Csók a fagyöngy alatt, avagy a karácsonyi legendákról

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Szeretem a legendákat. Valóság is meg nem is. Mese is és közben mégsem. Hisszük is, de azért persze nem teljesen. Bár, ha pontosan akarok fogalmazni, inkább helyesbítenék, hisszük, ha szeretnénk… Ugyan ki ne akarna egész életen át tartó szerelmet egy fagyöngy alatti csóknak köszönhetően? Itt általában igaznak minősítjük a legendát. Azonban lássuk be egy balszerencsét hozó babonánál ennél azért bölcsebbek vagyunk. De mégis honnan származik a fagyöngy hagyománya? A mai cikkünkben összegyűjtöttünk nektek pár legendát, mégpedig a karácsony legjellegzetesebb növényei, a fagyöngy, a mikulásvirág és a karácsonyi kaktusz kapcsán, hogy el tudjátok dönteni ti miben akartok hinni.

 

Fagyöngy 

A fagyöngy igazából egy élősködő örökzöld növény, ami első olvasásra kevésbé hat romantikusnak, mégis az angolszász hagyomány úgy tarja, hogy annak a párnak a szerelme, akiknek csókja elcsattan alatta, sohasem fog kihunyni.

A skandináv legenda ezt a Szerelem és Házasság Istennőjéhez Friggához köti. Történt egyszer ugyanis, hogy fia, Balder a Nyári Nap Istene egyik éjjel rosszat álmodott, mégpedig, hogy egyszer valaki az életére fog törni. Az édesanya ettől rettentően megijedt, ám nem csak az ifjú istent féltette, de a Földön lakó emberek sorsát is, hiszen mit fognak kezdeni világosság nélkül? Sokat nem teketóriázott, azonnal felkeresett minden élőt és élettelen, és megeskette őket, hogy bántani ne merjék a fiát. Aki csak az útjába került a szavát is adta neki. Ám Frigga nem volt elég alapos és a fagyöngyöt kihagyta a sorból. Nem sokkal ezután egy nap Loki, a Gonoszság Istene bűnös terveket szőtt. Egy mulatság közepette egy fagyöngyből készült dárdát nyújtott oda Balder vak testvérének, aki valamilyen úton-módon el is találta vele a Nyári Nap Istenét, aki a méreganyagtól szörnyethalt. Az édesanya ráborult a fagyöngyre és csillapíthatatlan zokogásba tört ki. Ám könnycseppjei ahogy ráestek a növény zöld leveleire, csillogó, fehér bogyókká változtak, ami ettől kezdve a növény részévé vált. Frigga ekkor azt kívánta, hogy „a növény többé ne árthasson senkinek, és aki alá áll, az kapjon lehetőséget a szeretetre és megbocsátásra”.

Mikulásvirág

A Mexikóból származó mikulásvirág, míg nálunk gyönyörűszép ám kisebb termetű cserepes dísznövényként ismeretes, addig természetes környezetében akár három – négy méteres magasra is megnőhet. Egy időben gyomként gondoltak rá az emberek, de ma már karácsonyi csillagnak, lángoló levélnek és karácsonyi éjszakai virágnak is nevezik. Mégis hogyan vált útszéli gazból napjaink legkedveltebb adventi kellékévé? Ismerjük meg egy mexikói testvérpár Mariat és Pablot és ezzel a mikulásvirág legendáját is.

Maria és Pablo egy kis faluban nőttek fel egy nagyon szegény családban, ahol sokszor még étel sem került az asztalra. Történetünk idején éppen karácsony közelgett és az egész lakosság az ünnepre készülődött, egyik napról a másikig tartott a dínom-dánom. A templomukban egy kis betlehemes jelenetet is felállítottak. A falu gyerekei szebbnél-szebb és drágábbnál-drágább ajándékokat hordtak a kis jézuska bölcsőjéhez, és azon tanakodtak, melyik meglepetésnek örülhet a legjobban. A szegény kis testvérpárnál szóba sem jöhetett ilyesfajta költekezés, így sokáig csak búslakodtak. Egyik nap azonban mindenkinél korábban keltek fel és úgy döntöttek mégiscsak igyekeznek kedveskedni valamivel a kisdednek. A templomhoz vezető út melletti giz-gazokat összeszedték, csokorba kötötték majd azzal díszítették fel a jászolt. A többi gyerek miután meglátta Maria és Pablo ajándékait rögtön csúfondáros nevetésbe kezdett. Ekkor hirtelen az útszéli virágok csodaszép vörös színű csillagformájú növényekké változtak, mikulásvirágokká. Tanulság volt mindenki számára, hogy a kis jézuska a szeretetet tartja a legszebb ajándéknak. Mexikóban napjainkban is sok helyen cserepes mikulásvirágokkal rakják körbe a betlehemes jeleneteket a helyiek.

Karácsonyi kaktusz

A karácsonyi kaktusz legendája szerint élt egyszer egy jezsuita misszionárius, akit Jose atyának hívtak. Egy dzsungelben igyekezett hirdetni a Biblia és Jézus Krisztus életének történetét az őslakosok körében. De úgy érezte, folyamatosan kudarcot vall és nem képes a helyieknek átadni ennek a hitnek a fontosságát. Karácsony éjszakájára kezdte minden reményét elveszíteni a felől, hogy sikerrel járhat. Leborult az erdőben felállított oltárhoz és imádkozott az Úr segítségéért. Ekkor ismerős dallam ütötte meg a fülét. Előmerészkedett és meglátta a falu gyermekeit, akik épp a templom felé vonultak kezükben az útközben összeszedett karácsonyikaktuszok kötegeivel és az ő általa tanított egyházi énekeket dalolták. Jose atya tette nem volt hiábavaló. 

Források: 1, 2, 3, 4, 5