Egyetem a pandémia idején, avagy tapasztalatok kirendelt medikusoktól

Mi a véleményed?
+1
2
+1
5
+1
1
+1
+1
3
+1
45
+1
12

A járvány sokat emlegetett harmadik hulláma ugyan mindenkit érint, de ez különösen igaz a azokra a kirendelt medikusokra, akik a mostani hetek folyamán dolgoznak, és igyekeznek segíteni, tehermentesíteni az egészségügyi dolgozókat. 

Az orvos – és gyógyszerészhallgatókat, illetve az Egészségtudományi Karon tanuló diákokat is folyamatosan rendelik ki a kormányhivatalok a szolgálatokra. A munka többnyire három területen zajlik, melyek közül az egyik az oltópontokon való helytállás. Talán ez az, ami a legbarátságosabbnak tűnhet, szerencsére engem is ide osztottak be. A feladataim közé tartozik az oltásra érkező személyek regisztrációja, kikérdezése – amennyiben nincs kitöltött hozzájárulási nyilatkozatuk, valamint az oltóanyagok hígítása, fecskendőbe történő felszívása. Ez a munka számomra abszolút pozitív, hiszen egyrészt fejleszteni tudom vele a precíziós képességeimet, másrészt pedig a regisztrációnak köszönhetően rengeteg emberrel találkozom nap mint nap, mindegyikőjük más, rengeteg embertípust meg tudunk itt ismerni. Ez úgy gondolom a jelenlegi helyzetben, amikor a szociális kapcsolatok teljesen háttérbe szorultak, nagyon felemelő dolog. Amelyik nap nincs oltás, általában a kórházi gyógyszertárban szoktam dolgozni, ez a gyógyszerészi gyakorlataimat is segíti. Sajnos azonban a munka mellett a tanulásra nem sok idő, és energia marad, a nap végén általában fáradtan szoktam  hazaérni. 

Az oltópontos munka mellett ahova még többnyire hívnak minket, azok a covid osztályok, illetve az OMSZ munkájának a segítése. Megkerestem két medikus társamat, akik ezen két hely egyikén állnak helyt a napokban, hogy picit meséljenek a tapasztalataikról, élményeikről.  Fodor Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, Tatai Kata pedig a Gyógyszerésztudományi Karon harmadéves hallgatók.

Mik a feladataitok a kirendelés során? Miben kell segítenetek az ott dolgozók munkáját?

Tatai Kata: Az Országos Mentőszolgálatnál végzek lakossági mintavételezést. Ez lényegében abból áll, hogy minden reggel kapok egy listát a társammal, és Baranya megye területén megyünk ki adott házakhoz, hogy olyan embereken végezzük el a Covid-19 tesztet, akik va

lamilyen oknál fogva nem tudnak elmenni egy tesztelő pontra. Gyorstesztet végzünk, illetve ha szükséges, akkor PCR mintavételezés is történik. A képen egyébként tesztelőtársammal, Koppán Hannával indulunk épp útnak. 

 

 

Fodor Zsuzsanna: Kórházban, Covid osztályon segédápolói feladatokat kell végeznem ilyen pl: fürdetés, etetés, pelenkázás, vérnyomás– és szaturáció mérés. Ezeken felül sokat beszélgetek a betegekkel. Azzal, hogy részese vagyok egy TEAM munkának rengeteg rálátást, tapasztalatot szerzek, gyakorlati tudást sajátítok el. Sokat segítettek az elején a nővérek, amiért most is hálás vagyok, néha még feladatkörömet meghaladó tevékenységekkel is megbíztak, ami megint csak a tapasztalat szerzésemet gyarapította. Arról nem is beszélve, hogy műszakommal ki tudnak váltani egy nővért, aki ezáltal szabadnapot kap és pihenhet. Mondanom sem kell, hogy rájuk fér.

Milyen tapasztalataitok vannak? 

Tatai Kata: Mindenki fáradt, mindenki nyűgös. Az emberek beleuntak már az egész vírusba, és ezt a legtöbb esetben érzem is rajtuk a tesztelések alkalmával. De azt kell mondjam, hogy ennek ellenére az esetek zömében mindig szívesen fogadnak minket és jó hangulatban történik a mintavétel. Akadnak persze kivételek, ahonnan nagyon gyorsan elmenekülünk, de hála az égnek, ez a ritkább forgatókönyv. Nagyon sokan gratulálnak minden egészségügyi dolgozónak és nekünk is a munkánkért, és el nem tudom mondani, ez mennyire jó érzés és mekkora erőt tud adni egy hosszú nap közepén. 

