Egészségügyi dolgozók, mint emberek és szakemberek – Interjú Dr. Laki Beátával és Dr. Szolcsányi Tiborral

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Sokszor hallottuk már ismerőstől, vagy tapasztalhattuk mi magunk, hogyez a doktor mogorva volt, az a nővér kiabált” vagy éppen, hogy „az a drága ápoló milyen kedves, a doktor nagyon megértő volt”. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a dolgozók stílusából szakmai rátermettségükre következtetni. Ennek a gyors véleményalkotásnak egy hibája van: semmi sem fekete-fehér. 

Attól, hogy valaki mogorva, még lehet együttérző, aki távolságtartó, lehet ugyanolyan jó szakember, és sajnos sok esetben a kedvesség nem helyettesíti a megfelelő tudást. Feltehetnénk a kérdést: jobb szakember az, aki empatikus? Jobb szakember az, aki inkább távolságtartó? Dr. Laki Beáta egyetemi tanársegéddel és Dr. Szolcsányi Tibor egyetemi adjunktussal, a Pécsi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének két munkatársával beszélgettünk a témáról. 

Dr. Szolcsányi Tibor: Pont az az orvosi hivatás elképesztő szépsége, ugyanakkor kihívása, hogy a szakmaiság, a precíz, rideg szakmaiság, és az emberség is jelen kell, hogy legyen.

 

A hivatás jellegéből következően minden egészségügyi dolgozó célja maximumra emelni a szakmaiságot és emberséget egyaránt. Fontos, hogy mindenre felkészült szakemberek legyenek, ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk, hogy a számára idegen környezetben fekvő és kiszolgáltatott beteg valószínűleg szorong az előtte álló vizsgálatok és beavatkozások miatt, így a teljeskörű felépülés szempontjából rendkívül támogató és pozitív hatást eredményező a megfelelő lelki támogatás. Sokan tapasztalhattuk már a páciens szerepében, hogy nem minden ápoló, nővér és kórházi dolgozó alkalmazza ezt az említett lelki támogatást. Ez nem jelenti, hogy ők kevésbé képzett szakemberek lennének, legtöbb esetben ugyanis egyfajta védekezőmechanizmus része a minél nagyobb mértékű távolságtartás. Ezekben a szakmákban ugyanis az empátia a kiégés veszélyét hordozhatja magában. Elvégre, ha valaki nem találja meg azt a pontot, ahol az együttérzés és a távolságtartás találkozik, esetenként túlzottan beleélheti magát a páciens helyzetébe, ami sok traumát jelenthet egy karrier során. 

Dr. Szolcsányi Tibor: Az empátia nem feltétlenül egy érzelmi belevonódást jelent azokba a tragikus vagy fájdalmas helyzetekbe, amit a páciensek megélhetnek. Az empátia alapkérdése az, hogy egyáltalán érdekeljen, hogy a páciens hogy van, ő mit él meg, legyen egy nyitottság arra, hogy a páciens perspektívájába bele tudjak állni. (…) Minél empatikusabb valaki – és ha ez nem csak egy kommunikációs attitűd -, annál inkább megviselhetik az esetek. 

 

Egészségügyi dolgozóként az ember minden nap találkozik hideggel és meleggel egyaránt. Születés, halál, gyógyulás és megbetegedés, mind-mind belefér egy 12 órás műszakba. Minden nővér, minden ápoló, minden orvos máshogy dolgozza fel magában a folyamatos behatásokat. Vannak, akik próbálnak minél nagyobb együttérzést tanúsítani, minél inkább belehelyezni magukat a páciens, vagy éppen a hozzátartozók helyzetébe, ugyanakkor vannak, akik inkább távolságot tartanak.

Több kutatás is alátámasztotta, hogy a páciens mentális egészsége, jóléte, nyugalma a fájdalomcsillapítás mellett hozzájárulhat a gyógyuláshoz is. A páciens pedig legtöbbször akkor nyugodt, amikor a körülötte lévők együttérzést tanúsítanak. Ebből következtethetnénk arra, hogy az empátia jó módszer, és nem is tévednénk. Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a távolságtartó hozzáállás rossz lenne.

Dr. Laki Beáta: Amíg az orvos saját testi-lelki egyensúlya fenntartható, a szakmaiság nem sérül, és az ő empátiája segíti a beteg gyógyulását, közben pedig a kiégés és kimerülés nem veszélyezteti, addig ez a hozzáállás a legtámogathatóbb. Viszont, ez egy sokkal nagyobb és komplexebb kép annál mintsem, hogy kijelenthessük, hogy a mogorva orvos nem biztos hogy jó, de a játékos bohócdoktorok mindenképpen választandók. Itt nagyon sok mindent figyelembe kell venni. 

 

EZT OLVASTAD MÁR?  „2020 elején még rengeteg ötlettel, nagy tervekkel és jókora lendülettel indultunk neki az évnek”- interjú Kovács Norberttel a MIK HÖK elnökével

Itt egy etikai dilemmába ütközünk. Mint orvos, egészségügyben dolgozó szakember, a legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk, a páciens testi-lelki jólléte, ugyanakkor fontos a saját mentális épség. Ha ez a kettő szembe kerül egymással, nincs jó vagy rossz döntés. Ha a páciens számára szakmailag egy bizonyos személy a legmegfelelőbb, ám az eset lelkileg kikészítené ezt az adott szakembert, nincs jobb vagy rosszabb forgatókönyv. 

Dr. Szolcsányi Tibor: Ha a páciens szakmailag nem a megfelelő ellátást kapja, az a kárára lehet, és ha a kárára van, az azt jelenti, hogy szenvedést okoz neki. (…) Ha a páciens egészsége leromlik, akkor azért többnyire a jólléte is vele megy. (…) Ez tehát az empátia felől nézve sem jó. Kiégésre hajlamosabb lehet egy orvos, aki bizonyos fokú empátiát érez, épp ezért egy bizonyos fokú empátiahiány egészséges. Sok esetben segíti a döntéshozatalt.

Dr. Laki Beáta: Tanulmányok foglalkoznak annak vizsgálatával, hogy a medikusok empátia mértéke miként változik a klinikumba bevonódás, majd a praxisuk során, és megfigyelték, hogy minél inkább haladnak előre a klinikumban, annál inkább csökken az empátia képessége, éppen a saját védelmi mechanizmusaik felépítése miatt.

 

 

Mind páciensként, hozzátartozóként, mind egészségügyben dolgozó szakemberként figyelembe kell vennünk, hogy a másik fél is ember. A kapcsolatban minden résztvevőnek megvan a saját története, más események és traumák formálták a személyiségét és a hozzáállását. Bizonyos szinten szükséges igazodni a másikhoz, de fontos megtalálni az arany középutat a saját és a másik fél lelki egészségének megőrzésének érdekében is. 

 

EVG Culture fotója a Pexels oldaláról