Érdemes a mai világban tanárnak lenni? – interjú egy jövőbeli történelem-földrajz szakos tanárral

Mi a véleményed?
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Érdekel a tanári pálya, de kétségek támadnak benned a jövővel kapcsolatban? Semmi gond! Jó helyen jársz, ha szeretnéd, hogy a kérdéseidre választ kapj!

A Pécsi Tudományegyetem igazán jó hely arra, hogy a tanulási lehetőségek színes palettájából megtaláld a neked valót. Tanári képzések széles választékának minden kombinációját talán nem tudjuk külön-külön bemutatni Nektek, de Bálizs László, történelem és földrajz szakos hallgató, aki immár ötödik éve koptatja az egyetem padjait, igyekszik a gyakran felmerült kérdésekre választ adni.

Mióta tudod, hogy ezt a hivatást szeretnéd magadénak tudni? Mi volt az oka, hogy ezt választottad?

Bálizs László: Ahogy Gundel Takács Gábor mondta nekem az egyik tv-s vetélkedő forgatási szünetében: „László, ez egy igazán szép történet.”. Ugyanis nálam a tanári szakma iránti elkötelezettség, motiváció a gyerekkoromba nyúlik vissza. Óvodás lehettem, amikor a kezembe akadt egy képes történelemkönyv, számtalan érdekes, színes képpel, csatajelenettel, ábrázolással… Felkeltette a kíváncsiságomat, hogy vajon mi történhetett a szereplőkkel, mit ábrázolnak a képek. Akkor még velünk lakott a nagymamám, így hát megkértem, olvasson fel belőle, hogy többet tudjak meg a rejtélyes könyvről. Oldal oldalt követett, mígnem heti rendszerességű „felolvasódélutánok” kerekedtek ki az időtöltésből. Előismeretek birtokában alig vártam, hogy jöjjön az 5. osztály, ahol közelebbről is találkozhatok a tantárggyal, immár szakmai alapokon. Én – ez is kicsit kuriózumjellegű dolog – az általános iskolai éveket érzem a leginkább meghatározó éveknek, több szempontból is. Visszakanyarodva a tárgyhoz, a nagyon jól kezdte tanítani a tárgyat, érdekesebbnél érdekesebb történeteket, dolgokat mesélt a múltról. Ekkor azt éreztem, hogy én is ilyen emberré akarok válni, aki a megismerés, felfedezés örömét tudja átadni másnak, a diákoknak. Tehát egyfajta korai küldetéstudat alakult ki bennem, ami később – amikor találkoztam a földrajz tárggyal – csak megerősítésre került a tanulmányi eredmények, tanári visszajelzések által. Mindkét szakom térben és időben is segít megérteni a folyamatokat, a világ működését, a jelenben megfogható kapcsolódási pontokat, ezeket tartom fontos legitimációs erőnek.

Miért a Pécsi Tudományegyetemet választottad?

Bálizs László: Dél-somogyiként Pécshez való kötődésem szintén korábbi dolog, egyrészt itt születtem, másrészt régebben gyakran jártunk ide kirándulni. Igazából a családban általánosan szeretjük ezt a várost. Az emocionális szempontok mellett a praktikum is sokat nyomott a latban, midőn a PTE-TTK-t jelöltem első helyre a felvételi rendszerben. Bár a fővárosi egyetemekkel is kacérkodtam, de aztán a várható utazási idő, és a nem túl fejlett somogyi közlekedési infrastruktúra, a főváros tömegkulturális, rohanó jellege végül mind Pécs felé tereltek. 

Érdemes a mai világban tanárnak lenni? Mit gondolsz, miért erre gondol mindenki először, ha valaki fontolgatja ezt az irányt?

Bálizs László: A legtöbb vita kiindulókérdését tetted fel az imént. A tanári pályának is – mint mindegyik szakmának – sok összetevője van: elhivatottság, szakmai és pedagógiai tudás, munkaidőn túli feladatok, anyagi és társadalmi megbecsülés, közalkalmazotti státusz. Ezek közül van, ami pozitív, és van, ami negatív megítélés alá esik, akár egyéni, akár társadalmi szinten. Ugyanakkor geográfus-történészi szemmel azt gondolom, hogy egy embernek, és egy országnak is a legjobb befektetés a humán erőforrásokba való beruházás (lehetne hozni a történelmi példákat), ha valaki arra adja a fejét, hogy tanár lesz, megtapasztalhatja a szakma szépségeit, a diákok háláját, kiteljesítheti önmagát. Ugyanakkor el kell fogadnia a szakma hosszabb távú, hullámzó jellegű társadalmi, politikai megbecsülését, presztízsét. Az embereknek azért az „érdemes-e” kérdés jut eszükbe először, mert tőlünk független valóság nem létezik, mindenki a saját tapasztalataiból, mikroközösségéből indul ki. Azt már mindenki vonja le saját maga, hogy ezek milyen előjelet mutatnak. 

