Gyakran használt mondás a pécsi egyetemisták körében, hogy itt nem csak egy célokra, tanulásra törő közösség tagjai a hallgatók, hanem mindannyian egy nagy család részesei vagyunk. Miért is mondhatjuk ezt? Mert ahogyan egy családban jelen van az összefogás, az összhang, és számíthatnak egymásra az emberek, ez bizony a mi közöségünkben is észrevehető. Nem csak azoknál, akik éppen most élik át a felsőoktatás kezdetét, hanem azoknál is, akik már megszerezték kemény munkájuk gyümölcsét.
Az egész világban pusztító járvány mindenki életéből óriási áldozatokat követelt. Le kellett mondani az eltervezett utazásokról, egy időre elbúcsúzhattunk a megszokott napjaink rendjétől, el kellett fogadnunk a változást a saját és mások védelme érdekében. Azonban vannak, akik még nagyobb áldozatokat hoznak és fáradozásokat tesznek annak érdekében, hogy ez a bekövetkezett változás csak ideiglenes maradjon! Ez csakis kölcsönös együttműködés révén valósulhat meg. Kitűnő példa figyelhető meg erre egy dokumentumfilmben, amely bemutatja a különböző szakterületeken állhatatosan és fáradhatatlanul dolgozók munkáját. Ők a mindennapok hősei, akik értünk vannak, és nem ellenünk! Tiszteljük meg őket azzal, hogy hiszünk bennük, hogy a meghozott áldozataik ne vesszenek kárba!
A filmben bemutatott tizennégy miniportré által betekintést nyerhetünk a mindennapos küzdelembe, a laboratóriumi medicinától a sürgősségi ellátásig, a virológiától az intenzív terápiáig szinte minden olyan területre, ahol a szakemberek feszített tempóban igyekeznek csökkenteni a járvány hatásait és segíteni annak leküzdését.
Ha van egy kis időd, nézd meg! Rengeteg kérdésre választ kaphatsz, és legközelebb, ha belegondolsz, hogy mennyire kellemetlen a maszkot hordani, csak gondolj arra, hogy ez a kis apróság is mennyit segíthet!
A főkép az Univ-Pécs oldaláról származik.
Üdvözöllek! Varga Gréta vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia szakos hallgatója. Bár tudományos pályára készülök, mindig is kedvelt tevékenységeim közé tartozott az olvasás, valamint az írás, hogy megmutathassam mások számára, milyen sokszínű világban élünk, annak ellenére, ha néha szürkének tűnnek a hétköznapok. Bízom benne, hogy találtok az irományaim között kedvetekre valót, igyekszem minél érdekesebb, izgalmasabb és változatosabb témákkal telíteni a palettámat, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót! Addig is búcsúzóul: „Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.” – Jessica Sorensen