Bakancslista pipa: Élet Ausztráliában – Interjú Tobak Zsófiával

Mi a véleményed?
+1
1
+1
3
+1
1
+1
+1
2
+1
+1

A világunk hatalmas. Rengeteg szebbnél szebb kontinens, ország és város van, amiket a legtöbb ember szívesen megnézne. Zsófi barátnőmnek, szaktársamnak lehetősége nyílt egy ösztöndíjprogram keretein belül ellátogatni 9 hónapra Ausztráliába. Habár, amikor először mesélt erről az egyetemen, még nem voltunk ilyen szoros kapcsolatban, emlékszem, hogy sokat gondolkozott, ugyanis Ausztrália nem egy köpésnyire van. Viszont úgy döntött, hogy belevág. Minden ilyen lehetőséget ki kell használni és minél több élménnyel gazdagodni életünk során. Pontosan emiatt a kaland miatt kértem fel Zsófit egy interjú elkészítésére.

Kedves Zsófi! Milyen pályázat keretein belül sikerült kijutnod Ausztráliába? És miért pont Ausztrália?

Tobak Zsófia: Először is köszönöm a lehetőséget Nóri. A Minisztérium Nemzetpolitikáért felelős Államtitkársága indította 2013-ban a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramot. Ennek a pályázatnak a déli féltekére szóló ösztöndíjára jelentkeztem én is. Több opció volt porondon a választásom során, hiszen a program szinte a világ bármely tájára lehetőséget nyújtott, mint például Brazília, Dél- Afrika, Új-Zéland és Ausztrália, de részemről valahogy mégsem volt kérdés, hogy mit válasszak. Ausztrália annyira különleges számomra, évek óta a bakancslistám elején áll. Vagyis most már mondhatom úgy is, hogy csak állt. Azonban az országon belül már nem én választottam. Az alapján döntöttek az elhelyezésemről, hogy hol volt ösztöndíjasra szükség. Így kerültem Ausztrália keleti felére a harmadik legnagyobb városba, Brisbane-be.

Mi volt a feladatod? 

Tobak Zsófia: Magának az ösztöndíjnak a feladata nagyon nemes. Cél az, hogy a diaszpóra magyarságának magyar nyelvtudását fejlesszük, a magyar közösségekben való tevékenységet és a Magyarországgal való kapcsolattartást ösztönözzük, azaz a magyar identitást megerősítsük. Hiszen magyarok, már mindenhol élnek. Ausztrália magyarsága is körülbelül 60-70 ezres lélekszám körül mozog. Az én fogadó szervezetem (akiktől a feladatokat, az ellátást és a segítséget kaptam), az Ausztráliai – Magyar Református Egyház Queenslandi Kerülete volt. Leginkább a különböző programok szervezése, illetve a környezetben élő magyar, félmagyar gyerekek oktatása volt a feladatom.

Hivatalosan mettől meddig tartott volna az ösztöndíj? Mennyire befolyásolta ezt a világjárvány?

Tobak Zsófi: Hivatalosan 9 hónapig tart az ösztöndíj, márciustól- novemberig, viszont a világjárvány természetesen a mi terveinket is felborította, így az eltervezett 9 hónapból csak 1-et sikerült teljesítenem Brisbane-ben. A covidnak és a korlátozásoknak köszönhetően hazaköltöztem. Az első időszakban a fogadó családomnál laktam. Terveztem ugyan beköltözni a belvárosba, de sajnos a koronavírus ezt nem engedte… Ennek ellenére ez az egy hónap is nagyon élmény-, és programdúsan alakult. Sikerült megszerveznem egy március 15- i megemlékezést a Magyar Házban, megismerkedhettem személyesen a kisgyerekekkel, akiket tanítottam és a szüleikkel is. Hamar rengeteg barátra találtam (nemcsak a kinti magyarok hihetetlen befogadóak, de az ausztrál fiatalok is nagyon nyitottak voltak felém), így nagyon sokat sikerült turistáskodnom és utaznom is.

 

Miután hazarepültél folytatódott digitálisan az oktatás?

Tobak Zsófia: Természetesen igen, sok fejtörést okozott ugyan, hiszen én nagyon fiatal gyerekekkel foglalkoztam, a legfiatalabb 3 míg a legidősebb 7 éves volt, de a szülők együttműködésének hála, minden remekült ment. Összesen 6 tanítványom volt, viszont a járvány ezt is befolyásolta, mert, ha személyesen oktattam volna, több gyermek is részt tudott volna venni az óráimon, így viszont csak 6- an tudták megoldani a részvételt. Nyáron a hét folyamán több nap is oktattam. Kialakítottunk egy rutint, hétfő, szerda, péntek hajnal, hiszen 9 óra időeltolódás állt közénk. Aminek viszont nagyon örültem, az az volt, hogy miután hazaköltöztem, szeptembertől folytathattam egyetemi tanulmányaim az ETK-n, illetve ezzel párhuzamosan oktathattam is a gyerekeket. Természetesen miután beköszöntött az online oktatás az egyetemen igyekeztem egy napra sűríteni az óráim, ezért is nézett ki úgy a péntekem, hogy hajnal 3-4 órakor én már oktattam az Ausztráliában élő gyerekeket, majd 8-tól becsatlakoztam az egyetemi óráimra. Szerencsére nagyon összenőttünk a picikkel, nehéz volt a búcsú, főleg azért, mert az is online zajlott… de bízunk benne, hogy mi még találkozunk! 

