Felnőtté válás

Mi a véleményed?
+1
+1
2
+1
1
+1
+1
+1
+1

A felnőtté válás egy olyan folyamat, ami már az ősidőktől kezdve kíséri végig az emberiséget. Gyakran különböző szertartásokhoz, próbatételekhez kötötték, és minden kontinensen, minden kultúrában más folyamatot takart. Ugyanakkor ma már nem igazán látunk túl a jogi fogalmon, mégis fontosnak tartom, hogy a nagykorúság nem egyenlő a felnőtt léttel járó érettséggel. Utóbbi egy mélyebb jelentéstartalommal bír, melynek feltételei vannak. 

A felnőtté válás egy részt egzisztenciális kérdés, avagy meg van-e mindenünk, ami szükséges az önálló élethez. Az őskorban ez a vadászat képességének elsajátításához volt köthető. Felnőtt férfira volt szükség, akinek ételt kellett raknia a családi asztalra…vagy kőlapra. Ki tudja. Természetesen meg voltak a mágikus, szertartásos elemek, melyek a lelket készítették fel a nehéz feladatra, esetleg önmaguk és útjuk megtalálásában segített a bátor vállalkozóknak. Az ókorban inkább a vallási hagyományok, ceremóniák kerülnek előtérbe, háttérbe szorul az egzisztenciális vonal. Az ókorban nem csak a hagyományokat, de akár még az adásvételeket, cseréket is különböző szertartások szerint intézték, a mágia pecsétjével. Ugyanakkor az akkori vallás teljesen különbözött a ma ismert kereszténységtől és egyéb vallásoktól. Inkább közösségi szerepet töltött be az emberek életében, mintsem valódi közelséget Istenhez. Tehát akár mondhatjuk, hogy a felnőtté válás egy közösség általi elismertetés, bizonyos ünnepélyes keretek megtartásának kíséretében. Legalábbis ez volt az ókorban. Ezek után szépen elmaradoznak Európában a különböző szertartások és felnőtté avatások. De mi lépett azóta a helyébe? Az első, ami mindenkinek az eszébe jut az az érettségi. Személyes véleményem szerint az érettségi önmagában még nem tesz felnőtté. Az érettségi inkább a folyamat legelső szakasza, ami az első igazi megmérettetés. Az igazi küzdelem csak utána következik. Bár cikkem legelején említettem, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy felnőtté válás nem a nagykorúsághoz, tehát adott esetben a 18. vagy 21. életévünk betöltéséhez köthető. Sokkal többet tesz ez ennél. 

Visszakanyarodnék az egzisztenciális vonalhoz. Ez ma is visszatérő elem szerintem. Felnőtt akkor vagy ha képes vagy legalább magadról gondoskodni mindennemű segítség nélkül. Ehhez stabil munkahely szükséges, ötletes vállalkozás, legális pénzkereseti lehetőség. Mindezt alapozza meg az érettségi, a szakma, a végzettség. Ezek nélkül viszonylag nehéz ma már eligazodni a felnőttek világában, ugyanakkor nem képtelenség. Fontos eleme még az érett, nagylátószögű gondolkozás. Mit értek ez alatt? Hogy képes vagy hasznosítani az ismereteidet, hogy nem okoz nehézséget egy logikus feladat megkomponálása. Legyen ez akár egy ésszerű bevásárlás, vagy egy meglepő hozzászólás egy beszélgetéshez. Hogy egyáltalán képes legyél részt venni egy igazán komoly beszélgetésben, és mindezt azért, mert tájékozott vagy, nyitott és érdeklődő. Félreértés ne essék én nem egyéni tulajdonságokról beszélek. Olyan erényeket ismertetek, amelyek bárki számára elérhetőek. Egy felnőtt vár a sikerre, de nem a hangos dicsőségre. A kemény munkával megszerzett sikerre, amiről mások észre se vették, hogy éppen annak megszerzése zajlik. Egy felnőtt képes bocsánatot kérni és megbocsátani. Elismerni, ha tévedett és a tévedést, mint minden emberben lakozó hibát megbocsátani. Ugyanakkor nem szabad felejtenünk. Tanulnunk kell mindabból, amit mi magunk és abból is, amit mások tettek. Önmagunk védelme érdekében akár megválnunk az olyan emberektől, akik nekünk rosszat akartak, persze fontos, hogy nem haraggal. Az érzéseket el kell ismernünk és meg kell ismernünk. Minden érzés emberségünket erősíti, ettől leszünk igazán a társadalom tagjai. Ez különböztet meg minket egy géptől. Aki nem ismeri az érzések fontosságát, és nem ad nekik teret, az nem él igazán felnőtt életet.

A 2020-as év rengeteg felnőttet teremtett magának. Hiszem, hogy ez az év minden elénk tett akadályával segített minket abban, hogy gyarapodjunk és megismerjük a hálát. Képesek lettünk értékelni a kis dolgokat. A friss levegőt, a barátokat, a szüleink ölelését. Erre a folyamatra nem tudtunk felkészülni, a felnőtté válásra sem lehet igazán. Egyszer csak megtörténik. Mint mikor egyszer csak a kezedbe fogod az újszülöttedet és apa vagy anya lettél. Nem készített fel rá senki, csak a pillanat, ami éppen akkor és ott történt meg. Ez a legszebb szerintem benne, hogy sosem tudod, mikor válik belőled felnőtt. Az, aki mindig is akartál lenni.