől az éneklésig – interjú Kóbor Zsókával

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Kóbor Zsóka a PTE eMKá végzős, festőművész szakos hallgatója. A festészet mellett zenével is foglalkozik, kis kora óta énekel. Jelenleg egy zenei duó tagja 3 éve, melyben Polgár Patrikkal dolgozik együtt. Ezzel a duóval 2020-ban indultak a Dal műsorában, klub koncerteken és veszprémi utcazenén vettek részt. Olvassátok szeretettel a vele készült interjúmat, hiszen #őispécsiegyetemista.

Mióta foglalkozol festészettel?

Kóbor Zsóka: Konkrétan festészettel nem is tudom mióta foglalkozom. Az biztos, hogy már egészen kisiskolás koromtól kezdve foglalkoztat a rajzolás, a festés, a kreatív feladatokat mindig könnyebben és szívesebben is oldottam meg. Középiskolás koromban heti két alkalommal jártam rajzszakkörre, ezen kívül más előképzettségem nem volt, ezért nagyon féltem az egyetemi kezdéstől, eléggé képzetlennek éreztem magam. Úgy gondolom, hogy ezért volt egy kezdeti lendület, motivált, hogy felzárkózzak a többiekhez, ezért azt hiszem sikerült gyorsan egész sokat fejlődnöm. Visszatérve a kérdésre, azt hiszem akkor kezdtem el igazán foglalkozni a festészettel, amikor a Művészeti Karra kerültem.

 

 

Miért pont a PTE Művészeti Karát választottad?

Kóbor Zsóka: Kezdetben sokat hezitáltam, milyen irányba induljak. A mérleg két oldalán mindig a festészet és a zene állt. Aztán valahogy a festészetre esett a választás. Talán akkor dőlt el, amikor jelentkeztem a felvételire. Természetesen előtte igyekeztem tájékozódni, hogy hol, milyen lehetőségek vannak, de miután részt vettem az egyetemi nyílt napon, egyértelművé vált, hogy részese szeretnék lenni ennek a környezetnek. Megfogott a családiasabb hangulat, a közvetlenség. Természetesen a műteremlátogatást is nagyon izgalmasnak találtam. Akkor úgy éreztem, rengeteg lehetőség várna rám, ha felvennének, és nagyon jó évek elé nézhetnék. Ez így is történt. 

 

Mióta foglalkozol énekléssel a festészet mellett?

Kóbor Zsóka: Zenéléssel nagyjából 13-14 éves koromban kezdtem el tudatosabban foglalkozni. Emellett pedig már a kezdetektől megvolt a festészet iránti érdeklődésem. Az utóbbi néhány évben kezdtek el izgalmasabbá válni a dolgok a zenélés és a festészet terén is. Patrikkal elkezdtük komolyabban venni a koncertezést, fesztiválokon vehettünk részt, sok helyen léphettünk fel. Közben megkezdődtek az egyetemi éveim is, ezzel a festészet iránti érdeklődésem is felerősödött. 

Tavaly indultatok a DAL nevű műsorban Polgár Patrikkal. Mi motivált a jelentkezésre?  

Kóbor Zsóka: Patriknak nagy álma volt, hogy zenélhessünk a műsorban. Ő vetette fel először az ötletet, hogy jelentkezzünk, hiszen semmit sem veszíthetünk vele. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, egyáltalán nem ellenkeztem, jó lehetőségnek találtam. Először a 2019-es mezőnybe szerettünk volna bekerülni, de akkor még nem sikerült, majd egy évvel később újra megpróbáltuk és összejött. Őszintén szólva úgy adtuk be a jelentkezésünket, hogy nem éltük bele magunkat a dologba, kicsit meg is feledkeztünk róla. Egyszer csak telefonáltak, akkor már tudtuk, hogy sikerült. Tisztában voltunk azzal, hogy ez egy hihetetlenül jó lehetőség arra, hogy megismertessük magunkat a közönséggel. A célunkat sikeresen el is értük. Bár nem mi vittük el a főnyereményt, mégis sokat nyertünk. Sok jó embert ismertünk meg, szembesültünk azzal, hogy mennyien szeretnek és támogatnak bennünket, hiszen a közönség segítségével jutottunk tovább minden egyes alkalommal. Azóta is hálásak vagyunk az otthoniaknak (rábagyarmatiaknak, felsőszölnökieknek, szentgotthárdiaknak) és természetesen mindenkinek, aki támogatott minket valamilyen formában. 