Mennyire tetszett Ausztrália? Jól kijöttél a családokkal, akiknél tanítottál? Esetleg tervezel visszamenni? 

EZT OLVASTAD MÁR?  „Hiányzik, hogy ott legyünk egymásnak élőben és foghassam a kezüket” – Interjú Dj Yaminával

Tobak Zsófi: Leírhatatlan mennyire tetszett ez az ország, a helyek, az időjárás, hiszen ott mindig nyár van. Az, hogy milyen kapcsolatrendszert sikerült ott kiépítenem, szintén elképesztő. A családok mind befogadtak és így az ösztöndíj végével sem akarják elengedni a kezem, ami egyrészt nagyon jól esik lelkileg, másrészt egy elismerés számomra, hogy a munkámmal meg voltak elégedve. Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen nemes céllal gyarapíthattam a magyar diaszpórát. 2022- re tervezem a visszatérést, ha Isten is úgy akarja abban az évben végzek az egyetemen, illetve remélem addigra már akadálymentes lesz újra a közlekedés, mert azért nem volt egy egyszerű a hazautam a covid ideje alatt…

Sokan úgy képzeljük el Ausztráliát, hogy minden állat sokkal nagyobb, sokkal veszélyesebb… minden tele van kígyókkal, pókokkal… Ez tényleg így van, vagy ez csak egy sztereotípia?

Tobak Zsófia: Nem véletlenül kapta Ausztrália a legek kontinense kifejezést. A legkülönösebb állat- és növényvilággal rendelkező kontinensről beszélünk. Ausztrália hatalmas, a házak méretei, a távolságok… Én abszolút egy középtávon laktam a város szempontjából, félúton a belváros szívétől és félúton a tengerparttól. Így is minden nap autóval több, mint 1 órát utaztam az autópályán, a bal oldalon ugye… ez kicsit szokatlan volt. Az élővilág gyönyörű. Nagyon szimpatikus, hogy az ausztrálok nagy hangsúlyt fektetnek a környezetre. Hogy minél több zöldterület megmaradjon, a belváros szívében meghagytak például egy mini esőerdőt, de van a város szó szerinti közepén egy mini tengerpart is. Az állatok viszont tényleg sokkal nagyobbak, mint az itteni európai norma… de természetesen el van túlozva az a bizonyos ausztrál legenda. A nyugodtabb erdőkben simán megbújhatnak különböző kenguruk, vagy gekkók, amik elmennek egy mini sárkánynak a méreteik alapján… Szerencsére óriás pókkal és kígyóval nem találkoztam, de a helyiek szerint azért vigyázni kell, ugyanis az elhagyatottabb helyeken előfordul. Viszont azok a tipikus meme-k, hogy a wc kagylóban vannak a kígyók, nem létezik. Mondjuk nem véletlenül van minden nyílászárón szúnyogháló és rács. A madarak csodálatosak, és nagyon hangosak is. Mindenhol színesebbnél színesebb papagájok repkedtek szabadon. Egyébként az autók is sokkal hatalmasabbak voltak, ami nagyon furcsa volt számomra. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül kering annyi legenda Ausztráliáról. Annyira messze van és annyira különleges, hogy tényleg csak álmodni lehet róla. Alig várom, hogy még több helyet felfedezzek ott… Ausztrália tele van lehetőségekkel, kalandokkal és nagyon sok pozitív energiával. Minden embernek át kéne élnie ezt egyszer. Összességében csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy ha bármilyen hasonló lehetőség kopogtat az ajtajukon, vagy Erasmuson gondolkodnak. Egy percig se hezitáljanak, ugyanis ezek örökre szóló élmények, amik építenek minket.

Nagyon szépen köszönöm Zsófi ezt a szuper interjút! Azt hiszem már csak attól, hogy valaki elolvassa az élményeidet, megjön a kedve ahhoz, hogy kiutazzon Ausztráliába. Elképesztő lehet megtapasztalni, milyen az élet 16 ezer kilométerre az otthonodtól. Zsófival összhangban mindenkit bíztatnék arra, ha bármi ilyen lehetőség áll előttetek, éljetek vele! Biztosan nem fogjátok megbánni!