B oldal – Doboviczki Attila T. és Hizsnyik Dénes kiállítása

Rápillantottunk a B oldalra, azaz Doboviczki Attila és Hizsnyik Dénes közös kiállításán jártunk a Művészetek és Irodalom Házában. A tárlat a múlt alkotásai mentén, különböző médiumok segítségével tekint vissza a rendkívül termékeny időszakokra, a korábbi évtizedekre. A rendhagyó érzékenységű tárlat még az augusztusi hónap közepén nyílt és szeptember 25-ig lesz megtekinthető a pécsi kiállítóhelyen, a belváros szívében.

A kiállítás apropóját az adja, hogy mindkét alkotó idén lesz ötven esztendős. A fordulópont, azaz a B oldalra történő átfordulás nem különös, hogy a tárlat két alkotóját is megihlette, valamint emlékezésre, összegzésre késztette egy kiállítás keretein belül. A mérföldkő tiszteletére, a konkrét életesemény hatására történő reflexió egy visszaemlékezés segítségével egyértelműen egyfajta számvetésnek tekinthető.

Felkínálkozik az olvasat, miszerint Doboviczki és Hrizsnyik saját munkásságára való reflexív kísérletről van szó, mely koncepció már önmagában izgalmas légkört teremt – láthatóan a kiállítás display elemei a viszonylag kis kiállítótérben nem szeretnének túlságosan megmagyarázni alkotásokat, inkább megmutatkozni szeretnének a felvételek, azaz az archív anyagok sokaságával, ezzel emlékezve a termékeny múltra. Sok-sok audiovizuális felvétel kapott helyet, főképpen ez a médium dominál.

A falakon körbe haladva találni festményt, sőt fotókat is. A tárlat viszonylag rövid, s kis térben kapott helyet, azonban szellős, dinamikus tudott maradni. Az audiovizuális felvételeknél érdemes elidőzni, feltenni a fejhallgatót és kiszakadni a jelen gondok markaiból, netán leülni, ahol épp lehetséges. A tárlat a kis tér ellenére nem rövid, sőt bőséges anyag okán időt igényel. kevés a hagyományos médium a térben, nem az dominál most, ellenben a kiállítás egyik gyöngyszeme Hizsnyik Képek a labirintusból (1995 – 1997) című 4 keskeny vászonképsorozata, mely talán az absztrakció és a színhasználat okán, de a legélénkebb darabja a szobának.

A tárlat során azonban az egyik legizgalmasabb momentum a diavetítő jelenléte, ahol a látogatók régi kor fotói között időzhetnek el, megismerve és megtapinthatva egy olyan vizuális adathordozó felvételeit, mely már rég korszerűtlen. S pont ez adja a varázsát! A nagyszülők korabeli vetítőgépben cserélhető diákat a látogató is kezelheti, fizikai valójában egy-egy fotográfiát hordozó tárgyat kiemelhet, s vetítésre helyezheti, ahol a technika segítségével felnagyítva gyönyörködhet az összegyűjtött felvételekben. A technikai hordozóval való közvetlen találkozás páratlan élményt képes adni, főképpen, hogy mára már más élmény egy okostelefonnal készített kép visszanézése, hiszen percenként sokkal több fotó készülhet a modern, progresszív technikai eszközök segítségével, mint korábban. Erénye a tárlatnak pont ebből is eredeztethető: közelebb hoz a művészethez, hiszen a konkrét tárgyak esetében részvételre buzdítja a látogatót. A diákkal való hús-vér találkozás korosztálytól függetlenül izgalmas lehet bármi számára.

 

Az alkotókról

S mit kell tudni az alkotókról, vajon miért büszkélkedhetnek közös kiállítással? Érdemes tudni, hogy Doboviczki és Hizsnyik nem csupán közösen, de külön szintén érdemi művészeti tevékenységet tudnak felmutatni:

„Doboviczki Attila és Hizsnyik Dénes egyidőben, a kilencvenes évek elején kezdték meg tanulmányaikat a Pécsi Tudományegyetem jogelőd intézményében. Míg Doboviczki bölcsészként végzett, Hizsnyik a Művészeti Karon folytatta tanulmányait. Pályájuk, barátságuk töretlen maradt az idők során: számos művészeti akciót valósítottak meg együtt, de külön-külön is aktív művészeti munkásságot tudhatnak magukénak.” – írják a beharangozóban.[1]

A kiállítás tehát elsősorban a dokumentum jellege miatt érdekes. Az archív felvételeken különböző performanszok, vagy éppen variábilis művészeti zsánerű alkotások jelennek meg, melyek korszakok lenyomatai. Az utóbbi a kísérletező művészeti produktumok iránt érdeklődők számára értékes „csemege” tud lenni:

A tervezett kiállítás elsősorban dokumentatív jellegű: számos videó, fotó s egyéb dokumentum idézi meg a különféle művészeti “korszakok” aktivitásait: performanszok, akciófestészeti munkák, public artos események, audiovizuális kísérletek, hangművészeti alkotások, látványvetítési produkciók dokumentumai egyaránt helyet kapnak a kiállításon.” (Művészetek és Irodalom Háza)

A tárlat köré a szervezők egy úgynevezett B oldal Minifesztivált szerveztek, melynek részletes és színes műsornaptárját az érdeklődők az alábbi linket tekinthetik meg.[2] Szakmai, valamint kísérő programok emelik az ünnep fényét, a finisszázs pedig majd 2020. szeptember 25-én várható.

 

 

 

[1] https://martynferenc.pecsigaleriak.hu/programok/b-oldal-doboviczki-attila-t.-es-hizsnyik-denes-kiallitasa

[2]  Az alábbi linken elérhető a B oldal Minifesztivál programplakátja.

 Kiemelt kép forrása: jelenkor.net

EnglishGermanHungarian