pecsi_jogi_kar

Első évem a jogi karon

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Június 18-án lezárult a jogi karon a tavaszi vizsgaidőszak, ezzel véget ért az első egyetemi évem. Hihetetlen gyorsan eltelt és a vírushelyzet miatt sajnos kevés ideig érezhettem igazán, hogy egyetemista vagyok. Úgy döntöttem, szeretném megosztani tapasztalataimat. Átgondoltam, van-e olyan, amit jól csináltam és mi az, amin mindenképpen változtatni szeretnék, hátha tudok egy kis segítséget nyújtani a leendő elsőéveseknek.

Önismeret

Örömmel mondhatom, hogy sokat segített ez az egy év ilyen szempontból. Egyedül jöttem a városba, a kollégiumi beköltözés előtt sosem jártam Pécsett. A szobatársaimat nem ismertem, minden és mindenki új volt számomra. Egy nagyobb fokú önállóságot kellett tanulnom, ezt azonban cseppet sem bántam. Szerencsére hamar barátokra leltem, pedig korábban zárkózottabb személynek tartottam magam. 

A nagy mennyiségű tananyag miatt voltak azonban nehéz pillanataim. Nem tagadom, volt, hogy kilátástalannak tűnt a helyzet, azt sem tudtam hova kapjam a fejem, de ez főleg a hibáimból fakad, amire hamarosan kitérek. Megtanultam ennek hatására szünetet tartani, egy-egy összeomlás után felállni és tovább folytatni. 

Tanulás

A 2020-as Educatio kiállításon beszéltem pár szót egy joghallgatóval valamelyik egyetem standjánál. Egy kérdése megragadt bennem, mikor a tanulással kapcsolatos dolgokra tért rá: „Szeretsz ülni?”. Eléggé megijedtem, nem voltam benne biztos, hogy menni fog. Persze nem voltak olyan romantikus elképzeléseim, hogy majd egy óra tanulással ötösre fogok vizsgázni mindenből, de ahogy az adott hallgató elmesélte a tapasztalatait, összeszorult a gyomrom. Azonban úgy voltam vele, lesz, ami lesz, nem hagyom magam elrettenteni. 

Eltelt pár hét, sikerült belerázódnom az egész „egyetemistásdiba”. Közeledtek az első zh-k, akkor realizáltam, hogy bizony itt nincs lazsálás, máris több oldalnyi tananyag vár megtanulásra. Itt követtem el az első hibát, ami sajnos a második félévben is megismétlődött. A szorgalmi időszakot túl lazán kezeltem, a dolgozatokra felkészültem ugyan, de azon kívül semmilyen erőfeszítést nem tettem. Nem ismételtem az anyagot, nem vettem át önállóan az előadások után, így az ott hallottak hamar feledésbe merültek. A téli vizsgaidőszakban még nem éreztem ennek hatását. Online zajlott, mindössze 2 szóbeli vizsgám volt, egy írásbeli, a többi tárgyamat már a szorgalmi időszak alatt sikerült lezárni más módon. Egy-két hetes intenzívebb tanulással behoztam magam, sikeresen teljesítettem a vizsgákat. A második félév azonban másképp zajlott. Azon kaptam magam, hogy a szorgalmi időszaknak vége, kezdődnek a vizsgák, 5 nagyobb megmérettetés állt előttem. A semmittevésnek meg is lett a gyümölcse, teljesen megcsúsztam, van olyan tárgyam, amiből nem tudtam elmenni vizsgázni, ugyanis nem volt elég időm felkészülni. Nagyon haragudtam magamra, azonban kiváló tanulópénz is volt számomra. Már látom, hogy bizony a folyamatos halogatás nem fog segíteni a céljaim elérésében, egyenesen akadályoz. A következő félévnek teljesen más felfogással szeretnék nekiállni, remélem sikerülni is fog.

Miért is írtam le mindezt? Szerintem nagyon jól lehet vonni a tanulságot a példámból, bízom abban, hogy segíteni tudok, hogy mások ne essenek ugyanebbe a hibába. Joghallgatónak lenni kemény dió tanulás szempontjából, nagy önfegyelemre van szükség, de nem lehetetlen. Úgy gondolom, folyamatos ismétléssel, szinten tartással és egy jól felépített tanulási tervvel megkönnyíthetjük magunknak a vizsgaidőszakot. 

Úgy érzem azonban, nem mindent csináltam rosszul. A tizenkét éven keresztül megszokott, 45 perces órák helyett itt 90 perces előadásokkal kell megbirkózni a hallgatóknak, ami elsőre nagyon hosszúnak tűnik, és be kell vallani, az is. Könnyen elkalandozik az ember, főleg, ha olyan tárgyról van szó, ami nem a szíve csücske. Velem is sokszor előfordult. Segített azonban, ha órák előtt átolvastam az aznapi anyagot és jegyzetelésnél nem üres papírt vettem magam elé, hanem egy általam kidolgozott vagy az interneten talált tételt. Így volt időm és energiám az anyagra és az előadóra koncentrálni a kapkodó körmölés helyett. Mivel az anyag alapjait ismertem, nagyobb hangsúlyt tudtam fektetni az órán elhangzott részletekre, illetve a megértésre. 

pecsi_jogi_kar

Tankönyvek, jegyzetek, kidolgozott tételek

Érdemes érdeklődni ezzel kapcsolatban felsőéves ismerősöktől. Facebookon is találtok csoportot, ahol jó állapotú használt könyveket tudtok venni, nem keveset spórolva. Volt olyan könyvem, amit megvettem, majd rájöttem, hogy számomra a tanulásnál nem segít, más viszont abból készült fel vizsgára. Most míg otthon ültem nem volt lehetőségem, de szeptemberben tervezem felkeresni a Tudásközpontot, ahol szinte bármelyik tankönyvet megtalálom, ki tudom őket „próbálni” őket, és ha úgy ítélem, hogy szükségem van hozzá a tanuláshoz, megvásárolom. Sokat segítettek a másoktól kapott kidolgozott tételsorok és jegyzetek, illetve amiket kis kutatás után az interneten találtam. A Neptun Meet Street felületét is megéri meglesni, sok-sok segédletet, oktatók által összeállított anyagot találtam, amelyek a hasznomra váltak. 

pecsi_jogi_kar

Összefoglalva: mit tanultam az első évben a jogi karon?

A halogatás nem a barátom, sőt. Rájöttem, hogy meg kell tanulnom türelmesebbnek, kitartóbbnak és szorgalmasabbnak lenni. A folyamatos felkészülés a megoldása mindennek, ha ez megvan, nem lesz gond. Bármilyen nehéznek is tűnik a helyzet, sosem szabad feladni. 

Ha egy kis biztatás vagy segítségre van szükségem, bátran fordulhatok a szaktársaimhoz. Boldogan mondhatom, hogy szerintem az évfolyamom egy nagyon jó közösséget alkot és alig várom, hogy szeptemberben még több embert megismerjek személyesen. 

Végső soron pedig a kulcs a kitartás, amelynek segítségével eljuthatok majd a célomig és pár év múlva a kezemben tarthatom majd a diplomámat—szurkoljatok, hogy ez megvalósuljon.

 

 

Képek forrása: kiemelt, kep1, kep2