Egy vakvezető kutya képzéséről – Interjú Paller Borsival

+1
2
+1
0
+1
7
+1
0
+1
0
+1
1

A vakvezető kutyák kiképzésével, vizsgáztatásával, mentoraik keresésével és különféle programok szervezésével a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) foglalkozik. Kiképző központjuk 1978 óta működik, Csepelen. Tevékenységükkel sokban segítik a vak és gyengénlátó embertársaink életét, 800 vakvezető kutyát képeztek és vizsgáztattak le ezidáig.

Láthatunk is az utcán sétálva, vagy akár tömegközlekedési eszközön utazva, fehér bottal, esetleg kutyával közlekedő embereket. A bot egy segítő eszköz, mellyel könnyebb a tájékozódás, a kutya pedig sokkal több, 24 órában társa gazdájának.

Mit érdemes tudni a vakvezető kutyákról?

Ezeknek a kutyáknak a tanítása már gyermekkorban elkezdődik, hosszú folyamat és csak bizonyos kutyafajta alkalmas erre a feladatra. Kiképzőjével fontos a jó és kiegyensúlyozott kapcsolat, ez a közös munkához elengedhetetlen. A vakvezető kutyák ismertetőjele a hám, amit munkájuk során folyamatosan viselnek, akkor tilos velük kontaktusba kerülni, akárcsak megsimogatni is. Az ebek igazolvánnyal rendelkeznek, amely az oltási könyvvel együtt érvényes és ezt a gazdának mindig magánál kell tartani, ez jogosítja fel arra, hogy a jogi szabályozás által, vele együtt bárhova bemehessen.

Az alábbi interjúmban egy kutyakiképzővel, Paller Borsival beszélgettem.

Be kell vallanom, nem ismertem még senkit, aki vakvezető kutyát képez ki. Honnan jött az indíttatás, hogy ezzel foglalkozz? 

Paller Borsi: Alapvetően is olyan helyen dolgozom, ahol az egyik vezetőti evékenység a termelés mellett, a megváltozott munkaképességek rehabilitációja. Így beleillett a profilba. 2019-ben a testvérem találta a hirdetést az MVGYOSZ oldalán, hogy önkéntes kölyöknevelőket keresnek. A jelentkezés után nem sokkal hívtak is, hogy meghallgatnának alkalmas vagyok-e.

Mikor kezdtél érdeklődni a vakvezető kutyák iránt?

Paller Borsi: Elég régóta foglalkoztatott már ez a téma. Nem feltétlenül a csak a vakvezető, inkább maga a gyűjtő fogalom, mint segítő kutya képzés. 

Hol és hogy képzik a szakembereket, konkrét esetben, te hol tanultad ezt?

Paller Borsi: Ez egy kissé bonyolult és sokrétű szakma. Nemcsak egy specializáció kell ahhoz, hogy az ember szakszerűen képezhessen vakvezető kutyust. Ahhoz viszont, hogy valaki kölyöknevelő lehessen, nem kell előképzettség, csupán megfelelő motiváltság, idő, energia és felelősségérzet. 

Milyen képességek előnyösek azoknak, akik erre adják fejüket?

Paller Borsi: Előnyt jelent, ha az ember már az elején, tudatában van annak, hogy a kutyus amit képez nagyon fontos feladatot fog betölteni és valakinek a világot fogja jelenteni. A türelem erény, hiszen apró kölyökként kezdődik a kiképzés. Sok olyan problémát kell megoldani, mint bármelyik kutyusnál, viszont más eszközöket kell alkalmazni. A rugalmas időbeosztás elengedhetetlen, mert a napirendbe be kell illeszteni egy másik élőlény szükségleteit, illetve nem árt ha az ember határozott tud lenni, mert az alfa szerepét a nevelőnek kell betölteni.

Mi a folyamata, mennyi idő, amíg egy kiskutyából képzett, vakvezető kutya lesz? 

Paller Borsi: Nagyjából 2 év, de ez változó. Attól függ, hogy az adott kutyus milyen. Nagyon sok munka van velük.  Eleve egy olyan mikromiliőből kerülnek ki, amit már a kezdetektől ellenőriznek. Fontos a jó vérvonal, hogy minél jobb képességű kölykök szülessenek. A leválasztás után, kölyöknevelőkhöz kerülnek. Akiknek a feladata az alap dolgok megtanítása és ingergazdag környezet nyújtása. Szobatisztaság, alap parancsok: ül-fekszik-marad. Megtanulnak kulturáltan viselkedni egy bevásárlóközpontban, lépcsőzni, liftezni. Nagyon fontos a kapu szabály, ami magában foglalja azt, hogy a kutya megvárja, amíg a látássérült személy kitapogatja a lépcsőt, az ajtót. Nem siet, nem rántja el a gazdáját. 

Mesélj kicsit magadról és Stenjáról! Hogy néz ki egy napotok, milyen napirend szerint működtök együtt?

Paller Borsi: Stenja egy 1,5 éves csokoládébarna labrador kisfiú. Nagyon jó természetű, szociális és könnyen kezelhető. Imádja a plüssöket, mindenre nagyon vigyáz. És mint a labradorok többsége, az ő nevelhetősége is a gyomrán át vezet. Bármit hajlandó megcsinálni, megfelelő jutalomfalatért cserébe. Engem Paller Borsinak hívnak, pécsi lakos vagyok, de Szigetváron dolgozom, Stenjussal együtt. Egy átlagos nap elég korán indul nálunk, ugyanis reggel 4.30-kor kelünk, megreggelizünk, majd elindulunk a buszra. Először a pécsi tömegközlekedést használjuk. Majd az Autóbusz-pályaudvaron felszállunk, egy szigetvári buszra. Napi rutinunk része, az ottani Sparban való vásárlás. Miután beértünk a munkahelyünkre, Stenja elfekszik a helyén. Egy irodában dolgozunk, így ő a nap nagy részében alszik, vagy elfoglalja magát. A munkaidőnk végeztével, miután beértünk Pécsre, elmegyünk a kutyafuttatóra, ahol kiengedheti a gőzt, és gyakorolhatjuk a feladatokat, amiket tudnia kell.

Meddig tudtok Stenjával, a vakvezető kutyával együtt élni? Mikor fog munkába állni?

Paller Borsi: Stenja 2019. december óta van velem, és 2021. nyár végéig maradhat.

Munkába csak az után állhat, hogy átesik egy orvosi alkalmasságin, és egy konkrétabb kiképzésen.

Mik a terveid? Továbbra is foglalkozol kutya kiképzéssel, vagy valami más is érdekel?

Paller Borsi: Reményeim szerint igen, szeretnék kiképezni egy saját segítő kutyust is, akivel terápiás foglalkozásokat tarthatok. Ha Stenja sikeres vakvezető lesz, szeretnék majd még segíteni az MVGYOSZ-nek.

Köszönöm szépen az interjút!

Április 27-én volt a vakvezető kutyák világnapja, illetve a segítő-, és keresőkutyákat is ezen a napon ünnepeljük. Beszélgetésünk ebből az okból is a legjobb időszakban történt. Remélem, sikerült felkeltenem többekben az érdeklődést eziránt a segítő feladat iránt.