Fodor Zsuzsanna: Ezzel a kirendeléssel beledobtak minket rendesen a mély vízbe. 0 tapasztalattal vágtunk bele, elképzelni sem tudtam mi fog rám várni az osztályon. Féltem, de menni kellett. Temérdek erőt és energiát igénylő feladatok, 100%-os odafigyelés és fegyelem, munka munka hátán. Bármelyik pillanatban történhet valami kiszámíthatatlan. Naponta távoznak el betegek. A mai napomat is úgy kezdtem, hogy a bácsi, akit még tegnap rendeztem, éjfélkor elhunyt. Egy 91 éves beteg, szegénykém, azt hiszi ufók vagyunk a szkafander miatt. Nem érti, mert nem látta sehol, milyen felszerelés van rajtunk, így nem tudja összerakni a képet, hogy a fehér ruhában nővérek vannak. Nekem negyed órámba telik beöltözni minden reggel. 3 réteg kesztyű, zsilip ruha, FFP maszk, lábzsák, ragasztó… Olyan mint egy szauna, szakad rólam a víz, inni sem tudok 4 órán keresztül. A fentiekben említettem, hogy szeretek beszélgetni a betegekkel. Nem csak a kórral, de a lelkükkel is foglalkozni kell. A legrosszabb az, mikor ismerős fekszik az ágyon. Sajnos, 2 héttel ezelőtt még apukám is az osztályon volt. (Ma már otthon van és lábadozik.) Azt tapasztalom, hogy érdeklődéseimmel, kérdéseimmel a betegek is jobban érzik magukat. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van erre, hisz a szemeinken kívül nem is látnak bennünket. Legalább a hangunkról ismerjenek, hisz ez az egyetlen kapcsolattartási lehetőség.

Van esetleg valami olyan a munkátokban, ami pozitívan hat rátok, illetve amiről úgy gondoljátok, hogy később a szakmátok terén hasznát fogjátok majd venni?

EZT OLVASTAD MÁR?  Interjú Palkó Attilával, a KPVK HÖK elnökével

Tatai Kata: Gyógyszerészhallgatóként mindenképpen a kommunikációt említeném meg. Rendkívül sokat fejlődtem a betegekkel való beszédkészségemben az elmúlt napok alatt. Mindenkihez máshogy kell állni, más módon megszólítani, esetleg megnyugtatni. Már a ház előtt tudom, ki hogyan fog rám reagálni abból, ahogy mozognak. A testbeszédük mindent elárul: fél, szkeptikus, kötekedő, szívélyes vagy éppen kiszolgáltatottnak érzi magát, látszik. Az esetek nagy részében támogatás kell nekik és ha már meghallgatom a panaszaikat, látom, hogy hálásak minden kedves szóért és máris máshogy viszonyulnak hozzám.

Fodor Zsuzsanna: Biztos vagyok benne, hogy az itt megszerzett tudást kamatoztatni tudom majd a nyári kötelező szakmai gyakorlatokon és a klinikai tantárgyak tanulásakor.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni a munkát az egyetemi teendőitekkel? Mennyire nehéz teljesíteni így a tanulás terén? 

Tatai Kata: Az egyetemi teendőim azért rendesen háttérbe szorulnak, bármennyire is igyekszem fenntartani egy egyensúlyt. Mindenhol a maximumot várják el tőlem és a munkaidőmben, ha nem adok bele mindent, akkor igazából csak hátráltatok mindenkit, szóval teljes erőbedobással dolgozik az egész csapat, de ez azzal jár, hogy mikor hazaérek az alvás az egyetlen dolog, amit szeretnék. Szóval őszinte leszek: nehéz teljesíteni tanulás terén. Ezt is úgy írom, hogy levezettem ma teljes felszerelésben 170 km-t, jártam faluról falura és annak is örülök, ha három mondatom értelmesre sikerül egymás után. Nem feltétlen van 8 óra munka után agyam koncentrálni a tanulásra, de nincs más választásom. Teher alatt nő a pálma, szokták mondani és igyekszem mindenhol helyt állni, mivel azt látom, nagyon nagy szükség van ránk jelenleg az egészségügyben és pont most nem adhatom fel.

Fodor Zsuzsanna: Számomra nagyon nehéz az iskolát összeegyeztetni a kirendeléssel. 2 héttel megrövidül a szorgalmi időszakunk, de a tananyag mennyisége nem változik. Azzal, hogy kapunk plusz egy hét vizsgaidőszakot, nem könnyítik meg tanulmányainkat. Hisz valljuk be, senki sem kap azért kettest, mert ki volt rendelve… Mire hazaérek a műszakból, semmi erőm nincs tanulni. Elfogy az osztályon az összes energiám és tartalékom. Így nagyon nehéz bepótolni a napokat, rengeteg a lemaradás és vészesen közelednek a számonkérések, ZH-k.

Köszönöm a lányoknak, hogy beszámoltak ezekről a tapasztalatokról, élményekről, számomra is érdekes volt olvasni arról, amit a szaktársaim, medikus társaim élnek át a hetek folyamán. Mindenkinek kitartást, sok fizikai– és lelkierőt, sikert kívánok a munkához és az egyetemhez!

1 thought on “Egyetem a pandémia idején, avagy tapasztalatok kirendelt medikusoktól

Comments are closed.