Hogy tudtad összeegyeztetni az egyetemet és a műsort?

Kóbor Zsóka: Egyrészt kevesebb órám volt, mint a korábbi félévek során, másrészt mindenki nagyon megértő és elnéző volt. Bár rengeteget kellett ingáznom Pécs és Budapest között, hiszen heti szinten próbákon kellett részt vennünk, de nagyon jó élményként fogtam fel, ami történt. Ezért mindig nagyon feltöltődve érkeztem vissza Pécsre, lelkesen ültem be az órákra és lelkesen álltam neki az újabb festményeknek is.

Hogy élted meg a DAL-ban való szereplést?

Kóbor Zsóka: Azt hiszem életem egyik legjobb élménye volt. Sohasem tapasztaltam ahhoz foghatót, és úgy gondolom, hogy a Patrik nevében is kijelenthetem ezt. Érdekes volt látni, hogy a színfalak mögött mennyien és hogyan dolgoznak, hogyan kerül lebonyolításra egy ilyen országos szintű műsor. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a műsor alatt és utána is, egészen a mai napig. Szuper lenne, ha a jövőben is kapnánk hasonló lehetőségeket, azonban ahhoz természetesen folyamatos munkára és kitartásra van szükség. 

Veszprémben visszatérő fellépők vagytok a Kanyonban, illetve felléptetek az utca zenén is, ami szerintem nagyon jól sikerült. A korlátozások feloldása után terveztek koncertezni Patrikkal? 

Kóbor Zsóka: Természetesen. Mindkettőnknek rettentően hiányoznak a koncertek, rosszul érint bennünket, hogy megállt az élet. Viszont tervezzük az első lemezünk felvételét is. Reméljük, hogy minél hamarabb sor kerül a stúdiózásokra. Abban reménykedünk, hogy minden hamar visszatér a normális kerékvágásba és folytathatjuk ott, ahol elkezdtük.

Így végzős hallgatóként hogyan éled meg a távoktatást? Milyenek így a diploma konzultációk?

Kóbor Zsóka: Már kezdek hozzászokni, ahogy mások is, sajnos kénytelenek vagyunk. Viszont jelenleg az utolsó félévemet töltöm az egyetemen, ezért kevés tantárgyat kell teljesítenem. Szabadidőmben egy galériában dolgozom (Zsdrál Art Galéria, Pécs), ahol elég nyugodt a környezet ahhoz, hogy figyelni tudjak az óráimra és írhassam a szakdolgozatomat. Természetesen nehezebb így sokkal, nem is gondoltam volna az elején, hogy ennyire meg tudja bonyolítani a dolgokat a vírushelyzet. Furcsa így eltölteni az utolsó félévemet. Ahogy mindenki más, én is attól tartok, hogy lemaradok sok-sok izgalmas dologról. 

Hogy gondolsz vissza az egyetemi évekre?

Kóbor Zsóka: Nagyon furcsa belegondolni, hogy ilyen gyorsan elrepült ez az öt év. Történtek velem rossz és jó dolgok is egyaránt, ahogy mindenki mással, de leginkább a szép emlékek fognak csak eszembe jutni. Megismertem új embereket, akik nagyon jó társaim voltak az évek során, izgalmas órákon vehettem részt, rengeteget tanulhattam. Úgy gondolom, hogy ilyennek kell lenniük az egyetemi éveknek. Legalább ilyen szép egyetemi éveket kívánok mindenkinek, azoknak is, akik az utolsó éveiket töltik itt, és azoknak is, akik még bele sem vágtak igazán!

Remélem minél hamarabb sor kerülhet koncertekre, már mindenkinek nagyon hiányzik, hogy kimozdulhasson. Zsókáéknak további sok sikert kívánok, hallgassátok őket sokat!

Ti az alap szakotokon felül foglalkoztok valami mással?