Akkor és most 3. rész- Interjú dr. Farkas Richárddal (Közgazdaságtudományi Kar)

Mi a véleményed?
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara – hasonlóképp, mint a többi kar – rengeteg „saját nevelésű” oktatóval büszkélkedhet. Az „Akkor és most” rovatunkon keresztül igyekszünk bemutatni Nektek ezen kiemelkedő személyeket, félig oktatói, félig hallgatói szemüvegen át. Akkor és most sorozatunk első részét itt, második részét pedig itt érheted el. 

Dr. Farkas Richárd a PTE-KTK oktatója, doktori fokozatát a kar Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolájában szerezte 2019-ben. 2017 és 2019 között dolgozott tanársegédként és tudományos segédmunkatársként a Közgazdaságtudományi Karon, 2020-tól pedig ugyanitt adjunktus. Érdeklődési területe a piacelmélet, valamint az ehhez kapcsolódó empirikus vizsgálatok. A Közgazdaságtudományi Karon főként Mikroökonómia és Makroökonómia tárgyköréhez kapcsolódó kurzusokat oktat magyar és angol nyelven.

Az általam választott oktató, gólya félévem egyik legemlékezetesebb gyakorlati oktatója volt. Sajátos stílusa és egyedi humora élvezetessé tette a közgazdászok között köztudottan nehéz, ámbár érdekes tárgyat: a mikroökonómiát. Fiatalos, pörgős óráit – szaktársaim nevében is nyugodtan kijelenthetem, hogy mindig szívesen látogattuk, közvetlen személyiségével és segítőkészségével hamar megnyerte a hallgatókat. Ebben a cikkben Tanár úr arról mesél nekünk, milyen út is vezetett az oktatói pályához.

Kérem, meséljen kicsit arról, hogyan is került képbe annak idején a Pécsi Tudományegyetem?

Farkas Richárd: Az ember azt gondolom, hogy 14 évesen nehezen dönti el, mivel is szeretne foglalkozni. Így jelentkeztem én is gimnáziumba ebben a korban, ahol közbiztonsági fakultációs osztályba jártam. Ez gyakorlatilag egy olyan specifikummal rendelkező osztály volt, amely segített a felkészülésben az – akkor még – Rendőrtiszti Főiskola felvételijére. Aztán nagyjából 17 éves koromban dőlt el a fejemben, hogy közgazdász szeretnék lenni. Egy véletlen szituációból fakadóan megismertem egy hölgyet, aki akkor HR vezetőként dolgozott a Somogy Megyei Önkormányzatnál. Őt kérdeztem, hogy mit gondol, melyik egyetemet lenne érdemes választanom. Erre ő azt felelte, hogy amikor közgazdászt keresnek, akkor állásinterjúra csak olyan embereket hívnak be, akik Budapesten vagy a Pécsiközgázon végeztek, senki mást. Nos, ennek okán megjelöltem a Corvinust és a Pécsiközgázt, mind a kettő intézményben az akkor csak bőven pluszpontokkal elérhető Alkalmazott közgazdaságtan szakot. A sors úgy hozta, hogy Pécsen kezdtem meg a tanulmányaimat, az idő pedig visszaigazolta, hogy azóta semmi más nem lehetek, mint hálás, hogy nem Budapestre kerültem.

Mi volt a legmeghatározóbb élménye, mely a Közgazdaságtudományi Karhoz köti?

EZT OLVASTAD MÁR?  „A munkájuk során egy megfelelő alaptudást fog biztosítani ez a képzés”- Jogi felsőoktatási szakképzésről

Farkas Richárd:  Az első találkozás későbbi szakdolgozati, majd doktori témavezetőmmel, Dr. habil. Barancsuk Jánossal. Személyében azt hiszem, a legnagyobb tudású embert ismertem meg, akivel valaha találkoztam (pedig találkoztam jó pár Nobel-emlékdíjassal is), valamint kiváló oktatót, és ami talán a legfontosabb, igaz barátot.

Mindig is oktatással szeretett volna foglalkozni, vagy a tudományterület érdekessége hozta meg hozzá a kedvét?

Farkas Richárd: Nem, mikor ide jelentkeztem, az volt az álmom, hogy vagy egy nemzetközi turisztikai cégem lesz, vagy egy szállodaláncom. Persze anyagi forrás az nem volt hozzá, de hát azért tizennyolc éves az ember, hogy tanuljon, bulizzon, élvezze az életet, meg álmodozzon. Ahogy telt múlt az idő, egyre inkább elkezdett érdekelni a tudományterület. Néha felkértek hallgatói szervezetek egy-egy nehezebb tárgyból konzultáció tartására. Ekkor tetszett meg az oktatás, miközben a tudományterület egyre jobban érdekelt, ahogy egyre több ismeretet szereztem.

Mik a jövőbeli tervei?

Farkas Richárd: Az egyetemen szeretném eltölteni hasznos időm. A jövő nemzedékének az ismereteit bővíteni, megtanítani őket gondolkodni, összetettebb problémákat megoldani. Emellett az akadémiai pályán is szeretnék előre haladni, minél előbb habilitálni, hogy aztán jöhessen az MTA doktori fokozat. Ezen túl sok tervem nincs, azt szeretném folytatni, amit eddig is tettem. A magánéletben pedig nyilvánvalóan minél több időt a kislányommal és a feleségemmel tölteni, illetve barátokra is sok időt szorítani.

Van valami jótanácsa leendő hallgatóknak/közgazdászoknak, amit szívesen megosztana velünk?

Farkas Richárd: Hallgatóként az, hogy találják meg az arany középutat. Tanuljanak, amennyit tudnak, mert később, mikor érzik, hogy szükséges lett volna, akkor már sokkal mérsékeltebb lehetőségeik lesznek. Ugyanakkor bulizzanak is, szórakozzanak, mert ennek az idejét is most élik meg. Ha megtalálják az arany középutat, akkor magas szintű, később kifizetődő tudásra tudnak szert tenni, miközben az igazi egyetemista életérzést is meg tudják élni. Közgazdászként pedig azt, hogy éljék meg az élet minden szépségét, szakmai karrierjük építése közbe arról se feledkezzenek meg, hogyan tudják jobbá tenni a világot, akár egészen apró dolgokkal.