Az Univerzum ereje a Szeretet – Albert Einstein levele

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A szeretet, illetve a szerelem kiszámíthatatlan időpontban jelenik meg az életünkben, amely sokszor csak úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. Elkezdjük érezni olyan emberek iránt, akik addig ismeretlenek voltak számunkra. Ezek után pedig az életet sem tudjuk már elképzelni nélkülük. 

Sokszor szeretünk a néha igen hosszúnak tűnő életünk során. Egyszer az anyukánkat, aki minden egyes lépésünket óvja már csecsemő korunk óta és minden egyes nap úgy gondoskodik rólunk, mintha a világnak másnap vége lenne.
Aztán szeretjük még az apukánkat, akinek erős karja mindig nagyra tárva várt minket, amikor pedig oda szaladtunk, a szoros ölelése azt bizonyította számunkra, hogy ebben a szörnyű világban ezek közt a kezek között semmi rossz nem érhet már minket.
Szeretjük a nagymamát és a nagypapát is, akiknek zsebében mindig volt számunkra egy aprócska cukorka és megígértették velünk, hogy ez a mi titkunk marad.
Viszont az igaz szeretet, amely nagyon hosszas várakozás után érkezik csak meg, azt a gyermekeink iránt érezhetjük. Az egy teljesen már szeretet, amelyet Einstein is megírt a lányának egy levelében. 

„Kérlek, addig őrizd meg ezeket a leveleket, ameddig csak szükséges, évekig, évtizedekig, ameddig a társadalom eléggé fejlett nem lesz ahhoz, hogy el tudja fogadni azt, amit alább kifejtek.”

Albert Einstein történelmünk egyik legmeghatározóbb fizikusa így kezdte levelét, amelyet Lieserl-nek, egyetlen lány gyermekének írt. Első olvasatra azt gondolhatnánk, hogy a tudós végre rájött valamire, amit az emberiségnek muszáj megtudnia és ez egy olyan kincs, amit évtizedekig őrizni kell. Azonban nem másról beszél, mint a szeretetről és ezt az érzést írja le az Univerzum mozgatóerejének. Sokkal hatalmasabbnak tartja a gravitációnál is, ugyan is ez az erő az, amely minden jelenség mögött áll és még nem azonosítottunk ilyen nagyságban.
Ezt az érzést azonban nem elég évekig, évtizedekig őriznünk. Ezt egy egész emberöltőn keresztül őriznünk kellen. 

„Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről. A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják.”

Ha jobban bele gondolunk, akkor teljes mértékben egyet kell értenünk Einstein-nel. Hiszen, mikor szeretnek bennünket, akkor mindent máshogy látunk. Sokkal szívesebben kelünk ki az ágyból és kezdünk neki a megszokott napi rutinunknak. Örülni tudunk annak, hogy süt a nap, de talán még annak is, ha kicsit borongósabb az idő, hiszen a természetnek erre is szüksége van. Ha szeretnek minket, mi is képesek vagyunk másokat szeretni. 

„Ez az erő mindent megmagyaráz és értelmet ad az életnek. Ez az a változó, amelyet túl sok ideje megtagadtunk, lehet, hogy azért, mert félünk a szeretettől, mert ez az Univerzum egyetlen energiája, amelyet az emberi lény még nem tanult meg kénye kedve szerint irányítani.”

A fizikus ezek mögött a sorok mögött a gyermekei iránti szeretet emeli ki, hiszen ez az egyetlen olyan szeretet az életben, ami biztos és örök. Ami sohasem múlik el és nem enyhül abban az esetben sem, ha gyermekeink már külön életet kezdenek és saját családot alapítanak.
Ez az egyetlen feltétlen és önzetlen szeretet, amelyet bárki is érezhet egész életében. 

„Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz. Talán nem vagyunk még készek szeretetbombát létrehozni, egy elég erős szerkezetet, ami elpusztíthatná a bolygót romboló gyűlöletet, hiúságot és kapzsiságot.”

Ez a levél nagyjából 140 éve íródott és azóta valószínűleg csak még nagyobb gyűlölet lett ebben a világban, amelyben élünk. Ha már a tudós az 1800-as években észrevette, hogy ezt a bolygót a gyűlölet fogja elpusztítana, akkor mit szólna vajon az emberek mai viselkedéséhez és ahhoz, ahogy egymással bánnak? 

A kedvesség, amelyre ő is gondol sohasem került pénzbe. Sőt, egy-egy aranyos gesztus után, mi kapunk fizetséget, hiszen egy ember társunkkal jót tettünk, segítettünk neki, vagy boldogabbá varázsoltuk a napját.
Nem kell az egész világot szeretnünk azért, hogy jobbá tegyünk. Elég a családunkat, barátainkat és hozzátartozóinkat. Nyitottnak kell lennünk a környezetünk felé és kedvesebbnek kell lennünk, hiszen ennek a világnak mi fogunk azzal véget vetni, hogy gyűlöletet táplálunk a másik iránt. Pusztán azért esetleg, mert ő máshogy gondolkozik, mint mi.