Bemutatkozik: Lukács Dániel, cinemafotográfus

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A mai cikkemben szeretném Nektek bemutatni egy fotós-videós ismerősömet. Akik jártak már valamelyik medikus-csütörtökön, valószínű, hogy találkoztak Lukács Dániellel. Amióta az egyetemre járok, ő ott van minden bulin és mindent ledokumentál. Vajon ez minden esetben jó? Nem vagyok benne biztos, hiszen ahogy ő is fogalmazott, a következő generáció orvosairól annyi kompromittáló képe van, hogy ha úgy hozza a sors, mindig tud eladni néhányat! Szeretettel mutatom be tehát, Lukács Dani fotóst.

Szia Dani! Kérlek mutatkozz be, ki is vagy te, honnan ismerhetnek téged az emberek? 

lukacs_daniel_pecsi_egyetemistak_magazinja-1024x1024Lukács Dániel: Lukács Dániel vagyok, 27 éves, vállalkozó. Az olvasóknak általában kamerával lehetek ismerős, az orvosi kar eseményeit örökítem meg a 2019-es gólyatábor óta, mármint amíg megtartották. 

Hogyan kerültél Pécsre, milyen iskolákat végeztél, és hol dolgozol most? 

Lukács Dániel: Középiskola után kerültem Pécsre, miután nem vettek fel a színművészeti egyetemekre. Tanítóképzőbe kellett volna mennem Szekszárdra, de mivel úgy éreztem, hogy a tanári szakma nem csak egy szakma, hanem hivatás is, meghoztam a legjobb döntést: Nem mentem tanárnak. Beiratkoztam egy 2 éves OKJ-s képzésre, hogy “időt húzzak”. Informatikát tanultam, amiben soha nem dolgoztam, majd ez után kerültem a PTE MIK karára, televíziós műsorkészítő szakra. Az egyetem elvégzése után szinte egyből a szakmában helyezkedtem el. Az első pár év a tapasztalatszerzésről szólt, kerestem önmagamat, mellette a vendéglátásban dolgoztam. Jelenleg 2 éve semmi mással nem foglalkozom, mint tartalomgyártással.

Fotózás terén mivel foglalkozol? Mozgókép és állókép is van a palettán?

Lukács Dániel: Pályafutásom nagy részében mozgóképekkel foglalkoztam. A munkáim jelentős részét jelenleg is az esküvői filmek teszik ki. Egészen az első koronavírusos lezárásig nagyon ritkán fotóztam. Akkor viszont úgy éreztem, hogy bele kell kezdenem ebbe kicsit komolyabban, hogy lekössön valami. Ekkor álltam neki a saját stúdióm építésének is. 

 

Dani egy igazán komoly fotó stúdiót épített magának, ahol le tudja bonyolítani a beltéri fotózásokat, itt ugyanis nem okoz gondot az időjárás változása.

Szabadtéren, a természetben is nagy szeretettel szokott például párokat fotózni, és megfelelő instrukciókkal még az elején zavarban lévő alanyokat is fel tudja oldani, így igazán jó hangulatú alkalmakat teremt.

Melyiket szereted jobban, és hogy-hogy mindkettővel foglalkozol?

Lukács Dániel: Mindkettőt egyformán szeretem, de a videózásban sokkal magabiztosabb vagyok, leginkább azért, mert abban van több tapasztalatom. Igazából szerintem nincs olyan videós, aki ne próbálná ki magát fotózásban, vagy fordítva. Szerencsém volt, sokan érdeklődtek az új szolgáltatásom iránt, így ez is egy bevételi forrás lett a filmkészítés mellett. 

Milyen eszközöket használsz a fényképezőgép mellett? 

Lukács Dániel: Jelenleg épp egy rendszerváltás közepén vagyok. Sony kamerákról váltok Fujifilm gépekre. Alapvetően mindig az a célom, hogy minél kevesebb eszközből hozzam ki a maximumot. Esküvőkre két gép, 3 objektív, a drónom és a gimbalom (kézi képstabilizátor) szokott elkísérni. Persze, ha egy helyzet megkívánja, mondjuk egy reklámfilm forgatás, akkor állandó fényekkel és softboxokkal (stúdióvilágítás) felszerelten érkezem, illetve stúdióvakum is van. 

Ha jól sejtem, a medikus alkalmakra is a kisebb felszereléssel mész. A gólyatáborban az összes felszerelést használod, viszont amennyire látni szoktam, a bulikon csak a fényképezőgép van nálad. Az ÁOK-hoz milyen szálak fűznek? Hogy kerültél be, és milyen eseményeken veszel részt, mint fotós? 

EZT OLVASTAD MÁR?  „Hiányzik, hogy ott legyünk egymásnak élőben és foghassam a kezüket” – Interjú Dj Yaminával

Lukács Dániel: Két szálon tudnám ezt a dolgot felvezetni. Az egyik, hogy az Est Caféban pultoztam, és itt az összes medikus bulin megtalálható voltam. Itt ismerkedtem meg az akkori HÖK-elnökkel, Wilczek Krisztiánnal és az önkormányzat többi tagjával és számos más diákkal.

A másik fele a történetnek akkor kezdődött, amikor már nem vendéglátóztam. A HÖK tagja volt egy középiskolai barátom, Falusi Krisztián, akit felhívtam, hogy figyeljetek, levideóznám és lefotóznám a gólyatáborotokat, megnézitek, mit tudok, és utána beszélünk a többiről. Ezek után már az összes nagyobb orvosis rendezvényen részt vettem, mert olyan jól sikerült a bemutatkozás az új közegben.

Végül pedig szeretném megkérdezni, hogy mennyire jelentett neked kiesést a koronavírus és a leállások? Te azért olyan közegben dolgozol, ami arra épül, hogy emberekkel találkozol.

Lukács Dániel: Pénzügyileg nyilván nehezen érintett, hiszen események fotózásából és videózásából élek. Kezdetben mondhatni pánikoltam is, de sikerült a dolgot a javamra fordítani. Az elején önkéntességgel foglaltam le magam. A „Varrj maszkot!” mozgalom keretein belül alapanyagot szállítottam varrónőkhöz, és a kész maszkokat szállítottam rengeteg egészségügyi intézménybe, illetve magánszemélynek, ingyenesen.

Szakmai fejlődésemben és megítélésemben is hatalmasat tudtam előre lépni hála annak, hogy rengeteget gyakoroltam addig is, amíg nem tudtam aktívan dolgozni. Kipróbáltam magam új dolgokban is, kiléptem a komfortzónámból, ennek köszönhetően komolyabban elkezdtem fotózni is. Akármi is történt és fog történni, egy igazán jó 2020-as évet zárhattam.

A cikkből is szeretném megköszönni Daninak, hogy vállalta ezt az interjút a Pécsi Egyetemisták Magazinjával. Személyében egy igazán kreatív, találékony és sikeres fotóst ismerhettünk meg, aki ugyanolyan szakmaisággal áll esküvői videózáshoz, mint egy baráti fotózáshoz.