Együtt a felsőoktatásban anyukámmal

Mi a véleményed?
+1
+1
7
+1
1
+1
+1
1
+1
+1

Ahogy a magyar közmondás tartja, A jó pap is holtig tanul. Ennek jelentését talán úgy fogalmaznám meg, hogy az ember élete végéig tanul és sosincs késő ahhoz, hogy valami újba belekezdjen, valami újat tanuljon, fejlessze önmagát. Egy személyes példa bemutatásával szeretnélek titeket meggyőzni arról, hogy miért nincs olyan, hogy „késő” a továbbtanuláshoz.

Anyukám élete nem éppen úgy alakult, mint ami a „megszokott”. Nagyon fiatalon lettek szerelmesek apukámmal és nagyon fiatalok voltak, mikor én megszülettem. Ez azt eredményezte, hogy anya a gimnáziumot is már úgy végezte el, hogy egy csecsemő végig sírta neki az éjszakákat. Egyértelmű volt tehát, hogy érettségi után nem tud egyből főiskolára menni, mert lefoglaltam minden idejét és energiáját. A kishúgom születése után elment a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolára, hogy tanító néni legyen. A kisöcsém érkezése miatt viszont abbahagyta a tanulást és elment dolgozni.

2019 szeptember

Elkezdtem tanulmányaimat a PTE Egészségtudományi Karán, ezzel párhuzamosan anyukám is elkezdte főiskolai tanulmányait (újra) a Gábor Dénes Főiskolán, gazdálkodás és menedzsment szakon. Én egyből gimnázium után adtam be a jelentkezésemet egyetemre, viszont nem vettek fel oda, ahova eredetileg terveztem menni. Pótfelvételiztem és elkezdtem a főiskolás éveimet, a „megszokott” módon. Ezzel ellentétben anyukám 36 évesen vetette bele magát a tanulásba. Anya multinacionális cégnél dolgozik, mint hálózatfejlesztési koordinátor. A főiskolán tulajdonképpen majdnem ugyanazt tanulja, mint amit nap, mint nap elvégez munka közben. Viszont ahhoz, hogy esetleg feljebb léphessen a ranglétrán, vagy továbbtanulhasson szüksége van erre a papírra.

Anya 2002-ben érettségizett, mikor még nem volt lehetőség emelt érettségi vizsgát tenni. Ennek köszönhetően nem lett annyi pontja, hogy bekerülhessen egyetemre/főiskolára. Ezért a GDF-et választotta, mert ott indult felsőoktatási szakképzés távoktatásban. A FOKSZ egy olyan 4 féléves képzés, amelyet, ha jó eredménnyel végez el, annyi plusz pontot tud szerezni, hogy beiratkozhasson főiskolára/egyetemre. A BSc képzésekhez hasonlóan a FOKSZ végén is szükséges egy záróvizsga elvégzése, viszont ahhoz, hogy ezt az oklevelet megkapja, nem elvárás a nyelvvizsga. A záróvizsga után anyukám tervez a GDF-en maradni és megcsinálni az alapszakos képzést, hogy a diplomát is megszerezhesse. 

Tanulás vs munka

Sok nehézséggel jár számomra, hogy jól teljesítsek az egyetemen, sportoljak, diákmunkát végezzek. Mégis nekem a fő feladatom jelenleg a tanulás és a sok nehézség ellenére nagyon szeretem és nagyon élvezem. Anya viszont kötelezően dolgozik, és emellett a szabadidejében tanul. Ez a 3. vizsgaidőszakunk. Ez ilyenkor mindig stresszes, főleg most, hogy online vagyunk. Anya is, én is itthon laptopokról vizsgázunk a lakás különböző pontjain. Mellette anyának nyilván dolgoznia is kell, így én próbálok itthon minden másban segíteni, hogy kicsit könnyebb legyen neki a vizsgákra koncentrálni. 

Anya véleménye szerint: „Nehéz összeegyeztetni a tanulást és a munkát, ugyanis kötetlen munkaidőben dolgozom, ami nagyjából azt jelenti, hogy mindig. Összhangba kell hozni a vizsgaidőszakot, a céges évzárással, évindítással ugyanis ezek időpontjai mindig egybeesnek.  Habár a vizsgaidőszakok alatt mindig elbizonytalanodom, hosszútávon természetesen megéri. Ha bárki gondolkodik rajta, sosem késő valami újba belekezdeni!”

Megkérdeztem Kum Dominikot, karunk arcát, hogy mi a véleménye erről a témáról: 

EZT OLVASTAD MÁR?  Tanulás és motiváció

Az ember holtig tanul tartja a mondás és úgy gondolom, hogy ez valós lehet, de személyfüggő. Anyukámnak például biztos nem lenne türelme új tudományágakat tanulni, bár ő jóval harminc felett van. Több ismerősöm is van, legfőképp sürgősségi betegellátó osztályon és mentőautón dolgozó szakápolók, akik nemrég kezdték el levelezőn a mentőtisztit.  Köztük is van, aki szívvel lélekkel élvezettel csinálja, de van, aki nagyon hamar feladja az első nagyobb megmérettetésnél, amin nem lepődök meg, hiszen ezek az emberek több műszakban állnak helyt az SBO-n, háztartást vezetnek, gyermeket nevelnek és emellé egy egyetemi képzés… Nos, hát nem lehet egy leányálom. Magamat tekintve, 22 évesen jelenleg azt érzem, hogy imádok egyetemre járni, imádom a kihívásokat és van is hozzá energiám. De! Nem kell egy gyerkőccel foglalkoznom, szüleim rengeteget segítenek mind anyagilag, mind lelkileg és talán pont ez az, ami 30 felett már hiányozhat. Kötöttségek nélkül könnyen abszolválható bármi, de ha plusz terhek vannak még az ember nyakában, úgy nem csoda, hogy elfogy a türelem.”

Természetesen sok más okból kifolyólag is kezdhetik az emberek később a tanulmányaikat felsőoktatásban, anyué csak egy példa a sok közül. Előfordul, hogy valaki 35 éves korában jön rá arra, hogy mégsem tetszik neki az, amiben éppen dolgozik és mást szeretne csinálni. Vannak olyan emberek, akiket nagyon sok dolog érdekel és akár 50-60 évesen is beülnek még az iskolapadba, hogy bővítsék tudásukat. Ez mind rendben van. Merjetek változtatni! Merjetek tanulni! Sosem késő elkezdeni valami újat!