igy-bucsuztak-az-elsoeves-kollegistak-pecsi-egyetemistak-magazinja

„Egyesével segítettünk egymásnak kiköltözni, ami pityergés nélkül nem ment…” – Fájó szívvel költöztek haza az elsőévesek!

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

2020. örökre bevéste magát a történelembe. Januárban még el se tudtuk volna képzelni, hogy bezárnak az egyetemek, hogy maszkban kell lennünk a köztereken, ahogyan azt sem, hogy kijárási korlátozás lép életbe, amely korlátozza mozgásunkat este 8 és hajnali 5 óra között.

Furcsa év ez a 2020. Sok pécsi egyetemista is így látja. Főleg azok az elsőéves hallgatók, akiknek ez az év számos újdonságot tartogatott. Gondoljunk csak az érettségi előtt bezáró iskolákra, szóbeli számonkérés nélkül megtartott érettségikre, az elmaradt ballagásokra, az elmaradt gólyatáborokra.

Soltész Evelin a pécsi jogi kar elsőéves hallgatója Hatvanból érkezett Pécsre, így a közel 300 kilométeres távolság miatt döntenie kellett, hogy a lakhatását albérletben vagy kollégiumban oldja majd meg. Ő a kollégium mellett döntött, melyből ezen a héten ideiglenesen, de ki kellett költöznie a veszélyhelyzet kihirdetésével összefüggésben meghozott kormányzati intézkedések kapcsán. Vele beszélgettem arról, milyen érzések kavarogtak benne a kiköltözéskor.

Mesélj nekem, miért választottad épp a pécsi jogot/jogászi hivatást?

soltesz_evelin_pecsi_egyetemistaSoltész Evelin: Évek óta nézegettem a jogi egyetemeket, de egyiket sem éreztem magaménak, mindaddig, amíg először el nem látogattam Pécsre. Magába szippantott a város, ezt az érzést felerősítette az Educatio Kiállítás és a nyílt nap is. Csak jókat hallottam a PTE-ről, sokat meséltek a családias légkörről, ami abszolút érezhető a mindennapokban is.

Miért döntöttél a kollégium mellett? Mik a szeptemberi beköltözés óta eltelt benyomásaid a kollégiumi életről, a kollégiumról, az egyetemről?

Soltész Evelin: Szinte az utolsó pillanatig albérletben szerettem volna lakni, de jobban belegondolva jól döntöttem, amikor mégis leadtam a kollégiumi jelentkezést. Nagyon izgultam, vajon minden rendben lesz-e, de szerencsére felvételt nyertem a Szalay László Kollégiumba. Lakótársaim még nem voltak, véletlenszerűen találtam rá a (most már) barátnőimre. Ezelőtt sohasem voltam kollégista, sokkal rosszabbra számítottam, de alapvetően minden egy kellemes csalódás volt. A kollégium a vártnál jobb, jól felszerelt, viszonylag tágas szobái vannak. A blokktársaimmal nagyon jól kijövök, sőt, maga a koli is olyan, mint egy nagy család. Mindent meg lehet közelíteni perceken belül, köztük magát a jogi kart is, ami valljuk be, nagyon nagy előny.

A digitális oktatásra való átállás mennyiben könnyíti vagy nehezíti meg az első szemesztered?

Soltész Evelin: Mindenképpen nehezíti. Sajnos ezt már tavasszal, az érettségi előtt kitapasztaltam; itthonról nehezebben megy a tanulás, több dolog képes elvonni a figyelmemet. Ráadásul pont az első vizsgaidőszakunk előtt egy hónappal történik meg ez az átállás… Nagy segítség volt a kollégium mellett lévő Tudásközpont, rengeteget jártam át oda tanulni, nagyon motiváló volt a többi ember szorgalma. Remélem azért így is sikerül kihoznom magamból a legjobbat.

EZT OLVASTAD MÁR?  Te is pécsi akarsz lenni? - Irány a PTE! Kultúrfeszt

Miniszterelnök úr hétfői bejelentése után milyen érzések kavarogtak benned?

Soltész Evelin: Alapból nehezebben kezdtük ezt a szemesztert, mint az előző évfolyamok, és lehetett rá számítani, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Előadás közben kaptuk a hírt, és mindenkit hidegzuhanyként ért. Hiába készültünk már rá lelkileg, mégis nagyon megdöbbentő volt. Aznap voltam bent utoljára az egyetemen. Nagyon frusztrált és szomorú lettem, rögtön jöttek a kérdések, hogy “most mégis mit fogok csinálni”, “mikor kell hazaköltöznöm” és hasonlók.

Milyen volt a hangulat a kollégiumban, mit éreztél blokktársaidon, kollégiumi lakótársaidon, hogy fogadták a hírt?

Soltész Evelin: Aznap csak hárman voltunk bent a kollégiumban, a többiek még nem érkeztek meg. Egész nap gondolkodtunk, próbáltunk rá megoldást találni, és már azon sakkoztunk ki, hogy tudja megoldani a hazajutást. Mind feszültek, csalódottak, és végtelenül elkeseredettek voltunk. Nagyon nehéz volt, két hónap alatt elég jól összeszoktunk; egy mondatot ismételgettünk egész nap: “nem akarunk hazamenni”. Egyesével segítettünk egymásnak kiköltözni, ami pityergés nélkül nyilván nem ment. Az üresedő blokk nagyon depresszív látványt nyújtott.

Kedd éjfél előtt pár perccel a Magyar Közlönyben is megjelentek a rendeletek. Mikor hagytad el a kollégiumot?

Soltész Evelin: Már a hétfői bejelentés után hazaszóltam, de végül csak szerdán mentem haza. Szomorú nap volt, kedd este már teljesen egyedül voltam a kollégiumi blokkban, a délutánt pakolással töltöttem el. Másnap, miután a tízkörös kiköltözést befejeztem, és ahogy végignéztem az üres “otthonunkon”, hirtelen nagyon egyedül éreztem magam.

Remélem az intézkedések beválnak, enyhül a járványhelyzet, és így vagy úgy, de minél előbb visszatérhetünk a régi kerékvágásba. Már ha a kora őszi helyzetet lehet annak nevezni…

Evelinhez hasonlóan sokaknak el kellett hagyniuk a kollégiumi szállásukat, de nem szabad elfelejteni, hogy a PTE EHÖK weboldalán folyamatos tájékoztatást kapnak a hallgatók.

Kövessétek az EHÖK és a PEM platformjait!

 

ÍGY BÚCSÚZTAK EL A HALLGATÓK A PTE KOLLÉGIUMÁTÓL:

1 thought on “„Egyesével segítettünk egymásnak kiköltözni, ami pityergés nélkül nem ment…” – Fájó szívvel költöztek haza az elsőévesek!

Comments are closed.