Amikor a saját tested rabja vagy – Mi az a sclerosis multiplex?

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
1
+1
+1

Az emberi test nap, mint nap csodás dolgokat visz véghez. Miközben mi aktívan sportolunk, alszunk vagy éppen a szeretteinkkel töltünk el értékes perceket a szervezetünk azon dolgozik, hogy fenntartsa a megfelelő működést.


Nem kell odafigyelnünk arra, hogy az ereinkben a vér áramoljon és eljusson a megfelelő helyekre.
Nem szükséges emlékeztetnünk magunkat minden 5. másodpercben arra, hogy lélegezzünk egyet, hiszen ez egy reflexes folyamat, amelynek központja a nyúltvelő és a híd hálózatos állományában található. Szerencsésnek érezhetjük magunkat már emiatt is, hiszen ha ennek a reflexes folyamatnak hibája lép fel, akkor a be és kilégzést a szervezetünk nem indítja meg automatikusan, hanem minden egyes pillanatban figyelnünk kellene. Ezt a betegséget centrális hipoventilláció szindrómának, vagy egyszerűbb nevén Ondine átkának nevezzük. 

Azonban, kicsit továbbgondolva a dolgot, mi lenne akkor, ha az egész testünk rabjai lennénk? Az agyunk minden egyes mozdulattal tisztában lenne és azzal is, hogy azt hogyan adja le a célszervnek, azok azonban ennek ellenére sem engedelmeskednének és működnének. 

A sclerosis multiplex, vagyis az SM egy krónikus (hirtelen jelentkező és igen hosszú lefutással rendelkező) rokkantsághoz vezető betegség, amely a központi idegrendszert és a gerincvelőt érinti. A betegség nagyjából egymillió embert érint a világban, Magyarországon mintegy 8000 embert érint ezt a súlyos kór, amely igencsak befolyásolni tudja a páciens mindennapjait, sőt akár képes ágyhoz is kötni őt.
A betegség igazándiból gyulladásos autoimmun betegségnek felel meg, hiszen a szervezet nem ismeri fel a saját sejtjeit, ezért idegen anyagként tekint rájuk és megtámadja azokat. Olyan módon mégpedig, hogy (tévedésből) ellenanyagokat és fehérvérsejteket küld az agy és a gerincvelői idegeket körülvevő myelinhüvely ellen, amely az idegrostokat szigeteli, ezáltal védelmet képez rajtuk. 

Kialakulásának okával az orvosok a mai napig sincsenek tisztában. A többi autoimmun betegséghez hasonlóan nagyon fontos szerepet játszik benne a genetikai háttér, illetve a környezeti faktorok is befolyásolják az előfordulását. 

A tünetei igencsak változatosak, függ a betegség előrehaladottságától, az érintett területtől és az idegrostok mennyiségének és azoknak roncsolódásának mértékétől is. Minél több helyen jelentkezik, a tünetek annál széleskörűbbek és szerteágazóbbak lesznek. Vannak olyan tapasztalatok is, ahol a páciens a beteg következtében a járásra is képtelen, míg másoknál stagnálást mutat a folyamat, így hosszabb ideig tünetek sem jelentkeznek.
Leginkább a mozgással kapcsolatosan jelentkeznek a tünetek első körben. Végtagokban zsibbadás vélhető, akár a törzs oldalában is. Előfordulhat remegés, koordinációs zavar, bizonytalan járás.
A látás esetében is jelentkezhetnek tünetek, amelyek erre is utalhatnak. Részleges, vagy teljes látáskiesés, amely leginkább az egyik szemre fókuszálódik, gyakran fájdalom a szem mozgatásakor. Hosszabb ideig tartó kettős látás vagy homályos látás. 

Kimutatására többféle lehetőség is rendelkezésünkre állhat.
Lumbál punctio, vagyis a gerinc-csapolás, amely eljárás során a gerinccsatornából egy speciális tű segítségével gerincvelői folyadékot nyernek. A laborvizsgálat célja a termelődött antitestek kimutatása. A lumbal punctio nemcsak az SM kimutatására alkalmas, de segíthet a fertőzések kimutatásában, illetve egyéb kórképek felismerésében.
MRI egy mágneses rezonanciás képalkotó eljárás, amely során az agy és a gerincvelőben levő sérülések pontos helyét tudják megvizsgálni.
Kiváltott potenciál teszttel az idegrendszer által ingerekre adott elektromos válaszokat, az ingervezetés esetleges lassulását tudják rögzíteni. 

A legtöbb esetben a javuló-rosszabbodó tüneteket produkáló SM diagnózisa viszonylag egyértelműen felismerhető, amelyhez már elég egy képalkotó (MRI) vizsgálat is. A sclerosis multiplex a mai orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegség, azonban a kezelések során elsősorban a betegség további romlását, illetve a tünetek enyhítésére koncentrálnak. Jellemzőbb, hogy inkább a nők esnek áldozatul, mint férfiak. Az első tüneteket általában, olyan 20 és 40 éves kor között észlelik a páciensek, de feljegyzett adatok szerint gyermek körében is előfordult már ez a betegség, szerencsére sokkal kisebb számban, mint a felnőttek esetében.