Mit gondolsz az elhelyezkedési lehetőségekről a diploma megszerzése után?

Bálizs László: Az elhelyezkedési lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésre a pályakezdő diplomás tanárok előtt, ebben biztos vagyok, én is látom. Napjainkban mély tanárhiány van, úgy tudom idén 20 éves mélyponton van a rendszerben dolgozó tanárok létszáma, szóval hely mindenképpen lesz. Az már mindenkinek a saját dolga, hogyan alakítja az egyéni sorsát, milyen iskolatípusba, hova, milyen fenntartó által működtetett iskolába akar, tud elhelyezkedni. A tanárképzésnek (valamint óvónő, gyógypedagógus képzések) van egy saját, állami ösztöndíjrendszere, melybe nem kötelező belépni. Ebben a hallgató a felvett, szakpáros összeget a szakmában eltöltött szolgálati idővel törleszti vissza. Persze emellett több lehetőség is van a frissdiplomás értelmiségi/egyetemista előtt, ha úgy gondolja (és teljesíti a megfelelő bemeneti követelményeket), akkor folytathatja tanulmányait valamely (Inter)Diszciplínáris Doktori Iskolában is. Vagy akár saját zsebből/vagy ha maradt neki állami féléve, elvégez egy másik képzést, kinek mi tetszik.

Kissé rendhagyó módon kezdhetted meg a tanítási gyakorlatodat a jelenlegi helyzetben. Tudnál mesélni az élményeidről, tapasztalataidról?

EZT OLVASTAD MÁR?  Változik a Teams?

Bálizs László: Igen, én novemberben kezdtem meg a csoportos tanítási gyakorlatomat, ebben a félévben történelemből. Bő 15 órát volt alkalmam tanítani az egyik gyakorló gimnáziumban, 11. és 12. osztályokat. Meglátásom, tanári, diákok általi visszajelzések szerint is gördülékenyen, eredményesen és jól együtt tudtunk gondolkodni, dolgozni. Mindenképpen pozitív, konstruktív tapasztalatokkal zártam a gyakorlatot. A rendhagyó jelleg az volt benne, hogy a 7. tanóra után hangzottak el a miniszterelnök szigorító intézkedései, így a gyakorlat második felét online, távoktatásban kellett megoldani. Generális tapasztalat az, hogy a diákokat nehezebb megszólítani online oktatásban, mivel nincs meg a személyesség, fizikai jelenlét az órán. Viszont, ha több gamifikációs (játékos), munkáltató feladatot viszünk be, akkor le lehet küzdeni a Netflix, Youtube, Tiktok csábítását is. A történelem tantárgy súlya jelenleg átalakulóban van, így érdekes változások elé nézünk a következő években. 

Mit mondanál a felvételizőknek, miért jó döntés a PTE-család tagjának lenni?

Bálizs László: Az első dolog, amit a gólyatáborban megtanul, átél az ember, hogy „mindenki pécsi akar lenni”. Az a fergeteges néhány nap, majd pedig az első szemeszter rengeteg programja (Orientációs Nap, bulik, gólyabál, kari rendezvények…), kezdeményezése és ismeretségei kultúrsokként hatnak a hallgatóra. Mivel a családra kérdeztél rá, ezért inkább most arra helyezném a hangsúlyt, hogy az elsős hallgató soha nem érzi magát egyedül, elveszettnek az egyetemen, vagy az ügyintézésben. Mindig fordulhatsz a kari, szakos képviselődhöz, a mentorodhoz, vagy a hallgatói önkormányzathoz, ha valamilyen problémád van, segítséget mindig kapsz. Az egyetemi élet bármely területére igaz ez, mert a PTE-nek vannak különböző támogató szolgálatai, ha korrepetálásra, vagy esetleg egy elbeszélgetésre van szükséged, van rá lehetőséged. Különbözőek vagyunk, de éppen ez a szép benne, hogy minden hallgató megtalálja a számítását a PTE-n: aki szeret sportolni, az akár az egyetemet is képviselheti versenyeken vagy választhat a városi sportdesztinációk közül. Aki a tudományos világban mozog otthonosan, a kari oktatók örömmel segítenek a TDK/OTDK dolgozat elkészítésében, ha pedig úgy érzed, valahova tartozni akarsz szociálisan is, akkor megtalálhatod a számításaidat például a hallgatók által működtetett Egyetemi Színházban vagy Táncegyüttesben is.

Ha tetszett az interjú, és olvasnál hasonlóan érdekes beszámolókat az egyetem bármelyik képzéséről, keresd további cikkeinket a „Felvételi 2021” fül alatt! Ne feledd, jó döntésekhez jól kell tájékozódni, de afelől biztosíthatlak, hogy PTE-vel nem jársz rosszul!