idosek_vilagnapja_pecsi_egyetemistak_magazinja

Egy nagymama receptmeséje az Idősek Világnapja alkalmából

Az Idősek Világnapját, azaz október elsejét hivatalosan 1991-ben, az Egyesült Nemzetek Szövetsége nyilvánította világnappá. A Földön több, mint hatszázmillió idős ember él, akik élettapasztalataikkal segíthetik a felcseperedő generációt. Ők a mi nagymamáink, nagypapáink, dédszüleink és ükszüleink.

Ezen jeles nap alkalmából Hámos Istvánné Tamás Valériával – nagymamámmal – beszélgettem, aki a Karád-Ráki pusztáról származik és számos fantasztikus receptet tanult az ük- és dédnagymamámtól. Ilyen a boros perec is, amely a család egyik nagy kedvence, és ami mindig nagy sikernek örvend azok körében is, akik először kóstolják.

Mi ennek az ételnek a hagyománya? Hogyan készül? Ennek jártam utána:

„Ez egy nagyon régi élesztős kelt tészta, amit lakodalmakra, szüretekre és nagyobb munkákra sütöttek, mert nagyon kiadós és finom. Én ezt a nagymamámtól tanultam, aki a Tolna megyei Szakcsról származott. Ő ott tanulta meg, majd később, mikor Somogybabodra költözött, ott is megismertette mindenkivel ezt a tésztát és szószt. Az egész család nagyon szerette, még a férfiaknak is ízlett, mert a tészta kenőjében van bor és jó fűszeres is. Sokat sütötte ő is és édesanyám is, ezért én is megtanultam.

nagymama_pecsi_egyetemistak_magazinja

A lakodalmakban azért volt fontos, mert a perecet könnyen megsütötték a kuglóffal együtt a kemencében és ebből készítettek olyan 60-70 darabot. Amikor kisült, megkenték a szósszal, utána egy nagy kenyérsütő teknőbe rakták bele, ott szívta be ezt a kenőt. Amikor már tartott a lagzi, ami a háznál volt, kint táncolt a násznép az udvaron és mentek oda a kapuba leselkedni a szomszédok meg a falubeliek. Úgy hívták őket, hogy a lesisek, és őket meg kellett kínálni valamivel. Mivel lehetett volna mással, minthogy a kuglófot fölszelték szép szeletekbe és a különféle kalácsokat meg ezt a boros perecet belerakták egy nagy vájlingba, kivitték és ott mindenki vett belőle. Emiatt úgy érezhették, hogy meg vannak vendégelve ők is. Először akkor ettem ilyet, amikor nagymamám sütött, és amikor elmentem én is egy falusi lagziba megnézni, hogy milyen a menyasszony és a vőlegény, és akkor megkínáltak.

Így vitték körbe a nézelődőknek, sőt azt is megcsinálták, hogy amikor ment a lakodalmi menet a templomba vagy az anyakönyvvezetőhöz, a borosüvegre ráhúzkodták a perecet, és akik kint álltak a kapuban, azoknak odadobtak egy-egy darabot. Nagyon elterjedt ez a recept, mert egyszerű is, mivel a kelt tésztában nincsen semmi különlegesség. A formája az, ami eltérő, mert gömbölyűre van összefonva vagy megtekerve. Ami a lényege az egésznek, az a szósz.  Amikor szép pirosra kisül a perec, akkor egy kenőtollal a sűrű fűszeres, boros tejföllel megkenik.

Itthon mi úgy szoktuk enni, hogy nem kenjük meg, hanem mindenki kap egy kis tálkába ebből a boros tejfölből és falatonként mártogatva esszük.

Nem nehéz elkészíteni, bárki, aki csinált már életében kelt tésztát, annak menni fog. Nem rontottam még el soha, mert ezt nem lehet elrontani.” – mesélte el a nagyim, kinek számos történet, recept lenne még a tarsolyában.

Nagyi mindig azt mondja, hogy neki az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha főzhet, süthet nekünk. Ez valóban így van, mert látom az örömöt az arcán, mikor együtt ebédel a család és nem győzzük dicsérni a főztjét. Az ő ételeit nem csak a fűszerek ízesítik, hanem a szeretete is.

És akkor íme ennek a remek boros perecnek a receptje, melyet generációk óta készít családom és amit biztosan elkészítek majd gyermekeimnek és megtanítom nekik az elkészítését, hogy ők is büszkén tovább adhassák majd.

nagymama_boros_perece_pecsi_egyetemistak_magazinja

Boros perec:

Hozzávalók a tésztához

– 1 csomag élesztő

– 1 kk cukor az élesztő felfuttatásához

– 3 dl tej

– 60 dkg liszt

– 1 kk só

– 2 tojás

– 3 kanál étolaj vagy 1 kanál zsír

– 2 ek tejföl vagy fél natúr joghurt

Hozzávalók a szószhoz:

– 3 ek étolaj melegen

– 1 nagy tejföl

– 1 kk só

– 1 kk fehérbors

– 2 dl jó minőségű száraz vörösbor

Elkészítés:

Tészta: Az élesztőt felfuttatjuk a cukros tejben, hozzáöntjük a liszthez, hozzáadjuk a sót, az egyik tojást, étolajat, a tejfölt és összedolgozzuk. 1 órát pihentetjük. Amikor megkelt, kis zsemlényi gombócokat formázunk belőle és a közepét kilukasztva széthúzzuk, megcsavarjuk a két oldalát és gömbölyű pereccé formázzuk. Lisztezett tepsibe rakjuk, és 20 percet pihentetjük. Felvert tojással megkenjük és 170-180 fokon 20 perc alatt pirosra sütjük.

Szósz: A meleg étolajba beleöntjük a tejfölt, sót, borsot majd a bort. Kicsit összeforraljuk és fogyasztjuk.

 

2 thoughts on “Egy nagymama receptmeséje az Idősek Világnapja alkalmából

Comments are closed.

EnglishGermanHungarian